Tizenötödik

5.fejezet: Kuka

1.részlet

Hétfő reggel korán keltem. Nyolckor kezdődnek az órák, de izgatott vagyok és nem tudtam aludni. Egész este forgolódtam. Csak arra gondoltam, hogy milyenek lesznek a csoporttársaim. Vagy egyáltalán lesz-e olyan ember, aki barátkozni akarna velem. Bár itt biztos nem olyanok az emberek, mint Billingsben. Ott mindenki magának való volt. Senki nem kedvelt senkit. Főleg engem! Én már gimiben ki lettem utálva. Mindig piszkáltak a kukaságom miatt, mert nem vagyok olyan, mint ők! Nem tudtam olyan lenni! Nem mintha próbáltam volna olyan lenni, de nem ment. Fapofával lenézni az olyan diákokat, akik nálam okosabbak, de nem emberi alakot öltöttek, hanem valami fura lényét. Célzok itt a ropi kéz és lábra, a pattanásokra, a szemüvegre, a fogszabályzóra, a nem divatos öltözködésre, a zsíros hajra, és egyéb más testi hibákra. Nem tehet senki semmit ez ellen, hisz mindenki úgy néz ki ahogy neki jó. És ha jól érzi magát a bőrében, akkor semmi bele szólásunk.

Tehát én is hasonló voltam, csak nem voltak testi hibáim, lelki annál inkább, de azt senki nem látja és okos voltam. Sőt vagyok is, de egy hátránnyal, hogy mindig tartózkodom az emberektől. Főleg akiket nem ismerek. Elvagyok mellettük, de hogy hozzájuk is szóljak az már nem ment. És ezért ők is furán viselkedtek velem. Nem volt senki az egyetemen, akihez oda tudtam volna menni beszélgetni. Mindenki elutasított még az okos lények is. Ők meg azt hitték, hogy nagyképű vagyok és kerültek.

És ettől tartok, hogy több ezer kilométerre is ilyenek az emberek és kuka leszek. De nem leszel az!

Nincs messzi a suli. Gyalog tíz perc. Elsőnek a dékánhoz kell bemennem eligazításra. De minek? Az óra rendemet én állítottam össze szóval nincs beleszólása. Vagy lehet a haverját hozta ide. Biztos nagyon be szeretne mutatni. Én is be szeretnék! Fél nyolcra kell bent lennem.

- Idő van! - motyogtam majd bekopogtam.

- Jöjjön be! - mondta hangosan. Benyitottam majd beléptem és be is csuktam az ajtót.

- Jó reggelt. - köszöntem. Háttal volt a székével csak a feje búbját láttam.

- Üljön le nyugodtam Miss. Hawking. - mondta kedvesen. Rátámaszkodtam az egyik szék karfájára és rá eresztettem magam a székre. - mi még nem találkoztunk itt! - mondta. Összehúztam a szemöldökömet. Mire gondol? - de sokat fogunk! - fordult meg a székével. Az arcom ledermedt mikor felismertem.

- Maga? - kérdeztem halkan és vékony hangon.

- Frank Andrews vagyok! - állt fel majd a kezét nyújtotta. Követtem őt. Felálltam és megráztam a kezét.

- Louise...

- Tudom ki maga! - mosolygott majd mindketten leültünk. - Montana-i egyetem matematikai szak. Elsőnek lakberendező akart lenni. - mondta. Csak ültem és bambultam. - ugye?

- Igen.

- De aztán építészetre váltott. Csak tudnám miért hagyott ki három félévet? - húzta végig mutató ujját az álla ívén. - elég jó északon a tanítás!

- Családi és anyagi problémák! - motyogtam.

- Értem. - dőlt hátra a székében. - és miért jött ide Orlandóba?

- Családi okok!

- Egyedül jött? - kérdezte. Mi ez bíróság? Ó ha az étteremben lennénk régen meg mondtam volna neki. De ő a dékán.

- Igen. - hajtottam le a fejemet.

- És most kivel lakik? Egyedül? - kérdezte. Nem bírtam tovább.

- Ez hozzá tartozik az egyetemi élethez? - néztem rá.

- Nem. Csak szeretném tudni, hogy hogyan él? Hogy most jó-e a lelki világa? Mert a nyugalom nagyon fontos lesz a számára mostanság. - mosolygott.

- Nyugodt vagyok! - mondtam majd hátra dőltem a székben és összefontam a karjaimat a mellkasomon. Jajj Lou, ne zárkózz be!

- Az étteremben nem látszódott nyugodtnak! - mondta halkabban.

- Ott minden más! Ott otthon vagyok! Ez meg egy iskola. Ismeretlen helyekkel és emberekkel. - magyaráztam.

- Akkor ismerkedjen! - motyogta. - na meg hívhatok embereket, akik meg mondják, hogy mi merre van. Szeretném, ha jól érezné magát itt! Jó eredményeket látok magában. És régen volt már ilyen tanuló itt. Minden diák azért jelentkezik, hogy legyen egy diplomája, de magának céljai vannak.

- Ez csak természetes! - motyogtam majd a jobb oldalamon lévő barna szekrényre néztem. Könyvek voltak rajta, ugyan olyan borítóval.

- Szia, szólnál majd az egyik diáknak, hogy vezesse körbe az új diákot? - kérdezte. Minek ez a nagy felhajtás? - ő jó lesz! Bár ő a leghülyébb, de jó lesz. Köszönöm. - mondta. Csak a szekrényt néztem. Képek is voltak rajta. Egy lány, egy idősebb nő és a jól ismert pasi. - hamarosan körbe vezetik! - mondta majd rá néztem.

- A képen az a maga családja?

- Igen. A lányom és a feleségem. Régi kép. Azóta van egy kis fiúnk is. És azóta már el is váltunk! - sóhajtott. - meg ismerhetnéd a lányomat. Hasonló modorral rendelkezik.

- Inkább...

- Apa ezek a pasik, milyen bunkóak! - robbant be valaki. Azonnal rá néztem. Szőkés-barna haja csodálatosan simult a testéhez. Nem úgy, mint az enyém. Hosszabb haja van, mint nekem és sokkal szebb is. Sőt sokkal magasabb, mint én.

- Tehát ő a lányom. - mondta a dékán.

- Öhm szia. Jenna Andrews vagyok! - nyújtotta a kezét. Felálltam majd megfogtam a kezét.

- Louise Hawking. Örvendek! - ráztam meg kezét közben mélyen a szemébe néztem.

- Te vagy az a lány, akiről apa beszélt! Hasonlítasz rám. - mosolygott.

- Hát... Nem annyira! - vakartam meg a tarkómat és végig mértem rajta. Teljesen más, mint én!

- Mondtam lányom, hogy hasonlítotok! Mogorva. - szólt közbe a dékán.

- Nekem mennem kellene. Filozófia órám lesz. - motyogtam majd az ajtó felé indultam.

- Elkísérlek! - mondta a csaj.

- Ez jó ötlet! - mondta örömtelien Frank. Kinyitottam az ajtót és elindultam jobb kéz irányába.

- Az előadó erre van. - szólt a csaj. Vagyis Jenna.

- Ó - fordultam meg majd együtt indultunk útnak. Azon gondolkodtam, hogy milyen bunkó voltam ők meg milyen kedvesek. Csak segíteni akarnak.

- És hány éved van még? - kérdezte.

- Kettő. - sóhajtottam.

- Ú. Az gáz. Én már végeztem. És nem sok sikerrel. Munkanélküli vagyok fél éve. - morogta. - nem vagyok ilyen téren szerencsés.

- A szerencsére várni kell. Mondja egy másik szerencsétlen! - mondtam.

- Apa azt mondta, hogy még egy egyetemet el kellene végeznem. De nincs rá erőm! - hadarta. - főleg, hogy tudom, mivel jár.

- Ha van eszed hozzá, akkor miért nem mész? - kérdeztem mikor befordultunk az egyik sarkon.

- Az apám a dékán és azt akarja, hogy ide járjak. - emelte meg a hangját. - szerinted?

- Jó, bocs. - motyogtam. - amúgy szeretnék bocsánatot kérni. Az irodában elég bunkó voltam. Még az apáddal is! Nem szoktam ilyen lenni! - néztem lefelé. Elcsodálkoztam magamon. Tényleg nem szoktam ilyen lenni!

- Ugyan már! Én voltam bunkó. Nem kellett volna csak úgy berobbannom az irodába. - mondta örömtelien.

- Akkor ezt megtárgyaltuk. - néztem rá mosolyogva majd megállt.

- Megérkeztünk! - mutatott az ütött kopott ajtóra. Elég bizalmatlan volt, hogy kinyílik-e.

- Komoly? - kérdeztem meglepődve.

- Nem sokan járnak erre az órára szívesen. Sokan be se mennek! - mondta.

- Ha muszáj. Ki volt adva, hogy filozófiára is járni kell egy fél évet. - motyogtam.

- Bemegyek veled! Engem már valamennyire ismernek. Talán! - nyitotta az ajtót, ami egy hangosat nyikorgott. Olyan volt a terem, mint egy küzdő tér. Mindenütt leszakadt plakátok, és papírgalacsinok. Nem egy átlagos terem. Mikor kinéztem magamnak egy helyet és leültem kaptam egy SMS-t. Azonnal megnéztem.

"Remélem jól telik az első napod! Csók JG"

A szívem hevesebben kezdett verni. Elmosolyodtam és a választ pötyögtem be.

"Még csak most kezdődött el. Vége lehetne már. Millió csók Mr."

Majd elküldtem.

A nap lassan telt. Főleg a dél előtt. Mindenki mutogatott rám és megnézett miután Jenna elment. Tudtam, hogy ez lesz! Valaki már becenevet is aggatott rám. A vándorlélek. Amiért Billings-ből jöttem ide. Még jobban bunkóak az emberek itt, mint ott fent északon, de itt nincs család, aki még náluk is jobban piszkálna! Szerencsémre… De itt azért ilyenek, mert tengerpart és több szórakozó hely van itt mint ott. Néhányan meg okoskának hívnak, mint a hupikék törpikékben és még csak fél napja járok ide. Utálom az egészet!

Az ebédnél álltam sorba és vártam azt a szennyet, amit adnak. Azon gondolkodtam, hogy hogyan fogom én ezt túlélni? Senki nincs itt, akit ismerhetnék, vagy barátkozna velem. Vagy aki nem úgy hív, ahogyan mások. Mikor kifordultam a sorból, egy állatkertet láttam ahol most van ebédosztás - ami részben igaz – és mindenki őrjöng és fel van pörögve! Végig néztem azon a kis termen. Nem volt hová ülnöm. Mint azokban a tipikus amerikai filmekben. A kiközösített új lány… Jobb oldali sarokba néztem, ahol Jenna csalapált és egy üdítőt szürcsölt. Elmosolyodtam, majd elindultam felé. Alig vártam, hogy oda érjek, valami nagyon rossz érzés kavargott bennem.

- Hé szia! – ugrott elém valaki. És itt a rossz érzésed! Hirtelen torpantam meg. – jajj bocs, ha megijesztettelek. – mondta a srác. – te vagy az új csaj, ugye? – kérdezte. Mérgesen néztem rá. Legszívesebben rá önteném a főzeléket. Biztos valami szívatás.

- Igen én lennék, ha még nem hallottál volna rólam! – motyogtam.

- Te dolgozol abban a reggelizőben és mindig délig vagy, ugye? – kíváncsiskodott. Akkor ki is az okoska? Lou oszd már ki!!

- Egyéb információ amit nem tudok? – vontam fel a szemöldökömet.

- Tudtam! – vigyorgott. – csak azt akartam, hogy hoznál nekem egy dupla sajt burgert? – kérdezte hangosan. Egy nagyon nagy mély levegőt vettem és lehunytam a szemem, majd az egészet kifújtam. Csak nyugodtam Lou!

- Figyelj – néztem rá. – más megdolgozik azért, hogy tudjon tanulni. Te és társaid meg az apucikád pénzét költitek, mert nem tanultok, csak lógtok! Szóval elengednél? – mosolyodtam el.

- Hah – sóhajtott. – csak tessék, te vándorlélek! – fintorgott majd arrébb lépett.

- Kösz! – morogtam majd tovább indultam Jennához. Leültem elé és felbontottam az üdítőmet.

- Bunkóak, én megmondtam! – mosolygott Jenna. – amúgy ki volt az?

- Egy srác, aki mindig is bunkó volt! – morogtam, majd belehörpintettem a narancslébe.

- Ki osztottad? – kérdezte.

