Tizenhetedik

3.részlet

Mindig azt mondják, hogy készülj fel a dolgozatokra, hogy jól sikerüljön. De ezen nem a félévi vagy év végi jegyem múlik, hanem az, hogy eljuthatok-e Európába vagy sem. Nem készültem, és arra sem, hogy ilyen dög nehéz feladatokat raknak majd bele. Ki gondolta volna, hogy másfél év kihagyás után nem fogok semmire sem emlékezni? Át kellett volna néznem a matekot! De hogy néztem volna át, ha a könyveim és a füzeteim és minden más Billingsben maradt?

Ahogy végig néztem az ott lévőkön mindenki írt valamit és pötyögött a számológépén, csak én nem tudtam semmit. Megrágtam a tollam végét és bele kezdtem. Fogalmam sem volt, hogy jó-e az, amit írok, de írtam valamit.

Két óra múlva, már erre visszaemlékezni is nehéz volt. Alig vártam, hogy ki mondják a végeredményt. Ahogy beadtuk javítani kezdték, de szerencsére nem voltunk olyan sokan. Közülünk csak négyen nyerhetnek. És ha nem leszek benne én megőrülök! Csak John lebegett a szemem előtt és az, ha sikerül, akkor újra láthatom őt. Idegesen dőltem a terem melletti falnak, ahol a matek zsenik a verseny feladatokat javítják. Mások nem annyira izgultak, mint én és nem is látszott rajtuk semmi ijedség. Az a francos pénzeszsák is itt van, aki az első nap leégetett az egész egyetem előtt. Vigyorogva nézett rám majd olyan képet vágott, hogy nekem pénzem van és biztos sikerül te meg csóré. Sóhajtva fordultam el és arra gondoltam, hogy hányszor járhatott már Európában?!

- Meg van az eredmény! - lépett ki a teremből a dékán. Mélyen beszívtam a levegőt majd elindultam befelé. Mikor megláttam a javító tanárt kikerekedtek a szemeim és kifújtam a bent tartott levegőt. Biztos te nyerted! Az a fránya belső hang. Biztos nem én te hülye!

- Meg született a döntés! - mondta a dékán majd a kezében lévő papírra nézett. Felsorolta a négy nevet. Még utána is reménykedve néztem a dékánra, de az én nevem nem hangzott el. Viszont annak a gyökérnek igen. Gratuláltak mindenkinek majd eljöttem. Csalódottan mentem haza és arra gondolva, hogy nekem soha semmi nem sikerül, úgy ahogyan eltervezem. Soha nem lehetek boldog? Mindig is szerencsétlen voltál.

Ahogy haza értem Ann állt elém.

- Hogy-hogy ilyen korán? - kérdezte. Letettem a táskámat és levettem a blézeremet. Nem válaszoltam neki. Nem akartam, hogy miattam prédikáljon, és hogy megint elmondja, hogy John milyen. - válaszolnál? - fogta meg a kezemet.

- Nem vagy az anyám! - morogtam.

- Már megint John? - kérdezte halkan. Megfordultam és rá néztem.

- Itt van James? - kérdeztem mire megrázta a fejét. A kanapéra ültünk és elmondtam neki mindent. Johnt, a cserediákságot, a Mitchez való érzéseimet.

- Tehát te szereted Johnt? - kérdezte.

- Ez több mint szerelem. - sóhajtottam. - és most az a francos matek se úgy ment, mint máskor. Én olyan béna vagyok.

- És Mitchet már nem szereted? - pislogott.

- Nem az, hogy nem szeretem, hanem nincs meg a varázs, ami volt. - motyogtam.

- Ettől féltél! - sóhajtotta. Kérdően néztem rá. - hogy a szex tönkre teszi a kapcsolatotokat! - morogta. - és nem el hagyott hanem mindent elvesztettetek.

- Te miért tartod a kapcsolatot vele? Hmm? - kérdeztem tőle.

- Mert megígértem neki, hogy segítek téged visszaszerezni! Szeret Mitch téged.

- Akkor miért nem hív mindennap úgy, ahogy John? - fakadtam ki. - minden egyes nap beszélünk, még ha nincs mondani valónk akkor sem.  - hadartam. Látszott rajta, hogy mondani akar valamit. - és jelez a telefonom, ha más is hívni akar! És csak egyszer hívott mikor beszéltünk, azóta meg nem.

- Nem beszéltek? - meresztette a szemét.

- Én minek hívjam? Nem tudom mikor van órája, vagy mikor mit csinál. Nem tudom mikor szabad! - motyogtam. - ő meg nem hív. És amúgy is azt mondta, hogy majd ő hív.

- Lassan egy hete, hogy elment és azóta nem hívott. Nem ezt beszéltük meg! - vakarta a tarkóját. Kérdően néztem rá. - azt mondta, hogy meg tesz mindent, hogy visszakapjon.

- És erre le szid azért mert nem tudok változni! Aha. Elhiszem! - kulcsoltam össze a kezemet a mellkasomon majd hátra dőltem.

- Neki is vannak agyi problémái! - rázta a fejét majd csengettek.

- Kinyitom! - álltam fel. Majd az ajtóhoz mentem. Unottan nyitottam ki az ajtót. Mikor megláttam, hogy ki az meglepődtem. - M-Mr. Andrews? - dadogtam. - jöjjön be.

A dékán csak tíz percig volt nálunk. Elég jó. Sőt fantasztikus híreket hozott. Meglepődtem és örültem is neki. A matek versenyt én nyertem. Ki más? Csak az a pénzes zsák lefizette a javító tanárt.

Miután elment azonnal elkezdtem pakolni, hisz vasárnap reggel irány Európa.

- Kicsi, mi történt? - törte fel az ajtómat Ann. Telefonált miközben itt volt a dékán és meg tudtam életem legnagyobb hírét.

- Sikerült! - vigyorogtam majd oda ugráltam hozzá. - el sem hiszem!

- De ki volt az a jó pasi? - lépett hátrább.

- Nem tök mindegy? - tártam szét a kezeimet vigyorogva. - Európa jövök! - kiáltottam.

- Te hülye vagy! - legyintett majd elindult kifelé.

- Majd küldök képes lapot! - mondtam örömtelien. Becsuktam utána az ajtót majd visszasétáltam a bőröndömhöz. Soha nem örültem még ennyire semminek. Talán akkor mikor eljöttem anyáéktól, hogy meg szabadultam tőlük. Igen, akkor voltam a legboldogabb. Mikor a szekrényemhez sétáltam és ki vettem egy hosszú nadrágot majd vissza a bőröndhöz észrevettem a képet az éjjeli szekrényemen. Mitch volt rajta és olyan helyes volt ott és persze ott még nem tudtam, hogy ilyen gyökér lesz! Azon gondolkodtam, hogy mit mondjak neki? Az igazat fogom, de még is hogyan? Nagyot sóhajtottam majd lefordítottam a képet. Majd mondok neki valamit vagy az is lehet, hogy semmit. Még nem tudom!

Könnyebben ment a pakolás, mint gondoltam. Van még pár dolog, amit meg kell vennem, de még van pár napom. Vagy majd ott meg veszem! Összehúztam a bőröndömet majd csörögni kezdett a telefonom. Az asztalomhoz sétáltam majd a képernyőre meredtem. Mitch az! Na most légy okos.

- Szia. - szóltam bele kedvesen.

- Szia, gondolkodtam! - motyogta.

- Én is! - ültem le a székre. De min is gondolkodtál?

- Áh. És min?

- Mond elsőnek te! - támaszkodtam a kezemre.

- Bunkó voltam! - motyogta.

- Ezen gondolkodtál?

- Nem csak ezen, hanem azon is, hogy milyen rondán viselkedtem veled az elmúlt hetekben. Egy rohadék vagyok! - mondta.

- Ezt minden veszekedésünk után elmondod! De én meg azon gondolkodtam, hogy egy kisebb szünet jól jönne! - hadartam. Te jó ég miket beszélsz!

- Szünet? Ezt hogy érted?

- Hogy Írországba megyek. És még találkozni se fogunk tudni! Jól fog jönni pár hónap szünet, hidd el. - magyaráztam. Igazság szerint ezt csak azért mondtam, hogy egész kiruccanásom alatt ne keljen rád gondolnom.

- Komolyan gondolod? - kérdezte gyerekesen.

- Te mondtad, hogy rondán viselkedtél velem. Ideges vagy valami miatt és az az egyetem. Most túl sokat kell tanulnod és a zh-k meg egyebek! - mondtam.

- Igazad van. És rajtad töltöm ki az idegességemet. Tényleg jól fog jönni az a szünet. - morogta.

- Igen. Próbáljunk ne egymásra gondolni. - motyogtam.

- Ha te mondod! - morogta.

- Megint rossz passzban van!