- Ha egy olyan étteremben dolgozol, vagy bárban ahol csak ilyenekkel találkozol akkor megtanulsz bánni velük! – vettem fel a kanalat, majd enni kezdtem.

- Értem! – motyogta. – az a gyerek engem is zaklatott. – mondta.

- Rájuk kell hagyni! – mondtam teli szájjal.

- Átnézek rajtuk… inkább… - motyogta. – és a haverja ide tart! – mondta halkan.

- Még egy bunkóval több! – morogtam, majd letettem a kanalat.

- Szia, a haverom előbb elég bunkó volt veled! Szeretnék bocsánatot kérni! – mondta mögöttem. Jennát néztem, ahogy a srácot nézi. Szinte teljesen elpirult. Biztos jól néz ki!

- Lényegtelen! – mondtam magam elé.

- Jól kiosztottad! – mondta. – leülhetek? – kérdezte. Nem válaszoltam, csak a tálcámat néztem.

- Igen. – mondta Jenna. Lehunytam a szemem és gondolatban megráztam a fejemet. Nem tudja még, hogy idegenekben ne bízzon meg! Beszél a tapasztalat!

- Ross vagyok! – nyújtotta a kezét nekem. Nem fogadtam el. Majd Jennának intézte tovább. – hallottam, hogy most jöttél ide. Vándorlélek! Vagy okoska. – mondta. – vagyis Louise.

- Vicces! – néztem rá. Ledöbbentem. Magas volt, barna hajú, barna szemű és nagyon jó képű. Majd nem úgy nézett ki, mint Mitch.

- Szerintem csak azért hívnak, így mert irigykednek. – mosolygott.

- Mert Billingsből jöttem? – kérdeztem.

- Nem. Hanem mert mindenből jeles vagy. – mondta.

- Mert tanulok? – néztem Jennára, aki csak a gondolataival volt elfoglalva és Ross-al. – nem irigység. Kiközösítés! – motyogtam.

- De hogy is! – mondta.

- Akkor? Miért hívnak így? Más hogy nézek ki mint bármely más ember? – néztem a srácra. – vagy egy klón vagyok?

- Nem tudom. – sütötte le a tekintetét. Halkan kezdtem kacagni, majd felálltam és mentem a következő órámra.

Egy pancser vagyok! Kiosztom és nem is tudom ki ő. Ok nélkül ítélem el… Vagyis nem! Mert ő is így hív! Vagyis már nem tudom…

- Louise! Várj! – szólt utánam valaki majd megfogta a csuklómat. – miért szaladsz el? – fordított maga felé. Jenna volt az.

- Mert… - néztem félre mellette. – mindegy! – motyogtam majd elengedte a kezemet.

- Nem vagy tiszta! – húzta össze a szemöldökét. – csak kedveskedni akart, meg ismerkedni.

- Nem bízok idegenekben ahogyan benned sem! Meg szívtam már párszor! – néztem a szemeibe.­ – sőt, már senkiben nem bízok!

- Akkor oké. – bólogatott. Sóhajtottam egyet majd megfordultam. Elindultam valamerre és csak mentem és mentem. Úgy éreztem, hogy kikell szaladnom a világból, hogy a suli nem nekem való! Vissza kell mennem az ismert helyre, ahol talán hazugabb emberek vannak mint itt! De ott az én helyem! Vagy már nem is tudom, hogy hol… Lementem a földszintre majd onnan ki az iskola kapuján. Tisztára hülyének érzem magamat.

- Lou – kiáltotta el magát valaki. Nem álltam meg nem voltam semelyik emberfajra kíváncsi. Jelenleg magamra sem. Utálom magam. Nagyon is! – meg se ismeri az embert! – állt elém, mire belé mentem.

- A franc! – morogtam majd ki akartam kerülni, de nem engedett.

- Mi franc bajod van? – kérdezte. Nem néztem rá. Túlságosan magam alatt vagyok. – nézz már rám! – emelete fel a fejemet. James volt az.

- Te hogy kerülsz ide? – kérdeztem halkan.

- Gondoltam szükséged lesz egy segítő kézre! – vigyorgott. – de mi a baj? Valaki megbántott?

- Nem! – léptem egyet hátrébb. – csak szar minden! – néztem lefelé.

- Még óráid lesznek! – kiabálta mögöttem Jenna.

- Ki ez a szexi csaj? – kérdezte halkan James.

- A dékán lánya! – morogtam önelégülten. Elmosolyodtam ahogyan elment a kedve tőle.

- Aha jó bőr! – fordított meg majd átkarolt. Jobb kezét a jobb vállamra rakta. – ha velem látnak minden jobb lesz! – mondta halkan. – helyettesítem Mitchet! – motyogta.

- Köszi! – mosolyodtam el. – de nem leszel az ágymelegítőm!

- Tudom, hogy néha vannak elmebajaid. Rettegsz az emberektől! Nem neked találták ki a sulit! – mondta majd szorított egyet a vállamon.

- Kedves vagy! – motyogtam.

- Ez igazság csajom! – mentünk vissza az egyetem falai közé. Jenna csak kullogott utánunk.

- Most élvezed, hogy a karod alatt vagyok, igaz? – kérdeztem.

- Voltál már a karjaim között is! És élveztem! – mondta hangosabban mikor elmentünk a srác bandája mellett, aki rendelt egy burgert. – ismerem ezt a gyereket!

- Várj már! – fordultam ki a keze alól. – bunkóság volt. Ő itt Jenna a dékán lánya! – mutattam a gyönyörű csajra.

- James! – nyújtotta a kezét. – örvendek. – mosolygott James kacéran.

- Jó elég volt tudom, mi zajlik ilyenkor a fejedben! – fogtam meg James kezét.

- Ő az exed? – kérdezte Jenna. Ezen elgondolkodtam majd Jamesre néztem.

- Igen voltunk együtt. – mondta James. – de már másé a kedves! – mondta szomorúan. Megráztam a fejemet majd észrevettem egy plakátot James mögött.

- Várjatok! – toltam arrébb Jamest. Sok és még annál is több hirdetés volt rajta. Megakadt a szemem az egyiken. – cserediákság Európában… - téptem le a lapot, majd megfordultam…

Tizennegyedik

4. részlet

Gyönyörű álmom volt. A mólón feküdtem, és néztem a hulló csillagokat, majd valaki felém hajolt és csókolni kezdett. Lágyan csókolt, majd ízlelni kezdte a felső ajkamat. Ismerős volt ajkai íze. Főleg alsó ajka puhasága. Elhajolt tőlem és rám mosolygott. Hófehér fogai szinte világítottak a sötétben.

Arra ébredtem fel, hogy rezeg a telefonom a párnám alatt. Azonnal kikaptam a fejem alól majd felvettem.

- Tessék! - mondtam álmos hangon. Mitchre néztem, aki nyugodtan aludt majd felültem.

- Felébresztettelek? - kérdezte. Nem volt ismerős a hangja.

- Aha. - motyogtam. - de kivel beszélek? - kérdeztem majd felálltam.

- Már nem is ismered meg a hangomat? - kérdezte sértődötten. Azonnal rá jöttem, hogy ki az.

- Miért hívsz? - indultam a fürdőszobába.

- Csak hallani akartam a hangodat és tudni azt, hogy jól vagy-e! - mondta kisfiúsan.

- Figyelj - zártam magamra a fürdőszoba ajtaját. - jól vagyok, és kérlek - nyeltem egy nagyot. - ne hívogass. Próbállak elfelejteni! - morogtam. Nem akartam kimondani, de muszáj volt.

- De azt mondtad, hogy nem felejted el azt az éjszakát!

- Nem is fogom! De beléd szerettem. - ültem a kád szélére. - muszáj elfelejtenem ezt a szót, ami hozzád kötődik!

- Mitchel vagy? - motyogta.

- Igen. És boldogok vagyunk! - könyököltem a térdemre.

- Ezt jó hallani! És tudta, hogy tudod, hogy mit csinált? - hallatszódott a hangján, hogy elmosolyodott.

- Igen. De ne beszéljünk erről. - hunytam le a szememet. - azt mondtad, hogy csak a boldog pillanatok érdekelnek!

- Igen, azok is, de tudok egyet, ami elég csúnya! Én soha nem lépnék félre és nem tudnám magamnak megbocsátani, amit tettem, ha megtenném. De nem teszem meg, így nem tudok magamnak nem megbocsátani. - hadarta.

- Ez igen. - mosolyodtam el. - de én is megcsaltam Mitchet. Ráadásul veled!

- De egy csók nem megcsalás. Bocs, egy nagyon ízletes csók! Még mindig érzem, hogy itt csüngesz az ajkaimon.

- Szint úgy! - tettem egyik ujjamat az alsó ajkamra. - még mindig bizsereg!

- Veled álmodtam! - mondta. - a mólón csókolóztunk! - mondta sóhajtva. Eszembe jutott az én álmom. Ugyan ez volt! De nem akarom elmondani. Nagyon fájna!

- Soha többet nem fog előfordulni! De lehet egy kérésem?

- Neked igen!

- Maradjunk barátok! Így hívogathatsz, amikor akarsz! Úgy sem tudlak elfelejteni. Legalább tartjuk a kapcsolatot.

- Ez jó ötlet! - motyogta. - azért van rá esély, hogy látlak még!

- Honnan tudod? - motyogtam majd hallottam, hogy recseg a padló. - figyelj, most mennem kell. Holnap hívhatsz. Szia! - mondtam gyorsan.

- Mitch közeleg? - gúnyolódott majd Mitch rátapadt az ajtóra.

- Manó bent vagy? - kérdezte Mitch.

- Igen - kiabáltam közben elindultam az ajtó félé. - holnap. Oké? Holnap! - suttogtam a telefonomba majd bontottam a vonalat és kinyitottam az ajtót.

- Miért zárkózol be? - kérdezte álmosan Mitch.

- Telefonáltam. Fontos volt!

- Úgy megijedtem mikor átakartalak ölelni és nem voltál ott! - motyogta majd átölelt.

- Nem mentem el. Csak nem akartalak felébreszteni! - tettem a kezemet a mellkasára.
- És ki hív ilyen korán? - hajolt el tőlem majd rám nézett. Lou most légy okos! Hazudj valamit! Ez mostanság úgy is megy! Jaj már megint a belső hang.

- A suliból! - hazudtam. - figyelmeztettek, hogy hétfőn kezdődik. - motyogtam. - mintha nem tudnám.

- Igen. Tényleg ezt még meg sem ünnepeltük. - mosolygott majd ismét átölelt és kezeit a fenekemre csúsztatta. - megünnepelhetnénk egy kiadós szexel! - morogta majd tolni kezdett visszafelé a fürdőbe.

- Várj Mitch! - álltam meg, de ő csak tolt. - Mitch a gyógyszert be kell vennem. - mondtam hangosan mire jobban tolt befelé. - ha nem akarsz lurkót akkor muszáj két percet várnod! - mondtam mire megállt. Mindig ő használja a lurkót a gyerekekre. Rám ragadt. - elkezdhetsz addig zuhanyozni. Majd csatlakozok! - suttogtam a fülébe. Már megint beindultam egy szóra. Sőt már az ötlettől is nyögök!

A péntek reggeli álmom folytatódott. Egy gyönyörű szobában voltunk. Hotel szobának nézett ki, de nagyon takaros volt és romantikus. Az ágy melletti éjjeli szekrényen égett a lámpa. Gyönyörűen meg világította hófehér felsőtestét. Haja kicsit kócos volt és izzadt. Megint csókolt, de ez most más volt! Más fajta csók! Halkan nyögtem mikor nyelve rá siklott az enyémre majd mozogni kezdett alattunk az ágy. Elhajolt tőlem és a fejem mellettem lévő párnába markolt. Akkor vettem észre, hogy nincs rajtam ruha, se semmi. A gerincem ívbe rándult. Tehát mi éppen szeretkezünk...

És ismét a telefonom ébreszt fel. Most bátrabb vagyok, hisz Mitch tegnap visszament, pedig maradni akart még, de ő megnézi a gólyákat és szívatja őket. Azt mondta, hogy majd hív. Lehet ő az.

- Hmm jó reggelt. - fordultam a hátamra.

- Jó reggelt Amerikában. - mondta kedvesen. Olyan édes, hogy felébreszt. - milyen a reggeled?

- Most már jó. De tudod, hogy szombat van és szerettem volna még aludni? - nyúltam el az ágyon.

- Nálunk délután négy van. Azaz nálatok öttel kevesebb. Tehát nálatok tizenegy van! Gondoltam, hogy alszol.