- Még is miben legyek? Életem nagy szerelme, akiért bármit megtennék most szakított velem. - motyogta. - képletesen szólva. - tette hozzá.

- Életed nagy szerelme? Ehhez tudnék mit mondani. - álltam fel. - ja és ha ezt elmondod Annek, amit most beszéltünk. Szétválnak útjaink. Végleg! - emeltem meg a hangomat.

- Lou, jobb, ha letesszük. Tényleg nem vagyok jó kedvemben. És nem hívom fel Annt.

- Mert őt többet hívod, mint engem az elmúlt pár napban. - ráztam a fejemet.

- Csak miután rád ordítottam. Féltelek és szeretlek! Szia. - mondta majd letette. Meglepődve tartottam el a telefont a fülemtől majd megláttam, hogy egy üzenetem van. Azonnal megnyitottam.

"Éjjel nappal csak te"

John volt az. Elmosolyodtam majd a választ pötyögtem be.

"Hamarosan a valóságban is"

Vártam pár másodpercet. Szinte el se olvasta, azonnal válaszolt.

"Ez most mi?"

"Találkozhatnánk a reptéren!"

Írtam majd leültem az ágyra. Vártam, de nem írt vissza. Ezért írtam neki még egy üzenetet.

"Vasárnap egy körül landolok Dublinban. Addig is ölellek és ezerszer csókollak”

Tizenhatodik

2.részlet

Sok ország volt a lapon felsorolva. Főleg Európa északi országai. Köztük: Norvégia, Svédország, Dánia, Anglia és Írország. Majdnem szívrohamot kaptam, úgy dobogott a szívem mikor az utolsó országot olvastam el. Kapkodtam a levegőt. Jenna és James nem tudták mi bajom van. Aztán elmondtam nekik, hogy mindig is Európába vágytam most meg itt a lehetőség. Csak egy matek versenyen kell részt vennem és pályázni rá. Biztos sokan lesznek, és nem jutok majd ki. Hisz ki tudja, hogy milyen okos emberek járnak ide. Bár nem hinném, hogy olyan sok lenne, ahogy a dékán elmondása szerint. Zsebre tettem a lapot és a nap hátra lévő részében ezen gondolkodtam.

Az egyetem ugyan olyan itt is mint északon. Mindenki magára gondol, és más dolgaival foglalkozik. Kiközösítenek... Vagy nem is, mert én nem engedek magam közelébe olyan sok embert. Nem bízok elsőre senkiben. Talán hosszú évek után fogadom bizalmamba nem pár nap után.

Ross még az nap próbált barátkozni velem, de nem ment neki. Pedig elég jó bőr! Na nem kavarsz már megint.

Egész nap csak arra a diákcserés programra tudtam gondolni. Nem tudtam másra! Eszembe jutott az a csodálatos este és az a csók. Az a sok csók... Éreznem kell még őt! És olyan hülye érzéseim vannak. Főleg ha rá gondolok! De ha Mitchre gondolok, nem érzek semmit csak azt, hogy jó vele lenni. De ha Johnra! Ő teljesen más érzés. Hevesebben ver a szívem, a gyomromban pillangókat érzek és álmodozni kezdek róla. Szerelmes vagy! Ó te jó uram. A belsőhang megint. De igaza van! Mert Johnnal olyan mintha ezer éves baráttal beszélnék, veszi a hülyeségemet és kaland ki ismerni őt. Akarom őt! Hát igen ki mondtam. Nem tudok mit tenni az érzéseim ellen. Nem tudok nekik parancsolni!

Ahogy este Johnra gondoltam nem tudtam aludni. Csak az járt a fejemben, hogy mi lett volna, ha maradt volna, vagy elmentem volna vele. Mit csinálnánk ha itt lenne?

Lassan csókolna, ízlelné az alsó ajkamat, majd áttolná nyelvét közben be sopánkodna a pólóm alá és megfogná a mellemet.

Kirázott a hideg, ahogyan erre gondoltam. Ezért átfordultam a másik oldalamra és még perverzebb gondolatok jutottak az eszembe.

Lehúzza rólam a pólómat és leveszi a melltartómat is majd újra csókol és masszírozza a mellemet. Lassan halad lefelé majd megáll a bimbómnál és szív rajta egyet. Majd lejjebb halad, végig a bordáimon majd lehúzza a nadrágomat és a bugyimat is.

Csak ez jutott eszembe. A szenvedély, ami köztünk van. Neki nem kellene utalnia a szexre. Én így ismeretlenben is akarom őt! Mindenhogy akarom őt. Nem tudok vele betelni! Mindig mutatott valami ujjat. De Mitchet már ki ismertem és beteltem vele! Talán ezért is izgalmasabb John.

A második nap jól telt. Minden szünetben Jamesel és Jennával voltam. Aránylag sokat beszéltünk. De soha nem volt elég időnk, mert mindig becsengettek. Féltettem Jamest, hisz túl sok időt tölt Jennával, aki nagyon szép és csinos és szexi. James pedig pont az ilyen lányokra bukik és mindig flörtöl is vele.

Éppen a sorban álltam a menzán mikor észrevettem, hogy James nagyon mosolyog és szembe vele pedig Jenna ül. Ahogy tudtam szedtem a lábaimat, hogy közbe avatkozzak.

- Ó hello vándor. - mondta valaki mellettem, de rá sem hederítettem.

- Ismerem régóta. - mondta James.

- Na sziasztok! - tettem le Jenna mellé a tálcát. - mi a téma?

- A zene! - vigyorgott James. Ez a mosoly egyenlő azzal, hogy Jenna milyen hülye.

- Aha. - húztam össze a szemöldökömet.

- Te milyen zenét szeretsz? - nézett rám Jenna.

- Ami jó és pörgős, nem nyálas, nem túl gépies. - hadartam.

- Kedvenc énekes? - kérdezte.

- Bruno Mars. - kezdtem enni.

- Együttes?

- Nincs. De ha már itt tartunk akkor neked? - néztem rá.

- Mindent meghallgatok. Kedvenc énekesem a Jedward és együtt a kedvenc bandám is. - ahogy ezt ki mondta megállt a világ egy másodpercre. Ő ismeri őket? Lenyeltem, ami a számban volt és pislantottam egyet.

- Az a két ecsethajú? - kérdezte James.

- Nem ecsethajúak! - dünnyögte Jenna.

- Mindegy is, de múlthéten Louval lógtak itt a városban. - motyogta James. Mérgesen néztem rá, majd sóhajtottam egyet.

- Ez komoly? - lökött rajtam egyet Jenna.

- Igen. - sóhajtottam ismét.

- Mesélj róluk! Milyenek? - kérdezte csillogó szemekkel. Aztán az egész nap róluk beszéltük és James csak vigyorgott rajtunk.

Miután haza mentünk rossz érzés fogott el. Talán azért mert egésznap róla beszéltem, de két napja nem hívott. Hiányzik! És ahogy ez átfutott a testemen elfancsalodtam. Rosszkedvem lett és nem tudtam mást csinálni csak ismét rá gondolni. Egész délután rajta járt az eszem. Ahogy tegnap este is. Hasra feküdtem az ágyon és rá gondoltam mikor rám mosolygott az állatkertben, mikor elsőnek töltöttem neki egy narancslevet. Vagy mikor kettesben maradtunk a mólón és szájon puszilt. Annyira el voltam foglalva a gondolataimmal, hogy nem vettem észre, hogy csörög a telefonom.

- Tessék! - fordultam a hasamra.

- Szia Lou. - mondta kedvesen.

- John - suttogtam.

- Hiányzol! - motyogta. Melegséggel telt meg a szívem, hogy ő is így érez és egyben meg is szakadt.

- Nekem is. - motyogtam.

- Veled akarok lenni! Csak veled. - mondta.

- Ugyan így érzek! Csak rád tudok gondolni! - nyögtem.

- Megőrülök! Vissza akarok repülni oda és veled lenni. - mondta. - mit csináltál ma?

- Ez gyors váltás volt. - mosolyodtam el.

- Elmondtam amit érzek és te is. Szóval mit csináltál ma? Milyen a suli? - kérdezte. Elgondolkodtam, hogy mit mondjak. Nem akartam, hogy megtudja milyen vagyok.

- Aránylag jó. - dörmögtem.

- Ez mi?

- Mi mi? - húztam össze a szemöldökömet.

- Ez a hangnem.

- Jaaa - mosolyodtam el. - tudod ott is sok a bunkó.

- Azok mindenhol vannak! - mondta.

- De ennyien? Csak kár, hogy nincs a homlokukra írva. Na és  te mit csináltál ma?

- Rád gondoltam. Rád gondoltam és rád gondoltam. Biztos fáradt lehetsz! - sóhajtotta.

- Miért?

- Mindig te jársz a fejemben. - mondta mire elmosolyodtam.