- Basszus már ennyi az idő? - morogtam majd az órára néztem. - és tényleg. Matek ötös Mr.Grimes. - mosolyogtam. Miért is teszem ezt?

- Csak utána néztem és tudom. - büszkélkedett. - jut eszembe. Megint veled álmodtam.

- Én is - csúszott ki a számon. Nem akartam kimondani. A fejemet a párnámba vertem.

- Ó igen? - lepődött meg.

- Igen! - motyogtam kislányosan.

- És mit? - kíváncsiskodott.

- Ő hát - gondolkodtam, hogy el mondjam-e vagy sem. Aztán döntöttem. - egy hotelszobában voltunk és mindketten pucérok voltunk.

- Ó hát. Ez... Elég fura. - motyogta.

- És ha jól emlékszem éppen szexeltünk! - mondtam vigyorogva. Nem tudom, miért vigyorgok és mondom el!

- Ez már elég érdekes! - tűnődött. - és jó volt?

- Hát nem tudom. Mert valaki felébresztett! - dörmögtem. Istenem, de jó hogy beszélhetek vele.

- Ó az a pancser! Elront egy ilyen jó álmot! - morogta.

- Ami azt illeti ívbe rándult a gerincem, ami az orgazmust jelenti. Tehát szerintem jó volt. - mosolyodtam el majd elpirultam.

- Erre lehet nem lesz esélyünk, hogy egymásnak örömöt szerezzünk! - mondta. Csendben maradtam. A plafont néztem és elgondolkodtam azon, hogy most mit csinálok. Hogy helyes-e? Persze, hogy helyes. - itt vagy még?

- Persze csak elgondolkodtam. - motyogtam majd összeszorítottam az ajkaimat.

- Micsodán?

- Hogy helyes-e veled beszélnem? El kellene, hogy felejtselek, de nem megy! Olyan maradandó sebet égettél a szívembe, hogy akár hányszor rád gondolok egyre erősebb lesz! - tört ki belőlem.

- Legalább az álmaidban megmaradtam. És ott együtt lehetünk. - mondta.

- Rohadj meg! - folyt le az arcomon egy könnycsepp. - hogy tudtad magad ilyen hamar megszerettetni velem? Eleinte utáltalak most meg szeretlek! Mitchel több, mint egy évig ismerkedtünk és nem is szóltam hozzá. Te meg négy nap alatt csodát műveltél velem.

- Lou én sem tudom, hogyan működik! De én is szeretlek. Lehet, ez a különleges vonzalom miatt van.

- Ez több mint szerelem! - morogtam. - nem tudom mi a helyes! Ha nem beszélsz, velem hiányzol, ha meg felhívsz, azt akarom, hogy velem legyél. - motyogtam. Teljesen összezavarodtam.

- Igazságtalanság! Ez a sors. Nem a barátnőkről vagyok híres.

- Én meg a szerencséről. Elkezdek valamit és mindig rosszul végződik! - morogtam. - ahogyan te vagy Mitch.

- Tényleg. Most, hogyhogy ilyen hosszú tárgyalást folytatunk? - kérdezte. Gyorsan megfordultam az ágy végéhez feküdtem hasra.

- Úgy hogy a drága Mitch visszament New Yorkba. - mondtam vidáman. - még egy telefont sem eresztett el, hogy megérkezett-e vagy sem.

- Gyökér!

- Hé! Azért a barátomról beszélsz! - vigyorogtam.

- Tudom, de akkor is az! Egy nagy gyökér. Én felhívnálak, ha a barátod lennék. Biztos aggódnál értem.

- Hidd el, most is aggódom! És nem hívtál, hogy megérkeztetek. Ezt megjegyeztem Johnny. - morogtam.

- Ne hívj így! Nem szeretem, ha becézgetnek. - mondta kisfiúsan.

- Tényleg. Edward? Mi a helyzet vele?

- Meg van. Éppen a fényképeket szedi le. Majd tölti twitterre.

- Tud rólunk? - kérdeztem halkan.

- Mindent.

- Minden mindent? - motyogtam.

- Aha. Az elsőt is. Meg a búcsút is. - mondta. Nagyon kíváncsi vagyok, mit gondol!

- És mit mondott?

- Hogy hülyék vagyunk! Főleg én. Mert nem kellett volna ott a mólón megcsókolnom téged. És nem lett volna belőle ilyen szerelmi románc. - hadarta. Nagyot sóhajtottam.

- Igaza van! De neki meg nem kellett volna otthagyni minket. Szóval az ő hibája.

- Az lehet, de én csók nélkül is szeretlek! - mondta kisfiúsan.

- Amúgy észrevettél valamit?

- Aha! Nem tudunk normálisan veszekedni. Amúgy sem szoktam.

- Nem is lehet veled. - mosolyodtam el. - amúgy mióta beszélgetünk? - kérdeztem. Valami nagyon zavart.

- Úgy kb fél órája?! Vagy több! Miért?

- Mert te hívsz. Magas lesz a számla! - motyogtam. Az a valami még mindig zavart.

- És?

- Te Írországból hívsz! - tátottam a számat.

- Igen! Ez miért baj?

- Én meg Amerikában vagyok! Az én számlámra is megy!

- De hogy megy! - nyugtatott.

- John jobb, ha letesszük! Majd írok SMS-t, ha igazad van. Ha meg nem akkor is!

- Majd akkor felhívlak, ha igazam van. Ha meg nincs akkor én is egy SMS-t írok.

- Oké ezt megtárgyaltuk! Szia.

- Puszi és szia. És persze szeretlek.

- Ó John. - nyögtem.

- Most mi van?

- Csak furán hangzik, hogy kimondod!

- Az se baj, ha te nem mondod ki! Én akkor is szeretlek! - hangsúlyozta.

- Tudod mit John? Szeretlek. Talán jobban, mint Mitchet! Ezért bekaphatod!

- Milyen kedves vagy!

- Ó ezt már sokan mondták!

- És milyen igazuk van! - mondta.

- Szerintem jobb, ha letesszük! - sóhajtottam.

- Oké, de te tedd le!

- Miért én? Te tedd le!

- Nem! Te tedd le!

- Tedd le te!

- Tegyem le én? Te tedd le!

- Tudod mit? Tegyük le egyszerre! - mondtam.

- Oké! - egyezet bele. Nem nyomtam ki, mert kíváncsi voltam, hogy leteszi-e. Nem vettem levegőt. Csönd volt a vonal másik oldalán.

- Miért mosolyogsz úgy, mint a tejbe tök? - mondta Edward a háttérben.

- A francba Edward! - morogta John.

- Tudtam, hogy nem nyomod ki! De tényleg tegyük le, mert nem tudom, mennyi pénz van a kártyán. Szóval, szia!

- Szia! - mondta majd nagy nehezen letettem a telefonomat. Harminchat perc és ötven másodpercet beszéltünk.

Tizenharmadik

3.részlet

- Mitch! - szuszogtam. Nem hagyta, hogy eltoljam magamat tőle. Erősen szorított.

- Mi az? - kérdezte az ajkaimba harapva.

- Nagyon szúrsz! - motyogtam.

- Azt mondtad, hogy kibírod! - kezdett újra csókolni.

- Ezt már nem bírom! - toltam el magamat majd mellé feküdtem. - jobb lenne, ha megborotválkoznál. Utána tárgyalhatunk a macska-egér játék ügyéről! - mosolyogtam.

- Nem! - nyögte majd a melleim közé tette a fejét és szorosan átölelt.

- Ne gyerekeskedj! - simítottam végig a haján.

- Nem akarok mellőled elmenni! - motyogta.

- Mitch, az ég áldjon meg! - vágta ki a szoba ajtaját James. - hát ki békültetek! - indult az ágy felé.

- Nem is voltunk összeveszve! - mosolyogtam majd még egyszer végig simítottam Mitch fején.

- Nem bizony. - motyogta Mitch.

- Te úgy fekszel ott, mint egy kutya! - feküdt háttal az ágyra James.

- Lou árva kiskutyája! - dörzsölte hozzám a fejét Mitch.

- Szeretlek titeket így látni! - tette a feje alá a kezeit James.

- Húzzál a helyemről! - mutatta Mitch. - ott én szoktam aludni!

- Most én fogok! - vigyorgott James.

- Meg a csajom mellől is! - hajolt át rajtam Mitch majd lökdösni kezdte Jamest ameddig nem került az ágyszélére.

- Te is lefeküdtél az enyémmel! Akkor én miért ne tehetném meg? - mászott vissza mellém.

- Már megbántam! - tette vissza a fejét Mitch. - nem tudom, miért mondod mindig azt, hogy mekkorát dugtatok! Nem nagy szám a csajod!

- Mert te vagy a szar, nem ő! Érteni kell hozzájuk, nem csak dugni! - támaszkodott fel James.

- Nem nekem volt meg fél Orlando! És nem dugni szoktam! - morogta Mitch.

- Akkor szeretkezni szoktál? - kérdezte James.

- Manóval igen! - motyogta Mitch majd egy puszit adott a jobb mellemre.

- Már becenevet is adtál Annek?

- Nem, te gyökér! Lou az én Manóm! - emelte fel a fejét Mitch. - és most húzzál kifelé! - mutatott az ajtóra. - és mi a faszt keres rajtad a pólóm?

- A te Manócskád adta! - állt fel James majd az ajtóhoz indult. - sőt még egy melltartót is kaptam! – mondta boldogan majd kilépett és becsukta az ajtót.

- Mi a faszról beszél? - nézett rám mérgesen.

- Nyugodj le! - mondtam halkan.

- Hogy nyugodjak le? Az én pólóm van rajta, elvette a melltartódat, amiket gyűjtöget és rajtad meg csak egy póló van! - mért végig.

- Félre érted!

- Mond azt, hogy nem feküdtél le vele! Hogy nem ő az, amit el kellene mondanod! - nézett a szemeimbe. - nem érdekel, ha bosszúból lefeküdtél valakivel. De ha pont Jamesszel... Ő haver! - mondta. Nem tudtam komoly arcot vágni, elmosolyodtam és kuncogni kezdtem.

- Elvégre te is lefeküdtél az ő csajával. Vagy mijével! - mosolyogtam. - és a póló és melltartó. - löktem le magamról, majd az ölébe ültem. - ha azt hiszed, hogy az előbb Jamesszel dugtam, akkor most elméletileg nincs rajtam se bugyi se melltartó. És Jamesnél van! Igaz? - néztem rá. Nagyot nyelt és bólintott egyet. - láss csodát! - egyenesedtem fel majd a piros pólóm aljához nyúltam és lehúztam magamról. Fehér melltartó és egy rózsaszín bugyi volt rajtam. - tévedsz Mitch! Azt hiszed, hogy majd pont Jamesszel csallak meg! A-a! Én nem olyan fajta vagyok, mint te vagy Ann! Nem a barátom legjobb barátjával fekszek le! Főleg nem Jamesszel vagy Briannel. Tudod, hogy taszítanak! - hajoltam oda hozzá és szemtől szembe mondtam meg neki. - és még az, mint ha olyan sok pasival keféltem volna. Úgy mondtad mintha egy ribanc lennék! De én nem Ann vagyok! És a pólód! Igen én adtam neki mert Ann tegnap este leszaggatta róla. Ja és a melltartóm. Oda állt a fiókos szekrényhez és kutatgált és a rózsaszín melltartómat felvette és elment. - mondtam majd ismét felegyenesedtem. - és amit elkell mondanom azaz - hajoltam a füléhez. - hogy csókolóztam valakivel. Többször is! Szóval kapós vagyok bébi. A helyedben vigyáznék, vagy sírhatsz utánam! - suttogtam. - ha még egyszer megcsalsz. Soha a büdös életben nem bocsátok meg neked. És még a barátok szót is elfelejtheted! - tapadtam a fülére. - ezt vésd jól az eszedbe! - böktem meg a halántékánál a fejét majd lefordultam róla és a fürdőszobába indultam.

A tükör elé álltam és fésülködni kezdtem. Még egy kicsit nedves volt a hajam. Éreztem rajta, hogy teli van homokkal. Próbáltam nem azokra a kellemes pillanatokra gondolni. Csak az járt a fejemben, hogy lehet, rosszabb dolgokat is művelne John, mint Mitch. Lehet, elhagyna és nem is tudom, mit csinálna még, hisz nem is ismerem. De nem ez a fontos, hanem azok a csodálatos pillanatok. Tökéletesek voltak. Visszagondolva rájuk nagyot sóhajtottam.