- Akkor te már egy maratont futottál. - motyogtam majd csipogott egyet a telefonom.

- Ez mi volt? - kérdezte.

- Szerintem valaki hív! - morogtam.

- Igen, én.

- Haha. Vicces. Visszahívlak! - motyogtam. Ahogy letette John a kijelző át váltott. Mitch volt az. Kikerekedettek a szemeim majd nyeltem egyet és felvettem.

- Szia. - szóltam bele.

- Szia Manó. Mi újság veled? - kérdezte.

- De jó hallani a hangod! - sóhajtottam.

- A tiédet is. Nagyon hiányzol! - mondta.

- Nekem is! Hiányzik a szád. Minden szempontból. - fordultam a hátamra.

- Ó. Az jó. - motyogta. - milyen napod volt?

- Miért tereled a témát? - kérdeztem.

- Elsőnek tudni akarom, hogy milyen napod volt aztán perverzkedhetünk. Szóval?

- Szar!

- Hát ez elég rossz. Miért is?

- Mert hiányzol, bunkóak a suliban és hiányzol. - sóhajtottam.

- Ah. Még mindig zárkózol? - kérdezte.

- Ilyen vagyok Mitch. Mit csináljak vele? Nem tudok egyről a kettőre megváltozni! Mintha nem tudnád.

- Azért meg próbálhatnád! Nem olyan nehéz. - morogta. Eszembe jutott, amikor anya mondta ugyan ezt. Összeszűkült a gyomrom és harag öntött el.

- De nehéz, Mitch. Fogalmad sincs, hogy min mentem keresztül. És hogy miken fogok még! Az csak egy része az életemnek, amit elmeséltem! Nem tudsz te rólam semmit! - tört ki belőlem. Eltartottam a fülemtől a telefont majd kinyomtam. Mi a francot képzel ez magáról? Azt hiszi minden olyan egyszerű? Mindenki azt hiszi, hogy minden egy csettintésre megoldható. A francot nem!

Már megint az a rossz érzés, az a magány. Megint egyedül maradtam és erre csak most jövök rá. Senki nincs velem! Senki nem volt ott akkor sem mikor eljöttem és most sem! Én hülye meg azt hittem, hogy egy pasi majd mindig velem lesz és segít, de bennük is csak csalódni lehet. Mindenki ugyan olyan.

Felültem az ágyon és magam elé húztam a lábamat majd rá borultam. Nem értek már semmit. Főleg magamat nem. Eszembe jutottak a nehéz időszakok és hogy akkor ki volt mellettem. Mikor anyáék kiutáltak egyedül voltam, mikor ide jöttem egyedül voltam, mikor munkába álltam egyedül voltam, mikor megtudtam, hogy Mitch megcsal ott volt John és Edward. Igen John!

Ahogy végig gondoltam az egészet felkaptam a telefonomat és írtam Johnnak egy SMS-t.

"Bocsi hogy nem hívlak vissza de fáradt vagyok. Jó éjt Csók Lou."

Majd elküldtem. A takarómba csaptam és zokogni kezdtem. Eltaszítom azokat, akik mellettem állnak. Mindig ez van. A régi barátaimat is elnyomtam. Nem mondtam el nekik semmit pedig kellett volna. Akkor lettem ilyen. Magam miatt!

A régi nagyszájú barátnőmön járt az eszem. Mi lehet vele? Talán emlékszik még rám? Vajon meg van a száma?

Letöröltem a könnyeimet és ismét felkaptam a telefonomat majd keresni kezdtem a számát. Eleinte nem találtam majd megint átfutottam.

Harmadik csengésre fel vette.

- Igen? - szólt bele.

- Szia Angela. - motyogtam.

- Kivel beszélek? -  kérdezte.

- Lou. - suttogtam.

- Te jó isten. Hogy vagy? Miért ilyenkor hívsz?

- Sajnálom. - nyomtam a fejemet a térdeim közé.

- Mit? - kérdezte.

- Mindent.

- Te semmit nem változtál! Ugyan olyan bőbeszédű vagy. - mondta. Hallatszódott a hangján, hogy elmosolyodott. - de hogy vagy? És nem érdekel, hogy két évig a környékemre se néztél.

- Engem viszont igen. Tényleg sajnálom.

- Fogd már be! Hogy vagy?

- Szarul! - néztem az ajtóra.

- Miért? Mi a baj? Anyukádék? - kérdezte aggodalmasabban. Basszus, ő nem tud semmit.

- Ők már régen nem baj! - motyogtam. Fény szűrődött be az ajtó alatt. Tehát James és Ann most végeztek egymással. A telefon megint püttyögött. Biztos Mitch az

- Lemaradtam valamiről? - kérdezte.

- Nem Montanában vagyok. Kicsit délebbre. - motyogtam. Benne sem bízhatok. Biztos tartja anyával a kapcsolatot, aki biztos más mesét mondott el neki.

- Nem nézlek hülyének. Mindent tudok! Anyukád elmondta.

- Gondoltam. Biztos megőrültem és persze ők nem tettek semmi rosszat! - morogtam majd egy árnyékot láttam az ajtó alatt. Ann biztos hallgatózik.

- Pont így! De tudom, hogy mi az igazság. - mondta. Felálltam és a fürdőbe sétáltam.

- Eddig nem hitted volna, hogy megteszem, ugye? - kérdeztem.

- De, csak azt nem, hogy ilyen hamar! - mondta.

- És veled mi újság? - kérdeztem.

- Meg vagyok. Egyetem nincs, munka nincs, anyáék az agyamra mennek. Minden a régi. - sóhajtotta.

- Azt gondtoltam, hogy nem mentél egyetemre. - mosolyodtam el.

- Tudod, hogy hülye vagyok hozzá! - nevetett. - de te gondolom jársz egyetemre!

- Persze. És az is szar! - morogtam.

- Mint minden hely ahol tanár van! - mondta. - de vannak jó pasik? És tényleg. Hogy állsz velük? Vagy vele? - kérdezte. Eszembe jutott John.

- Hát jól.

- Ezt hogy értsem? Van valaki? - ujjongott.

- Igen. - motyogtam.

- És ki az? Ki az a szerencsétlen? - kérdezte. Nem tudom, hogy mit mondjak. Vagyis kit.

- Egy pasi! - sóhajtottam.

- Na ne mond! Ha ezt nem mondod. - morogta. - hogy néz ki?

- Gyönyörű zöld szemei vannak, kicsit hosszúkás szőkés haja, és nagyon jó segge! - álmodoztam majd a szám elé kaptam. Miért Johnt mondtam? Te úr Isten!

- Ó de szerencsés vagy! - dörmögte.

- És neked? - kérdeztem. Próbáltam terelni a témát.

- Áh. Szerinted vagyok olyan szerencsés? Nincs még mindig senki. - motyogta majd halk beszédet hallottam a háttérből. - most leteszem. Anya kikészít. Holnap felhívlak!

- Vagy majd én. - mosolyogtam.

- De ne két év után! - morogta.

- Oké.

- Na szia.

- Szia. - mondtam majd bontottam a vonalat. Láttam, hogy üzenetem van. Johntól!

"Legyen jobb éjszakád és csodálatos álmaid. Ölel John!"

Ezt nem értem miért írta. Jobb...

"Ezt hogy értsem, hogy jobb éjszakám?"

Ahogy elküldtem újra csörgött a telefonom. Mitch volt az. Nem vettem fel. Nézzen magába, majd beszélek vele. Vagy írjon SMS-t. Csak csörgött és csörgött. Nem érdekelt! Jobban érdekelt az, hogy John SMS-ét nem tudom el olvasni. Mikor abba hagyta megnéztem az üzenetet.

"Nem tudom, csak egy megérzés..." írta. Az órára néztem. Este kilenc. Ott már szerda van. Öt órával több.

"És miért vagy még ilyenkor fent?"

Kérdeztem. Jobb ha ő alszik és pihen. Vagyis nem, mert velem van.

"Ezt én is kérdezhetném!"

Éppen a választ pötyögtem volna be mikor Mitchtől jött egy üzenet.

"Remélem nem csinálsz semmi hülyeséget!"

Mennyire aggódik értem. Eltudom képzelni. Nem írtam neki vissza. Áttértem Johnra.

"Még csak 9 van. És holnap nincs sok órám."

Írtam majd elküldtem. Nem értem ezt az aggódást a pasiknál!

- Kicsi, nyisd ki! - dörömböltek az ajtón. Biztos Ann az. Oda csoszogtam majd unottan ki nyitottam az ajtót.

- Nyitva, anyu. - morogtam. Csípőre tett kézzel állt az ajtóban és James mai pólója volt rajta.

- Mi a franc van veled? - kérdezte hangosan.

- Nem vagyok süket! - mentem a fürdőkádhoz. - és amúgy is mi a francot érdekel?