- Sajnálom! - motyogta Mitch a hátam mögött. Hirtelen libabőrös lettem.

- Már megbocsátottam! - tettem a fejem búbjára a fésűt, de Mitchbe ütközött. A tükörben néztem, ahogyan a hajamba túrja az orrát.

- Még ez a kis magyarázat is úgy fájt! - mondta majd éreztem, hogy beszippantja az illatomat. - szégyellem magam! És bánt, hogy ilyen hülyeséget csináltam!

- Még mindig nem fáj annyira mikor megtudtam, hogy mit csináltál! Nem éreztem volna magam olyan hülyén, ha nem az ágyunkban esel neki! - morogtam majd lehunytam a szememet. Hirtelen elgyengült a kezem és kiesett belőle a fésű.

- Ezért írtam, hogy jobb, ha elfelejtesz! - mondta.

- Ne is gondolj erre! - morogtam majd a mosdó pultjának támaszkodtam. - én meg azt mondom, hogy jobb, ha ezt az egészet elfelejtjük! Szeretlek Mitch! És megpusztulnék nélküled! Te is szeretsz engem. - fordultam meg. - és szerelmesek vagyunk, egymás mellett a helyünk nem mérföldekre egymástól! - mondtam a mellkasának. Nem mondott semmit. - mit akarsz? Hmm? Hogy ne mondogassam, hogy mit tettél? - néztem rá. - Már elmúlt a haragom, mert szeretlek! Szeretlek és szeretlek és szeret... - mondogattam mire hirtelen az ajkaimra tapadt. Lassan kezdte ízlelgetni a felső ajkamat majd cibálni az alsót. Nem érdekelt, hogy szúr! De nagyon szúrt! Lehet már sebes az ajkam és az állam is. De nem érdekel. Kezemet a tarkójára raktam és az egész testemet hozzá nyomtam. Ujjaimat a hajába túrtam és szenvedélyesen csókoltam vissza. Nagyon szúrt a borostája és már bizsergett is az ajkam. Kezét a fenekemre rakta és erősen belemarkolt majd az ölébe vett. El akart tőlem szakadni, de nem engedtem. A mosdó mellé ültetett és eltolta magát tőlem.

- Minden a régi. - lihegte. - de azt akarom, hogy borotválj meg! - mondta.

Langyos vizet engedett a mosdóba majd levettem róla a pólóját, hogy ne legyen tiszta hab és lássam kidolgozott felső testét. Be borotva habozta az arcát majd az én arcomra is kent egy kicsit.

- Itt nincs mit borotválni! - mosolyogtam majd a kezembe vettem a borotvát. - felkészültél, hogy akár, a nyakadat is elvághatom? - vizeztem be a borotvát.

- Bízom benned! Ezért kértelek meg rá! - nézett rám majd a tükörképére.

- Hát jó! - húztam közelebb magamhoz a lábammal. - mintha a lábamat borotválnám. - tettem a szeme alá majd elkezdtem lefelé húzni a habot a borotvával.

- Majd a lábadat én borotválom. Vagy valami mást! - mosolyodott el.

- Én a helyedben nem jártatnám a szádat! Vagy tényleg elvágom az ütőeredet! - mostam le a borotvát majd újra és újra lehúztam a habot. - amúgy nem szoktam borotválni a lábamat. Gyantáztatom. - öblítettem le utoljára a borotvát.

- Vagy majd valami mást! - törölte le a rajta maradt habot.

- Mire célzol? - kérdeztem majd egyben el is pirultam. Tudtam, hogy mire gondol.

- Őő hát - lépett a lábaim közé. - nem mintha zavarna, hogy szőrös, de egyszer szeretnélek ott is megcsókolni! - hajolt közelebb.

- Te is ezzel jössz? - fontam a lábamat a dereka köré.

- Ki jött még ezzel?

- James. - mondtam mire furán nézett. - bekötötte a lábamat és közben beszélgettünk. És jött a hülye dumájával, hogy milyen jó Ann az ágyban, meg hogy minden pasi szereti az orált! Mind a két a szemszögből. - magyaráztam.

- Ez így igaz. Csak én még várni szeretnék! - motyogta majd egy puszit adott. - gyere, aludjunk. Nem aludtam két napja rendesen!

- Miért is?

- Tegnap előtt nem hagytál, tegnap este meg repültem. Vagy is nem olyan régen.

- De nekem meg le kéne’ zuhanyoznom! Bár nem tudom, hogy ezzel a lábbal mit lehet. - emeltem fel a jobb lábamat.

- Had nézzem! - fogta meg a lábamat. Letekerte a kötést majd vizsgálni kezdte. - ezzel inkább fürdeni. - hajolt vissza hozzám. - és velem. - emelt el a pultról majd a fürdő kád előtt tett le. - engedj vizet. Addig beszélek Jamesszel! - mondta majd egy puszit adott az ajkaimra és el akart távolodni.

- Ne - húztam vissza majd beleharaptam alsó ajkába. Lágyan csókoltam és lassan toltam át nyelvemet a szájába. Kezét a nyakamra tette és eltolt.

- Manó ne izgass fel. - motyogta.

- Mit akarsz beszélni Jamesszel? - léptem közelebb hozzá.

- Hogy ne folytassa a basztatásomat. És ne húzzon fel, mert szétverem. - morogta.

- Itt fog majd lakni! Meg kell vele békülnöd.

- Mi? - nézett rám kérdően.

- Én mondtam neki. Szereti Annt. Látszik rajta! - tettem a kezemet a mellkasára. - jobb lenne, ha én beszélnék vele! De miért húztad fel magad rajta ennyire?

- Mert egy fasz! Csak basztatni tud! - mondta hangosabban.

- Akkor mindenképpen beszélj vele! - motyogtam majd elvettem a kezemet a mellkasáról.

- Ne csináld! - emelte fel a fejemet.

- Mit? - kérdeztem. Tudtam, hogy miért kérdezi. Mert nem akarom, hogy haragban legyenek.

- Csak, mint pasi a pasival megdumáljuk. - nézett a szemembe.

- Oké. Addig teli engedem a kádat! - fordítottam el a fejemet.

- Minden a helyén lesz! - mondta majd az arcon csókolt és kiment. Amíg folyt a meleg víz kifésültem a hajamat és azon gondolkodtam, hogy milyen tökéletes Mitchel minden, ha éppen nem bunkó. Bár ez nem sokszor fordul elő, csak akkor, ha nagyon mérges vagy felhúzta valaki. De általában nagyon kedves és tud hülyeségeket is csinálni. Na meg persze szeretni is.

Annyira nézegettem a hajszálaim végét, hogy mennyire van már eltöredezve, hogy nem vettem észre, hogy Mitch átkarolt.

- Gyönyörű a hajad! - motyogta majd egy puszit adott a fejem búbjára.

- Meg kell mosnom! - húztam ismét végig a fésűt.

- Majd én megmosom. - húzta el a kezeit. A kád már majdnem teli volt, és forró vízzel. Előre hajoltam, hogy elzárjam és megnyissam a hideget. Fenekem Mitch csípőjéhez nyomódott. Megdermedtem mikor jobb kezét a bugyim korcához rakta és lassan benyúlt alá. Végig simított a fenekemen mire kirázott a hideg és lehunytam a szememet. Lassan fogta kézre másik oldalamat is majd lehúzta rólam a bugyimat. Mélyet lélegeztem, hogy lelassítsam szívverésemet. Nagyon beindultam. Olyan izgató ez az egész! Már a gondolat is, hogy vele fürdök!

Mikor kiléptem a bugyimból felegyenesedtem és megfordultam.

- Hmm. Te még farmerban! - nyúltam a gombjához közben végig az arcát vizsgáltam. Döbbenet cikázott végig rajta. Nagyot nyelt mikor a sliccét húztam lefelé. Benyúltam a bokszere alá és nadrágjával együtt letoltam róla. Leguggoltam, hogy teljesen lehúzzam róla a nadrágot. Nem vett levegőt! Meglepődött mikor az orromat végig húztam alhasán egészen a szemérem szőréig. Felálltam és elmosolyodtam az arcán. Le volt hunyva a szeme és az alsó ajkába harapott.

- Soha nem fogunk megfürödni! - motyogtam majd megfordultam. Ismét bepucsítottam és elzártam a hideg vizet és vártam, hogy lépjen valamit, de nem csinált semmit. Még nem is éreztem, hogy mögöttem lenne. Felegyenesedtem, hogy a kádba lépjek, de hirtelen előre simította a hajamat és kicsatolta a melltartómat.

- Igazad van! Jobb ha fürdünk egyet! - fogta meg a derekamat majd besegített a fürdőkádba. Azonnal leültem. - csússz előrébb! - kérlelte mire kicsit ellöktem magam és előre csúsztam majd mögém ült. Lábait körém rakta majd magához húzott.

- Tiszta nyugtató! - dőltem hátra a mellkasára.

- Aha! - simított végig a hasamon majd a jobb lábát a jobb lábam alá rakta és kirakta a lábamat a kád szélére. - nem baj, ha víz éri, mert kimossa a piszkot, de nem szabad sokáig áztatni! - mondta majd egy puszit adott a vállamra.

- Oké, doktor bácsi! - motyogtam majd tusfürdőt nyomtam a kezembe.

- Megmosom a hátad! - vette ki a kezemből a tubust. - meg a hajad is! - vette el a zuhanyrózsát a csapról majd megnyitotta. Bevizezte a hajamat majd lassan habozta be és mosta meg.

A közös fürdés többnyire csendben telt el. Már szinte aludtam a karjai között és élveztem, hogy együtt vagyunk és hogy meleg a víz.

- A-a! - tette oldalra a vízbe eső lábamat. - mondtam, hogy ne áztasd! Megbüntetlek, ha még egyszer belerakod! - fenyegetett meg.

- Most mit csináljak, ha olyan jó itt lenni? - fordultam meg félig majd rá néztem. - és benne van a lábam a vízben. - mosolyogtam.

- Rossz kis Manó! - morogta majd magához szorított és csókolni kezdett. Bal keze egyre lejjebb csúszott a hasamról. Másik keze viszont a mellemre csúszott. Halkan nyögtem bele a csókba mikor megmarkolt alul is és felül is. Ujját lassan csúsztatta a csiklómra és kezdte kör körösen mozgatni. Majd a jobb kezével a mellemet markolászta.

- Mitch! - nyögtem mire még erősebben kezdett masszírozni. - azt mondtad - nyögtem mikor áttolta a nyelvét a számba. Nem tudtam megszólalni. Csak nyögtem és nyögtem. Olyan jól csinálta. Nem bírtam tovább! Elhajoltam tőle és belemarkoltam a vállába. Bizsergett mindenem. Éreztem egy bizonyos löketet a gerincemben mire egy hangosat nyögtem. Talán ez lesz az orgazmus!

- Addig nem megyek tovább, míg nem könyörögsz! - morogta majd elhúzta a kezeit.

- Te szemétláda! - húzódtam el tőle. - te mondtad, hogy nincs szex! - löktem magam a kád másik végébe. - és amúgy is neked kellene könyörögnöd! - dünnyögtem. Majd a lábamat a combjaira raktam.

- Oké! De úgy beindultál! - vigyorgott majd kiemelte a jobb lábamat a vízből. - amúgy nagyon szexi vagy beindulva. - tette a szájához a lábamat majd bekapta a lábujjamat.

- És hol a könyörgés? - tettem a másik lábamat a férfiasságához, ami már meredt volt. Le és felhozogattam rajta a lábujjaimat. Beleharaptam az alsó ajkamba és élveztem az arca elváltozását. Hirtelen magához rántott.

- Kérlek, szeretkezz velem! - tette a lábamat a háta mögé.

- A-a! - hajoltam közel hozzá. - van egy kis elintézni valóm! - néztem lefelé majd a kezemet rá raktam arra a merev szerszámra.

- Könyörgök, Manó! - nyögte mikor le s fel kezdtem mozgatni a kezemet.

- Még nem végeztem! - helyezkedtem el. A másik lábamat is a háta mögé raktam. - talán, ha..

- Kérlek szépen! - morogta.

- Oké! De nem itt! - húzódtam el tőle, hogy kiszálljak, de visszahúzott.

- De igen itt! - emelt meg majd hátra döntött és megpuszilta az orromat. - most úgy meg duglak, hogy újra forró lesz a víz! - morogta majd kezével újra masszírozni kezdett odalent.

- Miért? - nyögtem majd ugrott egyet a csípőm.

- Nem könyörögtél! - motyogta. - nagyon benned akarok lenni. - nyögte majd erősen rám nyomta ujját.