- Beszéltem Mitchel! Elmondta, hogy mi történt! - mondta. Kérdően néztem rá, majd végig mértem rajta és elmosolyodtam.

- Értem. - fojtottam vissza a nevetést. Szemem csípőre tett kezére tévedt. Nem volt teljesen összeszorítva. – nem tudnál a saját dolgoddal foglalkozni? – kérdeztem. Biztos a telefonja volt a kezében és a vonal másik végén pedig Mitch. Mosolyom még szélesebb lett.

- Lou, beszélj vele! Semmit nem veszítesz. - mondta.

- Már így is elég sokat veszítettem. Azt a baszott bizalmatokat! - mondtam majd az ajtóhoz léptem és becsaptam azt. Még hogy semmit nem veszíthetek! Persze, főleg ha a cserediákság nem sikerül. Akkor viszont mindenkit. Főleg Johnt..

Tizenötödik

5.fejezet: Kuka

1.részlet

Hétfő reggel korán keltem. Nyolckor kezdődnek az órák, de izgatott vagyok és nem tudtam aludni. Egész este forgolódtam. Csak arra gondoltam, hogy milyenek lesznek a csoporttársaim. Vagy egyáltalán lesz-e olyan ember, aki barátkozni akarna velem. Bár itt biztos nem olyanok az emberek, mint Billingsben. Ott mindenki magának való volt. Senki nem kedvelt senkit. Főleg engem! Én már gimiben ki lettem utálva. Mindig piszkáltak a kukaságom miatt, mert nem vagyok olyan, mint ők! Nem tudtam olyan lenni! Nem mintha próbáltam volna olyan lenni, de nem ment. Fapofával lenézni az olyan diákokat, akik nálam okosabbak, de nem emberi alakot öltöttek, hanem valami fura lényét. Célzok itt a ropi kéz és lábra, a pattanásokra, a szemüvegre, a fogszabályzóra, a nem divatos öltözködésre, a zsíros hajra, és egyéb más testi hibákra. Nem tehet senki semmit ez ellen, hisz mindenki úgy néz ki ahogy neki jó. És ha jól érzi magát a bőrében, akkor semmi bele szólásunk.

Tehát én is hasonló voltam, csak nem voltak testi hibáim, lelki annál inkább, de azt senki nem látja és okos voltam. Sőt vagyok is, de egy hátránnyal, hogy mindig tartózkodom az emberektől. Főleg akiket nem ismerek. Elvagyok mellettük, de hogy hozzájuk is szóljak az már nem ment. És ezért ők is furán viselkedtek velem. Nem volt senki az egyetemen, akihez oda tudtam volna menni beszélgetni. Mindenki elutasított még az okos lények is. Ők meg azt hitték, hogy nagyképű vagyok és kerültek.

És ettől tartok, hogy több ezer kilométerre is ilyenek az emberek és kuka leszek. De nem leszel az!

Nincs messzi a suli. Gyalog tíz perc. Elsőnek a dékánhoz kell bemennem eligazításra. De minek? Az óra rendemet én állítottam össze szóval nincs beleszólása. Vagy lehet a haverját hozta ide. Biztos nagyon be szeretne mutatni. Én is be szeretnék! Fél nyolcra kell bent lennem.

- Idő van! - motyogtam majd bekopogtam.

- Jöjjön be! - mondta hangosan. Benyitottam majd beléptem és be is csuktam az ajtót.

- Jó reggelt. - köszöntem. Háttal volt a székével csak a feje búbját láttam.

- Üljön le nyugodtam Miss. Hawking. - mondta kedvesen. Rátámaszkodtam az egyik szék karfájára és rá eresztettem magam a székre. - mi még nem találkoztunk itt! - mondta. Összehúztam a szemöldökömet. Mire gondol? - de sokat fogunk! - fordult meg a székével. Az arcom ledermedt mikor felismertem.

- Maga? - kérdeztem halkan és vékony hangon.

- Frank Andrews vagyok! - állt fel majd a kezét nyújtotta. Követtem őt. Felálltam és megráztam a kezét.

- Louise...

- Tudom ki maga! - mosolygott majd mindketten leültünk. - Montana-i egyetem matematikai szak. Elsőnek lakberendező akart lenni. - mondta. Csak ültem és bambultam. - ugye?

- Igen.

- De aztán építészetre váltott. Csak tudnám miért hagyott ki három félévet? - húzta végig mutató ujját az álla ívén. - elég jó északon a tanítás!