- Kérlek! - nyögtem értetlenül. - kérlek. Mitch! - kéjelegtem mire belém hatolt...

Az egész hetet hasonlóan töltöttük. Szerelmesen és boldogan. Harag és sírás nélkül. Ann alig mert Mitchez szólni. Csak velem dumált perverzségekről és arról, hogy mennyire örül, hogy James itt lakik - majd elmúlik. Végül is ők is boldogok, de minket nem múl felül senki sem. Pedig próbálták már tönkre tenni a kapcsolatunkat. Nem is egyszer! Mert mi nem csak járunk. Mi legjobb barátok is vagyunk! És ezt a kapcsolatot soha nem teheti tönkre, senki!

Tizenkettedik

2. részlet

- James, ez fáj! - szorítottam meg a kezét mikor a fertőtlenítőt öntötte a sebemre.

- Az a jó, ha csíp! - mondta majd gézt kötött rá. Leragasztotta a végét majd kisegített a kádból.

- Köszönöm! - néztem rá.

- Nincs mit! - indult a szoba felé.

- Ezt amúgy hol tanultad?

- Régebben sokat bunyóztam, sok sebet kellett össze kötni meg varrni! - magyarázta.

- Áh! - indultam utána.

- Amúgy Mitchnek nincs valami jó pólója? - indult a fiókos szekrényhez.

- Nem ott vannak a cuccai! - mentem a nagy szekrényhez.

- Akkor itt mik vannak? - húzta ki a felső fiókot.

- Az én cuccaim! - morogtam.

- Ez cuki! - kuncogott majd a rózsaszín melltartómat a melléhez tartotta.

- Azt nem szeretem! - motyogtam.

- Akkor enyém lehet? - kérdezte, mint egy gyerek. Basszus, minden pasi ilyen?

- Ha akarod! - húztam ki Mitch egyik fehér pólóját.

- Segíts! - kérte. Mikor megláttam, hogy be akarja kapcsolni a melltartót megráztam a fejemet és oda mentem mögé.

- Nem vagy normális! - nevettem.

- Volt már rajtam ilyen!

- Ha nem tudnám, azt hinném, hogy meleg vagy! - húztam össze a hátán majd bekapcsoltam.

- Azt a mindenit! Neked ekkora melled van? - nézett rám, majd a melleimre.

- Talán probléma? - húztam össze a szemöldökömet.

- Nekem aztán nem! - vigyorgott. - nagyobb, mint Annek!

- Azt nem hinném!

- De igen! Gyere. - indult kifelé.

- Pont veled dumálom meg az ilyeneket. - mentem utána.

- Nem gondoltad volna, mi?

- Hát régen nem! - suhantunk át a nappalin.

- Majd meglátod, hogy igazam van! - lépett be Ann szobájába majd a felkapta a földön heverő melltartót. - tessék! Ez sokkal kisebb, mint a tiéd. - mérte a rajta lévő melltóhoz az Annét.

- Az egy régebbi melltartóm. Akkor tényleg nagyobb volt! De ezt hagyjuk. Amúgy meg tényleg illesz Annhez. Ugyan olyan őrültek vagytok! - vágtam hozzá Mitch pólóját. - amúgy maradsz és segítesz takarítani vagy elmész? - indultam kifelé a szobából.

- Takarítani?

- Főleg itt. Ann nem szokott. Amint látod! - mutattam a bögrékre, ami az íróasztalát foglalták el.

- Oké. De csak itt! - mutatott körbe. - és csinálhatnánk nekem egy fióknyi helyet. Vagy egy polcnyi helyet!

- Minek?

- Meg akarom lepni Annt. Ezen vesztünk egyszer össze, mert azt akarta, hogy költözzek ide. Akkor segítesz?

- Majd igen! - indultam a vissza a szobámba.

- Lou! - szólt utánam.

- Igen?

- Jó fej vagy! - mondta.

- Tudom. - csuktam be a szoba ajtaját. Letoltam a nadrágomat majd levettem a toppomat is. A szekrényhez mentem és elő vettem a kedvenc pólómat. Piros és már nagyon ki van nyúlva. Ebben szoktam hétvégente lenni. Mitchtől kaptam mikor még nem volt ennyire komoly a kapcsolatunk. Mindig nyafogtam neki, hogy nincs mit felvennem, takarítani. Ezért vette nekem.

Ahogy kirántottam a pólót kiesett belőle egy papírdarab. Magamra húztam a nyúlt rongyot lehajoltam a papírért majd széthajtottam.

Lou, ha ezt olvasod, régen New Yorkban vagyok. Búcsú nélkül megyek el, mert nem akarok a szemedbe nézni úgy, hogy hazudok. Mert hazudtam volna! Lehet rá jöttél már mit tettem, mert olyan tisztán látsz mindent.

Sajnálom Lou. Nem tudtam, hogy mit csinálok. Vagyis tudtam, de valahogyan le kellett vezetnem. Nem tudtam magamon uralkodni!

Nem magyarázkodom, mert nem tudnám magam ki magyarázni. Megtettem. Nincs vissza út. És gondolom, nem tudsz megbocsátani, mert én sem tudok magamnak! Egy szar szemét szar alak vagyok! Jobb, ha nem is folytatom.

Lehet, jobb lenne, ha örökre vége lenne a kapcsolatunknak. Nem tudok a szemedbe nézni! Már úgy sem mint barát. Keress valaki mást, és legyetek boldogok. Egy olya,t aki nem olyan hűtlen fasz fej, mint én!

Mert ha boldognak látlak, én is az vagyok!

- Nem! - dobtam el a lapot majd letöröltem a könnyeimet és a nadrágomhoz léptem. Kikaptam belőle a telefonomat és Mitchet hívtam. Nem engedhetem el. Ő az egyetlen, aki megért! Még ha félre lépett is. Ő az, aki mellettem áll, megvigasztal, megvéd. És ő az, akit szeretek. Még ha John csak egy kaland is volt. De Mitch az igazi!

- Ig...

- A francba Mitch nem teheted ezt! Nem szakíthatsz így! - zokogtam a telefonba mikor felvette.

- Te ki vagy? - kérdezte egy csaj. Ismerős volt a hangja.

- M-Mitch barátnője. - dadogtam.

- Van barátnője? - kérdezte.

- Igen! Van és lesz is. Ha nem adod neki oda telefont, kikaparom a szemed!

- Csak nyugodj le szépen! Mitch jól érzi magát nélküled.

- Add. Oda. Neki. A. Telefont! - tagoltam.

- Nem kíváncsi rád! - mondta mire összeszorult a torkom. - nem szeret!

- Ilyet soha nem mondana! - morogtam. - csak mond meg neki, hogy gyűlölöm! - motyogtam majd kinyomtam a telefont és a térdemre rogytam.

Azt hittem, hogy végre boldog lehetek egy pasi mellett. Hogy majd minden olyan lesz, mint a filmekben kicsit több és tovább tartó haragsággal. Hogy majd megmutatom a családomnak, hogy megcsináltam és boldog vagyok!

De e helyett itt sírok, mint két évvel ezelőtt, mikor még Billingsben laktam és azon gondolkodtam, hogy mi lesz a sorsom!

- Lou mosogatni kéne! Mi történt? - kérdezte valaki. Nem ismertem fel a hangját. Még magamról se tudtam, nem hogy még másról. Úgy sírtam, mint egy kis lány, aki hiányolja az anyját. - elmondanád mi történt? - kérdezte közelebbről. Nem tudtam válaszolni. Csak sírtam és sírtam. A kezét éreztem a vállamon. - Mitch miatt sírsz?

- Azt mondta, hogy nem szeret! Hogy boldog nélkülem. - zokogtam lehunyt szemmel. - pedig mindig azt mondta, hogy milyen jó velem lenni. Hogy milyen boldog. Hogy soha nem érezte még így magát. - sóhajtottam. - hazudott! És még meg is csalt! - tört ki belőlem ismét a sírás. - én meg vagyok olyan hülye, hogy még mindig szeretem és megbocsátanék neki! - motyogtam. - de nem akart velem beszélni! - szipogtam majd felnéztem. A könnyeimtől homályosan láttam, de barna szemei olyan bűnbánóan feketedtek, hogy nem tudtam szóhoz jutni. Mély levegőt vettem és pislogtam egyet. - m-mit keresel itt? - dadogtam. - nem boldog vagy nélkülem?

- Tegnap James beszélt a fejemmel és gépre ültem és ide jöttem.

- Nem szeretsz? - kérdeztem.

- Lou, én...

- Mond ki! Ennél rosszabb már nem lehet!

- Louise, én jobban szeretlek, mint bárki mást. Te vagy az én Júliám, és én a te Rómeód! - mondta. Halkan kuncogtam egyet.

- Olcsó duma. Ezt gyakoroltad, míg repültél?

- Mit mondjak Kicsi? Mit akarsz hallani? Hogy egy mihaszna szemétláda vagyok? Aki megcsalt? Tudom. Igen. Nem fogsz megbocsátani, ezért írtam azt a hülye levelet, mondtam a stréber csoport társamnak, hogy mondja azt, hogy nem szeretlek, mert el akartalak felejteni! Nem akartam a hangodat hallani, mert jobban fájt volna! És igen lefeküdtem Annel többször is. Akartam a szexet, mert hét hónapja nem szexeltem és hiányzott. Azt hittem, hogy jó lesz. De rájöttem, hogy várnom kellett volna! És arra, hogy téged szeretlek és te vagy igazi! - mondta teljesen együtt érzően. Elmosolyodtam és végig néztem rajta. Ugyan úgy térdelt, ahogyan én. Sötétkék farmer volt rajta egy fekete pólóval. Kialvatlan volt az arca és borostás.

- Pont ezt akartam hallani! - fogtam meg a kezét. - Mitch én megbocsátok neked. - mondtam. - de nekem is el kell mondanom valamit!

- Nem érdekel! Bármi is az. Szeretlek Lou. Nagyon szeretlek! Bocsáss meg kérlek. Hülye vagyok. Egy nagy barom! Kérlek!

- Mitch te nem hallottad, amit mondtam? - tettem a szájára a mutató ujjamat.

- De igen! - hunyta le a szemét.

- Akkor?

- Csak ki akartam ismét mondani! - fogta meg a kezemet és puszit nyomott az ujjamra. - szent a béke?

- Szerintem igen! - mosolyodtam el.

- Úgy szégyellem magam, amiért miattam sírtál. Utálom, ha sírsz! Mindig mondtad, hogy régen mennyit sírtál! Nem hagyom, hogy ez többet előforduljon! - nézett a szemeimbe majd lassan nyúlt az arcomhoz, hogy letörölje a könnyeimet. Sóhajtottam egyet mikor hüvelyk ujját végig húzta a szemem alatt. - még ilyenkor is gyönyörű vagy! - mosolygott.

- Szeretlek! - egyenesedtem ki majd az ölébe másztam és hozzá bújtam. Fejemet a vállához raktam és a kezeimet a mellkasára.

- Én is szeretlek! - ölelt át. - nem lehet elégszer mondani!

- Ez hiányzott. - néztem borostás állát. - annyira szeretlek, hogy mindent elnéznék neked! De valahol fáj. És nekem az öröm, ha neked is! Viszont el kell viselned Annt! Menni fog?

- Azt hiszem, hogy majd átnézek rajta. Téged meg levegőnek nézlek! - mosolyodott el.

- Mi van? - hajoltam el tőle majd mérgesen néztem rá.

- Levegő nélkül nem lehet élni! - mondta kisfiúsan.

- Bekaphatod! - morogtam. - amúgy ki volt az a csaj, aki felvette a telefont?

- Tifany - motyogta. – jelentem; még szűz! A férjével szeretné elveszíteni! - húzott vissza magához.

- Várj! - nyomtam el magamat. - James tudja, hogy itt vagy? Vagy Ann?

- Valahonnan tudtam, hogy itthon vagy és itt. Senki nem tudja, hogy most az ölemben ülsz és olyan a kapcsolatunk, mint régen! - mosolygott.

- Ó de jó! - vigyorodtam el.

- És szeretném, ha maradna is olyan amilyen volt!

- Ezt hogy érted?

- Hogy nincs szex! - jelentette ki. A szám azonnal kinyílt. - hét hónapot kihagytam. Ez volt a leghosszabb időszak. És ezt is elbaszom azzal, hogy mással fekszem le. Sőt! Még szar is volt! Mert Ann nem élvezett el. Aztán az utolsó együtt létünk is rossz volt. Változtatnom kell! - magyarázta.

- Ezt komolyan gondolod? - vonta fel a szemöldökömet.

- Szar vagyok az ágyban bébi!

- Ühüm! - bólogattam.

- Köszi! Akiben bízhatok alá becsül. De az igazat mondja!

- Plusz a baj, hogy utána mindig elalszol! - motyogtam.

- Mert mit kéne tennem? - kérdezte sértődötten.

- Át ölelni, ugyan úgy velem maradni. Mert ha elszakadsz tőlem, elmúlik a varázs! - néztem rá.

- Oké. Végre egy őszinte ember! - bólogatott. - ezért imádlak! - fogta meg az államat majd egy puszit adott az ajkaimra. Iszonyatosan erősek a szőrszálai!

- Au! - húzódtam el tőle. - hány napja nem borotválkoztál?

- Kettő! - morogta.

- Szakállad lesz? - mosolyodtam el. - mindegy. Nekem akkor is tetszel majd. - motyogtam majd egy puszit adtam ajkaira. - csak nagyon szúr! - adtam még egy puszit. - de kibírom! - motyogtam az ajkaira tapadva.

- Úgy örülök, hogy megbocsátottál! - mosolyodott el majd ő is egy puszit adott.

- Mindig adni kell egy esélyt! Én viszont örülök, hogy itt vagy! - motyogtam.

- Úgy szeretem, mikor ilyenek vagyunk! - ölelt magához.

- Én is. Nem szeretem, ha haragban vagyunk! - pusziltam meg szúrós arcát.

- Én sem! - nyögte.

- Mi volt ez?

- Nem jó így ülni! Elzsibbadt a lábam. - fészkelődött.

- Üljünk az ágyra! - másztam le róla majd fel az ágyra. - jössz? - feküdtem középre.

- Mindjárt! - nyúlt a levélért majd az asztal melletti kukába dobta. - így már mindjárt más! - fordult meg majd az ágyra mászott.

- Mint egy kutya! - kuncogtam. Rám nézett majd megszagolta a talpamat és elcsodálkozott a kötésen. Tovább szagolgatott majd combjaim közé tévedt és hirtelen az ajkaimnál kötött ki. Megszagolta az arcomat majd végig nyalt rajta.

- Mitch! - toltam el magamtól. Szomorúan nézett majd nyüszíteni kezdett. - te árva kiskutya! - tettem a kezemet borostás arcára. Szipogott egyet majd lehunyta a szemét. - az én árvám! - húztam közelebb magamhoz majd egy puszit adtam ajkaira. Nem szakadtam el tőle. Vártam, hogy ő folytassa. Kezemet a hátára raktam és magamhoz öleltem.

- Te puszilgatni szoktad a kutyáidat? - motyogta a számra tapadva. Kinyitottam a szememet majd mélyen a szemébe néztem.

- Csak az árva kutyosokat! - motyogtam. - na meg ölelgetni! - löktem le magamról majd átöleltem és a mellkasára hajtottam a fejemet.

- Hmm! - szorított magához.

- Mitch ez nagyon szoros! - néztem rá.

- Tudom! - puszilta meg a homlokomat. Elmosolyodtam majd eszembe jutott, hogy azt mondtam, hogy tőle soha nem kaptam csak úgy homlok puszit. Feljebb kúsztam egészen a fejéhez majd a hátamra fordultam. - te kis manó! - nézett rám.

- Kis manó? Nem elég az, hogy manó még kicsi is? - néztem rá mérgesen.

- Az én kicsi manóm! - mosolygott majd magához húzott és egy puszit adott az orromra. - ez lesz a neved! Manó.

- Miért pont Manó?

- Mert a Kicsi az már olyan régi. És mindenki így hív. Levédetem ezt a nevet. - fészkelődött. - csak én, hívhatlak így!

- Manó. - sóhajtottam. - megszokható. - tettem a fejemet a vállára majd kezét az oldalamra rakta. - amúgy úgy jöttél be, hogy mosogatnom kellene! Ezt miért mondtad?

- Mert mindig segítek neked a törölgetésben! – motyogta, majd magára húzott és csókolni kezdett…

Tizenegyedik

4. fejezet: A nyár vége

1. részlet

Rosszabb érzés ez, mint amikor megtudtam, hogy Mitch megcsalt. Ő legalább tudja a múltamat, a gondjaimat és az érzéseimet és még valamennyire szeret. Viszont, aki meg teljes szívéből szeret az meg itt hagy egyedül. Megint ez a szó! Utálom kimondani! Pedig néha jól jön. De nem most! Nagyon nem most. Szükségem van valakire, aki mellettem van és megért! De van egyáltalán ilyen ember? Már Annben sem bízhatok meg. Pedig ő a legjobb barátom. Régen ő értett meg. És én segítettem neki abban, hogy hagyja el azt a köcsög Briant, aki nyolcvanszor megcsalta. Most meg összejött Jamesszel, aki ugyan azt csinálja. Mindig ilyeneket fog ki!

- Kicsi, miért sírsz? - kérdezte álmos hangon Ann. Nem válaszoltam csak sóhajtottam egyet és felnéztem. - John miatt? - motyogta. Bólintottam egyet majd lesütöttem a tekintetemet.

- Annyira szeretem! - folytam végig az ajtón majd zokogni kezdtem. Magamhoz húztam a lábamat és a térdeim közé nyomtam az arcomat.

- És ha itt bőgsz az jobb? - közelebbről hallottam a hangját.

- Fogd be! - dörmögtem.

- Nem, Lou! Nem érdemli meg, hogy sírj utána! Kihasznált, flörtölt veled, majd engedte, hogy belészeress! - fogtam meg a kezemet. Mély levegőt vettem, hogy ne öntsön el a düh, de kár volt. Mérgesen néztem rá.

- Te mondtad, hogy kalandozzak! Te bíztattál! Te feküdtél le Mitchel! Mert ha nem dugsz vele, akkor most nem bőgnék itt egy másik pasi miatt, aki csodálatosan csókol! - emeltem meg a hangomat. Kerek szemekkel nézett rám.

- Sajnálom! - motyogta.

- Már mindegy Ann! Bele szerettem és nem akartam egyszerre két pasival lenni úgy mint te! Nem akartam...

- Nem akartál mit? Ribanc lenni? Aki mindig csak más pasijával dug?

- Én nem feküdtem le vele! Csak csókolóztunk. Ez nem ribancság! - magyaráztam. - vagy az?

- Jajj, Kicsi! Ez nem az. Ez beleszeretés egy másik pasiba, aki mellesleg el van eresztve! Nem is értem miért nem mész el vele!? - mosolygott.

- Mert jövő héttől egyetemre megyek Picúr! Nem mondhatom azt, hogy jaj, beleszerettem egy ír pasiba, akinek pénze van, és nem kell ez a fránya suli! - emeltem meg ismét a hangomat.

- Halkabban már! - csitított le.

- Ki van itt? - kérdeztem mérgesen. Nem válaszolt csak elfordította a fejét. Felálltam és a szobájához mentem. Résnyire nyitva volt az ajtó. Csak belöktem és a szemem elé tárult minden.

- Helló! - mosolygott kínosan. Épp hogy a takarót maga elé tudta kapni.

- Micsoda meglepetés! - mosolyodtam el majd az ajtófélfának dőltem.

- Ezt én is mondhatnám! - áll fel. Szőke haja kócos volt.

- Maradsz reggelire? Vagy ki akartál osonni? Mint mindig!

- Louise én nem...

- Lou hagyd már! - fordított maga felé Ann.

- Mit hagyjak? Hogy ne lakjon jól a kicsi gyomra? Ezt nem hagyhatom! - vontam meg a vállamat.

- Maradnék reggelire! Ha már ilyen kedvesen felajánlottad! - suhant el mellettünk James egy farmerben.

- Látod? Hagytam volna, hogy éhezzen? - indultam James után a konyhába majd véletlenül ránehezedtem a jobb sarkamra. - a franc! - támaszkodtam a falnak.

- Neked amúgy hol a papucsod? - kérdezte Ann. - Elszakadt! - morogtam majd felemeltem a lábamat, ami tiszta kosz volt.

- Mibe léptél bele? - lépett közelebb Ann.

- A tenger parton egy tengeri sünbe! - motyogtam. Ann értetlenül nézett rám.

- Ki mondta ezt? - kérdezte. Látszott rajta, hogy visszatartja a nevetést.

- John. - sóhajtottam mire kuncogott egyet.

- Látszik rajta, hogy nem tanult bioszt. És te sem voltál belelő elég fényes. Már régen meghaltál volna, ha tényleg egy tengeri sünbe lépsz! Ugyan is mérgező a tüskéje. - fogta meg a lábamat.

- Akkor mibe léphettem bele?

- Fába, kagylóba! Akármibe, de már rég hallott lennél. - magyarázta majd csörögni kezdett a telefonja. - szent Isten, ez Henry!

- Jó munkát!

- Te nem jössz? - nézett rám ijedten.

- Ilyen lábbal nem! - dörmögtem.

- Akkor szia! - indult az ajtó felé. Sóhajtottam egyet majd elindultam a konyha felé. Bicegve értem oda majd kerek szemekkel néztem, ahogyan James a hűtőben kutatgál.

- Mint ha otthon lennél! - morogtam. Kinézett a hűtőből majd elmosolyodott.

- Szinte már itthon vagyok! - vigyorgott önelégülten. Oda mentem hozzá és rácsuktam az ajtót. - naa! - lépett arrébb.

- Nem lég kondi! - csuktam be a hűtőt.

- Elárulnád, hogy miért vagy velem ilyen bunkó?

- Mert te is az vagy! - morogtam majd megfordultam és újra kinyitottam a hűtőt.

- Ha megismernél, talán más lenne a véleményed rólam!

- Talán! - emeltem ki a szót majd kivettem a tojástartót.

- Louise, még esélyt sem adsz! Honnan tudod, hogy milyen vagyok valójában?

- Nagyon jól ismerlek! Ezerszer átvágtad már Ann fejét és pár héten belül újra megteszed. Ann helyében nem bíznék benned, és nem is bízok! - ütöttem fel három tojást. - megint dobni fogod, majd megdugsz pár csajt, majd visszahódítod magad Ann szívébe! - vettem elő egy villát majd habosra kezdtem verni a tojásokat. - tudom. Mert minden pasi ilyen! Kihasználjátok, hogy egy nő bármikor a rendelkezésetekre áll, majd újra és újra átveritek! - szórtam egy kevés sót a tojásra.

- Ez nem igaz! - dőlt a pultnak.

- Mert akkor te mit csinálsz Annel? Hónapok óta csak játszol vele, nekem meg vigasztalnom kell. - néztem rá.

- Most akkor elmondom, hogy milyenek a nők! - fordult felém. - mindig csak egy dolgot akarnak. Ha nem adjuk meg nekik rögtön hisztiznek! Mindig rajtunk csüngenek, nem adnak teret, megfojtanak. Mindent alábecsülnek. Lustának tartanak. És mindig azt hiszik, hogy megcsaljuk őket! - magyarázta.

- Egy, nem minden nő hisztizik. Kettő, mindig kifogásokat találtok, hogy miért nem akartok velünk lenni. Három, ti szoktatok alábecsülni minket, mert mi hülyék vagyunk és bénák. És négy, azért hisszük, hogy megcsaltok, mert nem vagytok velünk és néha tényleg így van! - javítottam ki majd visszafordultam a tojások felé.

- Egyszer sem csaltam meg Annt. - tette hozzá.

- Nem csak rólad beszéltem! - morogtam majd a serpenyőbe öntöttem a tojást.

- Tudom! - sóhajtott. - Ann elmondta. - motyogta.

- Akkor ezért vagy most itt? Beszélsz, érvelsz, hogy ti nem vagytok ilyenek? Mert ilyenek vagytok!

- Mitch megbánta már és szeret téged! És Ann is.

- Pont egy olyan mondja ezt nekem, aki még a krumplit is megdugná, ha lenne rajta lyuk! - morogtam majd a tűzhelyen sütni kezdtem a tojást.

- Te az ilyeneket honnan veszed? Attól, hogy flörtölök, a csajokkal még nem dugom meg őket! És igaz, hogy Ann előtt a fél város meg volt, de az óta csak Ann van. Nem jártam más helyen csak Annben! Kérdezz meg bárkit! - büszkélkedett.

- Erre nem voltam kíváncsi! De ha már itt tartunk, akkor miért hagyod el minden hónapban legalább kétszer?

- Mert rám akaszkodik, mindig velem akar lenni. Nem hagyja, hogy a haverjaimmal legyek! Miért nem tud olyan lenni, mint te? Te mindig hagyod, hogy Mitch bulizzon. Teret adsz neki! - magyarázta.

- Aha. A legutóbb is elment "Brian bulijára" és megcsalt. - morogtam. - ő tudja, hogy én tudom? - néztem rá.

- Ööö hát... Fogalmam sincs. Lehet Ann kikotyogott valamit...

- Akkor biztos tudja! Ezért ment el búcsú nélkül. - vettem el a serpenyőt, majd elővettem két tányért.

- Igen. Ég a pofájáról a bőr! Minden nap elmondja. És bíztatom, hogy hívjon fel és kérjen bocsánatot! - mondta. - Mitch szeret!

- Aha. - sóhajtottam. - el tudom képzelni, hogy mennyire. - szedtem szét a tojást két adagra.

- Ha eljátszanád azt, amit Annel, biztos a talpára állna!

- Ti mindent megbeszéltek Annel? - tettem az üres serpenyőt a mosogatóba.

- Most már igen! Tegnap megbeszéltünk mindent. A gondjainkat. - mosolygott.

- Akkor mindent elmondott, amit mondtam neki? - néztem Jamesre.

- Mondhatni. Azt igen, hogy nem volt orgazmusa! Szégyellte elmondani. Aztán felhívta Mitch, hogy mi újság vele, aztán Ann beolvasott neki, hogy miért nem téged hív, és miért nem veled van. Utána meg kikaptam Ann kezéből a telefont és beszéltem vele. - vette el az egyik tányért majd az asztalhoz indult.

- Mit mondtál neki? - mentem utána.

- Hogy ne dobjon el, csak úgy egy ilyen lányt, mert kevés ilyen van, mint te. Hogy kérjen bocsánatot és jöjjön haza és a szemedbe is mondja meg, hogy mennyire sajnálja. - mondta. Leültem mellé majd gondolkozni kezdtem. Mitch egy idióta, de szeretem, és ki kell vernem Johnt a fejemből.

- És haza fog jönni?

- Nem tudom. De remélem, hogy jön, mert elmegyek New Yorkba és kiherélem! - morogta.

- Ennyire óvod? - markoltam meg a villát.

- Óvlak! Mitch a barátom és boldog veled. És te is vele. Szóval nem akarom, hogy egy hülyeség miatt menjetek szét. - mondta teli szájjal.

- Meg tudom magam védeni. - tettem a számba egy adag rántottát.

- Amúgy csalódtam benned! - motyogta. Kérdően néztem rá. - azt hittem, hogy csendes vagy! Meg szótlan.

- Néha szófosásom van, néha kussolok! Ez vagyok én. - mosolyodtam el. - de hagyjunk engem, térjünk át rád és Annre. Most mi van köztetek?

- Semmi! - jelentette ki majd tovább falatozgatott.

- Ugyan már! Biztos miattam feküdtél le vele az éjszaka! - löktem meg az asztalon heverő könyökét.

- Csodás a rántottád! - vigyorgott.

- Ne tereld a témát!

- Tegnap eljöttem, hogy beszéljek veled, mert Mitch mindent bevallott, aztán Ann azt mondta, hogy nem vagy itthon. Én meg letámadtam! - nézett fel rám. - szóval igen. Miattad volt! - mondta. Alig tudtam lenyelni a számban lévő rántottát.

- Micsoda meglátás! - köhögtem majd felálltam és egy pohár vizet engedtem magamnak. Ismét ráálltam a sebes sarkamra ezért csak a bal lábamon álltam.

- Mit csináltál a talpadnak? - kérdezte. Megálltam az ivásban, majd elgondolkodtam, hogy mit is mondjak.

- Megvágta valami a tenger parton! - tettem le a poharat. - miért? - fordultam meg.

- Ömlik belőle a vér! - tette le a villát majd felállt és elém sétált. - fordulj meg!

- Minek?

- Fordulj már meg! - utasított. Lassan fordultam meg majd felkapta a jobb lábamat. - tiszta piszok! - morogta. - csoda, ha nem fertőződött el! - mondta majd nyomkodni kezdte a lábamat.

- James! - húztam el a lábamat.

- Ki kell véreztetni! - húzta vissza a lábamat.

- De fáj! - markoltam a pult szélébe.

- Úgy tudom, hogy erős vagy! Bírd ki!

- De nem ilyen fájdalmakra! - sziszegtem a fogaim közül.

- Ezt lemossuk, lefertőtlenítjük és bekötjük! - engedte el a lábamat.

- Most hová mész? - néztem rá.

- Le kell mosni! Gondolom, nem a mosogatóban akarod!? - ment kifelé. Lassan álltam rá a lábamra és indultam utána. A konyha közepén rá jöttem, hogy nem megy és ugrálni kezdtem a bal lábamon. - jössz már? - lépett vissza az ajtóba. Kérdően nézte a produkciómat a konyha közepén.

- Nem tudsz várni? - morogtam.

- Én tudok, de a sebed nem! - indult felém.

- Még is hogyan menjek el a... - kezdtem el mire felkapott. - szóval így!

- Élvezd ki a pillanatot, mert még egyszer egy ilyen izmos pasi nem fog a karjai közt tartani! - vigyorgott.

- Kezdtelek megkedvelni! Ne folytasd! - morogtam.

- Csak az igazat mondtam. - indult el Ann szobája felé.

- Be akarok én oda menni? - tettem a kezemet a nyakába.

- Miért? - állt meg. Morogtam egyet majd elindult a szobám felé. - nem vészes, mert nem védekeztünk! - lépett be az ajtón.

- Nem vagyok kíváncsi az ágytornátokra! - motyogtam.

- Pedig eszméletlen Ann az ágyban! - indult a fürdő felé.

- Nem fognád be? - csíptem a nyakába.

- Ha tudnád, miket csinál! - lökte be a lábával az ajtót.

- Nem vagyok pasiból!

- Pedig néha a pasik élveznek dolgokat! - tett le a kád elé. - például az orált! - suttogta a fülembe. - mind a két szemszögből! - indult a tükörhöz.

- Ezt majd később, James! - ültem a kád szélére majd befordultam.

- Csak azért mondom, mert azért Mitch is pasiból van! Egyszer neki is kell.

- Még nagyon az elején vagyunk ennek a kapcsolatnak. Szóval nem hinném, hogy ezzel akarja kezdeni! - motyogtam majd a jobb lábamat a bal térdemre raktam.

- Hát, ti tudjátok! De ismerem Mitchet. - lépett mögém. - bár lehet, tényleg mutat pár eszméletlen mozdulatot és majd csak a nászéjszakán juttok el odáig! - lépett be a kádba. - mondjuk én nem tudnék odáig várni! - engedte meg a vizet.

- Most komolyan James. Mi van közted és Ann között? - néztem rá.

- Semmi.

- De van valami! Miért támadtad le? Miért maradtál reggelig? - kérdeztem.

- Fogalmam sincs! Néha azt érzem, hogy megőrülök nélküle, néha meg azt, hogy megőrülök mellette. Téged vártalak. - mondta majd a víz alá nyomta a lábamat.

- Az istenért! - sziszegtem. Kicsit csípte a sebemet.

- Bocsi! - motyogta.

- Te fülig szerelmes vagy Annbe! - néztem rá.

- Nem én! - nézett rám.

- Tagadod! Pedig olyan örömtelien mesélsz a vele kapcsolatos dolgokról. Például az előbb a szexről.

- Louise...

- Szólíts már Lounak! - motyogtam.

- Lou, én nagyon össze vagyok zavarodva. Azt sem tudom, hogy ő mit érez. És hogy mások mit gondolnának, hogy a szex gép James tartós kapcsolatba kezdett és mennyiszer fogja majd megcsalni szegény lányt! Nem tudnám hallgatni.

- És kit érdekel, hogy mit gondolnak mások? Azért mondanák, mert irigyek, hogy boldognak látnak! És amúgy is tartós kapcsolatban vagytok. Mindig itt esz a fene! Nem volt olyan nap, hogy ne láttalak volna. Talán már a ruháid is itt vannak!

- Pár tényleg itt van.

- Miért nem költözöl ide? Megpróbálnátok közösen élni, Ann nem nyavajogna, hogy nem vele vagy, és haver is van a háznál!

- Nem tudom, Lou! - zárta el a csapot majd magához húzta a lábamat.

- Adj esélyt! - fogtam meg a kezét mire rám nézett.

- Ha te is adsz Mitchnek! - húzta össze a szemöldökét.

- Áll az alku! - nyújtottam a kezemet.

- De még mennyire, hogy áll! - rázta meg a kezemet. Belementem egy jó nagy hülyeségbe. Nem tudom, hogy sikerül-e elfelejtenem Johnt. Még ha egy kicsit is, de még túl friss ez a "kaland"!

Tizedik

4.részlet

Nem akartam, hogy vége legyen. Hogy abba hagyja! Hogy elszakadjon tőlem! Nem! Mert akkor véget ér a varázs és tudni fogom, hogy visszamegy és itt hagy majd egyedül. Nem Mitchel, mert ő New Yorkban üdül. Hanem teljesen egyedül. Magányosan! Mint a régi szép időkben. Egyedül...

- Nem akarom, hogy visszamenj! - bújtam hozzá, mikor mellém feküdt.

- Én sem! De muszáj. - simított végig a vállamon.

- Azt hiszem beléd zúgtam! - néztem rá.

- Én nem hiszem. Hanem tudom! Soha nem csináltam ezt egy lánnyal. Soha nem volt még soha semmi ilyen romantikus, mint most!

- Fura ezt hallani egy pasi szájából, hogy romantikus. - mosolyodtam el. - de talán ezért is vagy olyan különleges! - tettem a kezemet az arcára.

- Különleges? - fogta meg az arcán heverő kezemet.

- Más, mint a többi hímnemű. Más, mint az a tökfejű James, aki csak mindig kihasználja Annt. Vagy az a másik tökfejű. Mitch. Soha nem viselkedett így velem! Köztünk az a különleges, hogy hasonló a múltunk. Más nem is! - magyaráztam neki. - köztünk viszont - támaszkodtam fel. - feszül a szenvedély! - morogtam majd egy puszit adtam az ajkaira. - soha nem éreztem még így!

- Én sem! - simított egy hajtincset a fülem mögé.

- Csak kár hogy elmész. Én meg itt maradok! És lehet, hogy soha többet nem látjuk egymást! - bújtam vissza hozzá.

- Ne gondolj ilyenekre! Soha nem foglak elfelejteni! - emelte fel a fejemet majd közel húzott magához.

- Én sem! - motyogtam. - de olyan rossz! Beléd szerettem egy másodperc alatt aztán megtörténik ez, ami csak a tündérmesékben történhet meg, aztán meg a távolság tönkre tesz mindent! - morogtam majd elhajoltam tőle és felültem.

- Mondom, hogy ne gondolj ilyenekre! - ölelt át. - csak élvezd a pillanatot! - suttogta a fülembe. Rá néztem majd elmosolyodtam. Gyönyörű zöld szemei csak úgy csillogtak. Mintha mindjárt sírna. Nem tudtam megállni, hogy enyhítsem a fájdalmat, ami belülről engem is majdnem szétszakít. Kezemet a tarkójára raktam és csókolni kezdtem. A gyomromban fura dolgok kavarogtak. Soha nem érzett dolgok. Talán pillangók. Igen! Pillangók. A szerelem érzése!

Élveztem, hogy irányíthatok ezért nyomni kezdtem lefelé a mólóra és rá tapadtam, mint egy pióca. Kezét a hátamra csúsztatta és ott pihentette. Nem úgy, mint Mitch! Éreztem, hogy kezdek vadulni ezért lassítottam. Annyira sokáig csókolóztunk, hogy kiszáradt a szám és már zsibbadt is.

- Hú! - hajoltam el tőle.

- Mondtam már, hogy jól csókolsz? - mondta halkan.

- Senki nem mondott még ilyet! - motyogtam. - nem mintha olyan sok pasim lett volna. De te vagy az első! - mosolyogtam.

- Tényleg nagyon jól csókolsz! - vigyorgott. - pont, ahogyan elképzeltem. - suttogta majd egy homlok puszit adott.

- De ehhez te is kellesz! Főleg az a telt alsó ajkad. - morogtam.

- Amúgy az a tökfej Mitch sem mondott ilyet? - kérdezte.

- Valami hasonlót igen. De nem gondolta komolyan! - motyogtam.

- Pedig a nőknek ez kell. Megdicsérni őket a teljesítményükért! - mondta. Meglepődve néztem rá majd elmosolyodtam.

- Te vagy a tökéletes pasi! - vigyorogtam majd egy apró puszit adtam az ajkaira és átöleltem.

- Mindig is ilyen lányra vágytam! - sóhajtott. - és most elkell engednem, mert barátja van! Mert egyetemre fog járni. Mert több ezer kilométerre van az otthonom!

- Ne fájdítsd a szívem! - néztem rá.

- Akkor gyere velünk! Szökjünk meg és hagyjunk itt mindent! - örvendezett.

- Nem tehetem! - mondtam halkan.

- Miért? Szereted Mitchet, igaz? - hajolt el tőlem.

- Nem! - ráztam meg a fejemet majd könnyek gyűltek a szememben. - ezt te nem értheted! - fordítottam el a fejemet. Itt az idő, hogy elmondj neki mindent! - nekem nagyon fontos az egyetem és nem Mitch. Szeretnék bizonyítani anyának és a nővéreimnek. - magyaráztam.

- De azt mondtad, hogy Mitchen bosszút akarsz állni. Akkor?

- Igen. És fogok is! Nem viselkedhet velem így! - emeltem meg a hangomat.

- És csak szereted! - dörmögte majd a tengerre nézett.

- Nem! Nem szeretem!

- Akkor miért mondasz róla ilyeneket? Miért hasonlítasz hozzá? - nézett rám.

- Mert ő megért! Tudja a múltamat! Tud rólam mindent, ami rossz volt! - álltam fel. - tudja, hogy a családom semmibe nézett! - zokogtam. - azt hittem te más vagy! Más, mint azok a férfiak, akik csak kihasználják a nők érzéseit! De tévedtem! - mondtam majd elindultam lefelé a mólóról. Itt a leányálom véget ér és marad a keserű szomorúság.

- Várj! - kiáltott utánam. Úgy tettem mintha meg sem hallottam volna és mentem tovább. - engem nem érdekel a múltad. A rossz, ami történt! Látszik rajtad, hogy nem minden alakult, úgy ahogy eltervezted! De megértem, hogy fontos neked az egyetem, ahogy nekem az éneklés és a karrierem. - magyarázott közben jött utánam. - és nem használom ki az érzéseidet! És ha kihasználnálak régen ágyba vittelek volna. Ami nem az én életstílusom! - magyarázta még mindig, de úgy tettem, aki süket. - ugyan úgy érzek, ahogyan te! Beléd zúgtam. És nem is kicsit! Megszerettem azt a gyönyörű hajad. A szóhasználatod. A nevetésedet. A viselkedésedet. A csókjaidat. A mosolyodat. Mindent! Még akkor is, ha a múltad pocsék és semmibe néztek. Én mindennek nézlek. - mondta mire megálltam. - és nem csak azért mondtam, hogy jól csókolsz, hogy el hidd. Hanem tényleg jól csinálod! Nem mintha lenne kihez hasonlítanom. Mert életem első hosszú csókja volt. És talán az utolsó is! Mert más lány nem lesz, aki így elcsavarta volna a fejemet. - mondta. Éreztem, hogy ő is megállt és nem közeledik felém. Mély levegőt vettem és megfordultam. Vagy öt méterre állt tőlem. Túl távol. Pont a móló lámpáinak a fényében. - szeretlek! - nézett rám. - jobban mint azt hinnéd! - mosolyodott el. Mély levegőt vettem és elindultam felé. Olyan magabiztosan állt ott mintha valami fő hős lenne. Az utolsó pár lépést futva tettem meg majd a nyakába ugrottam és egy hosszú puszit adtam az ajkára.

- Hihetetlen, de négy napja ismerlek és annyira beléd szerettem! - öleltem át. - néha kiborulok, ha a családomról van szó. - motyogtam.

- Engem csak a boldog pillanatok érdekelnek! - tolt el magától. - és csak te. Nem a családod!

- Oké! - bólintottam.

- Menjünk! - mondta majd egy homlok puszit adott. Megfogta a kezemet majd elindultunk lefelé.

- Amúgy soha nem foglak elfelejteni! Még ha soha többet nem találkozunk. Felejthetetlen pillanat. - néztem rá.

- Ahogyan én sem! Ha majd évekkel később találkozunk, meghívlak egy asztronautára és beszélgethetünk! - húzott közelebb magához.

- És ha akkor mindketten szinglik leszünk? - kérdeztem.

- Akkor majd meglátjuk, hogy hogyan alakul! - szorította meg a kezemet.

- Remélem, hogy szinglik leszünk! - vigyorodtam el mikor a móló végéhez értünk. Elengedte a kezemet és lelépett majd megfordult és a kezét nyújtotta, hogy majd lesegít. Elpirultam a mosolyától majd mikor elé léptem magához rántott.

- Úgy csókolnálak egész éjjel! Ölelnélek meg beszélgetnék veled. - motyogta.

- Akkor miért nem teszed? - tettem a kezemet a mellkasára.

- Ez jó ötlet! - mosolyodott el. - csak félek, hogy kiszáradunk! - motyogott. Pipiskedtem egy kicsit, megnyaltam a számat és egy puszit adtam az ajka mellé. - ezt vegyem célzásnak? - suttogta.

- Vedd, aminek akarod! - mondtam halkan.

- Hát jó! - motyogta majd elengedett. Megfordultam és láttam, hogy elég nagyok a hullámok.

- Gyere! - intettem a kezemmel majd a víz felé mentem.

- A-a! - tiltakozott.

- Beszari! - fordultam meg majd a vízbe léptem.

- Nem vagyok az. Csak nem szeretném a menő öltözékemet összevizezni! - lépett egy kicsit arrébb, hogy lásson.

- Ez csak víz! - léptem beljebb.

- Sós víz. És kitudja mit csinál a ruhával. - mondta majd egy kicsit közelebb lépett, hogy a cipőjét érintette a víz.

- Besózza. Aztán vizes lesz. - kiabáltam majd egyet hátra léptem és valami beleállt a lábamba. - au! - emeltem fel a lábamat.

- Minden rendben? - lépett még közelebb.

- Megszúrt valami! - bicegtem felé.

- Mutasd! - fogta meg a kezemet mikor oda értem. - ülj le! - mutatott a vizes homokra.

- De ez vizes! – hisztiztem, ahogyan ő.

- Ülj már le! - utasított. Leültem majd felemelte a lábamat és vizsgálni kezdte.

- Nem is tudtam, hogy orvos vagy. - mosolyogtam. Nem szolt semmit csak végig simított a talpamon majd megállt. Rám nézett majd vissza a talpamra és kihúzott belőlem valamit.

- Egy kisebb vízi sün! - vigyorgott majd felmutatta a tüskét.

- Elő fordul! - mosolyogtam kínosan.

- Nem kellett volna levenned a papucsot!

- Elszakadt! - morogtam. - neked meg be kellett volna jönnöd és kimenteni.

- Nem akartam vizes - monda mire egy hullám nekünk csapódott és mindketten vizesek lettünk. - lenni! - fejezte be mondatát.

- Most már az vagy! - kuncogtam.

- De vicces! - dörmögte, majd letörölte az arcáról a vizet.

- Hű most mi lesz a ruháddal? - tettem a szám elé a kezemet.

- Sós lett! - szomorkodott. - meg vizes!

- Júj te szegény! - sajnáltam meg.

- De szemét vagy! - mászott közelebb hozzám. Egyik lábát a lábam közé rakta a másikat meg kívülre. - egy aranyos szemét. - mondta majd még közelebb jött. - egy nagyon csurom vizes szemét. - morogta majd egy puszit adott és egy csókkal folytatta. Annyira édes volt, hogy szétfolytam alatta. Lefeküdtem a homokba és kezemet a hátára raktam. Most nem hagytam, hogy irányítson. Nem vadultam, mint Mitchél. Nem tudtam mi a határ nála. És pont ez volt olyan különleges benne. Lassan csókolt, ízlelgette az ajkaimat és nagyon szenvedélyesen. Olyan volt mintha senki más nem lenne rajtunk kívül. Mintha minden megszűnt volna körülöttünk. Csak Ő és Én.

- Mennünk kell! - motyogta a számra tapadva.

- Miért? - kezdtem volna újra csókolni, de elhajolt tőlem.

- Ezek nem csak nagy hullámok! Ez a dagály. - mosolygott.

- Legalább együtt halunk meg! - mondtam majd visszahúztam magamhoz.

- Szeretnélek még csókolni! - vigyorgott majd felállt.

- Csak hülyéskedtem. - álltam fel én is majd az óceánra néztem, ami soha nem ér véget. Kezdett rózsaszínodni az ég.

- Jössz? - kérdezte.

- Várj! Gyere vissza! - mutogattam.

- Mi az? - lépett mellém majd kezét a derekamra rakta.

- Nézd! - mutattam az égboltra.

- Csodálatos! - mondta halkan. - soha nem láttam még napkeltét! - Én sem! - motyogtam majd ámulva néztem, hogy a nap hogyan bukkan fel. - de ez csak egyet jelent! - hajtottam le a fejemet.

- Tudom! - húzott magához.

Közösen néztük meg a nap felkeltét és csodálkoztunk el azon, hogy milyen hamar eltelt az éjszaka. Lassan lépkedtünk el a lakásomig közben Annről meséltem Johnnak. Ő meg a turnéjukról mesélt és a rajongóikról.

- Hát itt lennénk! - sóhajtottam majd a panelra néztem.

- Sajnos! - motyogta. - reggel még mész az étterembe?

- Nem tudom. Ilyen lábbal nem hiszem! - emeltem meg a jobb lábamat.

- Értem. Akkor ez az utolsó pillanat, hogy láthatlak! - mondta. Összeszorított szájjal bólintottam és könnyek gyűltek a szememben.

- Látlak még valaha? - kérdeztem.

- Nem tudom. Talán ha abban az étteremben dolgozol majd.

- Soha nem fogok onnan eljönni! Ők a családom. - hajtottam le a fejemet.

- Mindig vissza fogok oda járni! - emelte fel a fejemet majd könnyes szemeimbe nézett. - ne sírj! - ölelt magához.

- Utálom a búcsúzkodást! - motyogtam. - főleg örökre.

- Nem. Nem örökre! Látni fogjuk még egymást! - mondta.

- Ne mondj ilyet! Honnan tudod, hogy láthatlak e még? Hmm? - néztem rá.

- Mert lehet vissza jövök, és elrabollak. - mosolygott.

- Ne húzzuk! Inkább menj a francba! - léptem el tőle, majd az ajtó felé indultam. Hülye érzés járta át a testem. Ez elég bunkóság volt. Nem vagyok ilyen. - John - fordultam meg. Háttal állt nekem. - megszerettem a fogaidat, a szőke hajadat, a formás segged, és azt a hatalmas szívedet. - néztem végig rajta. - üzend meg Edwarnek, hogy ölelem és puszilom. Jó barátaim lettetek. - magyaráztam mire megfordult. - de nem csak barát. Főleg te - kezdtem mire elindult felém. - akinek az ajkai még mindig - folytattam, de nem tudtam befejezni. Hirtelen cselekedett. Két keze közé fogta az arcomat és szenvedélyesen csókolt. Úgy fájt mégis jól esett. Szívott, harapott, irányított. Úgy nekem esett, hogy a pulóverébe kellett markolnom. Nem tudom hány percig csinálta, de követeltem még! Az utolsó legyen a leghosszabb és a legjobb. Ahogy kicsit kijjebb nyitottam a számat, hogy levegőhöz jussak áttolta a nyelvét a számba és lassan kezdett játszani az enyémmel. Nem hagytam magam, hogy a macska győzzön ebben a játékban. Visszakényszerítettem a nyelvét a szájába majd én kezdtem el kergetni. Nem hagyta magát ezért visszatámadt. Körül belül a harmadik világháború zajlott le köztünk. Majd újra békesség lett köztünk és lassan kezdtem ízlelni alsó ajkának édességét. "Amíg nem járt a nyelved a szájában ne engedd el” Tessék Ann!

Amilyen gyorsan csak tudtam elszakadtam tőle és besiettem a házba. Fel a negyedikre és be a lakásba. Ahogy becsuktam az ajtót neki dőltem, majd hatalmas nagy zokogásba törtem ki. Ez elég szép búcsú volt. Még ha bunkó voltam is gyönyörű volt. Soha nem fogom ezt a négy napot kiverni a fejemből! Emlékezni fogok rá, mint életem legszebb és legromantikusabb hétvégéjére.