- Családi és anyagi problémák! - motyogtam.

- Értem. - dőlt hátra a székében. - és miért jött ide Orlandóba?

- Családi okok!

- Egyedül jött? - kérdezte. Mi ez bíróság? Ó ha az étteremben lennénk régen meg mondtam volna neki. De ő a dékán.

- Igen. - hajtottam le a fejemet.

- És most kivel lakik? Egyedül? - kérdezte. Nem bírtam tovább.

- Ez hozzá tartozik az egyetemi élethez? - néztem rá.

- Nem. Csak szeretném tudni, hogy hogyan él? Hogy most jó-e a lelki világa? Mert a nyugalom nagyon fontos lesz a számára mostanság. - mosolygott.

- Nyugodt vagyok! - mondtam majd hátra dőltem a székben és összefontam a karjaimat a mellkasomon. Jajj Lou, ne zárkózz be!

- Az étteremben nem látszódott nyugodtnak! - mondta halkabban.

- Ott minden más! Ott otthon vagyok! Ez meg egy iskola. Ismeretlen helyekkel és emberekkel. - magyaráztam.

- Akkor ismerkedjen! - motyogta. - na meg hívhatok embereket, akik meg mondják, hogy mi merre van. Szeretném, ha jól érezné magát itt! Jó eredményeket látok magában. És régen volt már ilyen tanuló itt. Minden diák azért jelentkezik, hogy legyen egy diplomája, de magának céljai vannak.

- Ez csak természetes! - motyogtam majd a jobb oldalamon lévő barna szekrényre néztem. Könyvek voltak rajta, ugyan olyan borítóval.

- Szia, szólnál majd az egyik diáknak, hogy vezesse körbe az új diákot? - kérdezte. Minek ez a nagy felhajtás? - ő jó lesz! Bár ő a leghülyébb, de jó lesz. Köszönöm. - mondta. Csak a szekrényt néztem. Képek is voltak rajta. Egy lány, egy idősebb nő és a jól ismert pasi. - hamarosan körbe vezetik! - mondta majd rá néztem.

- A képen az a maga családja?

- Igen. A lányom és a feleségem. Régi kép. Azóta van egy kis fiúnk is. És azóta már el is váltunk! - sóhajtott. - meg ismerhetnéd a lányomat. Hasonló modorral rendelkezik.

- Inkább...

- Apa ezek a pasik, milyen bunkóak! - robbant be valaki. Azonnal rá néztem. Szőkés-barna haja csodálatosan simult a testéhez. Nem úgy, mint az enyém. Hosszabb haja van, mint nekem és sokkal szebb is. Sőt sokkal magasabb, mint én.

- Tehát ő a lányom. - mondta a dékán.

- Öhm szia. Jenna Andrews vagyok! - nyújtotta a kezét. Felálltam majd megfogtam a kezét.

- Louise Hawking. Örvendek! - ráztam meg kezét közben mélyen a szemébe néztem.

- Te vagy az a lány, akiről apa beszélt! Hasonlítasz rám. - mosolygott.

- Hát... Nem annyira! - vakartam meg a tarkómat és végig mértem rajta. Teljesen más, mint én!

- Mondtam lányom, hogy hasonlítotok! Mogorva. - szólt közbe a dékán.

- Nekem mennem kellene. Filozófia órám lesz. - motyogtam majd az ajtó felé indultam.

- Elkísérlek! - mondta a csaj.

- Ez jó ötlet! - mondta örömtelien Frank. Kinyitottam az ajtót és elindultam jobb kéz irányába.

- Az előadó erre van. - szólt a csaj. Vagyis Jenna.

- Ó - fordultam meg majd együtt indultunk útnak. Azon gondolkodtam, hogy milyen bunkó voltam ők meg milyen kedvesek. Csak segíteni akarnak.

- És hány éved van még? - kérdezte.

- Kettő. - sóhajtottam.

- Ú. Az gáz. Én már végeztem. És nem sok sikerrel. Munkanélküli vagyok fél éve. - morogta. - nem vagyok ilyen téren szerencsés.

- A szerencsére várni kell. Mondja egy másik szerencsétlen! - mondtam.

- Apa azt mondta, hogy még egy egyetemet el kellene végeznem. De nincs rá erőm! - hadarta. - főleg, hogy tudom, mivel jár.

- Ha van eszed hozzá, akkor miért nem mész? - kérdeztem mikor befordultunk az egyik sarkon.

- Az apám a dékán és azt akarja, hogy ide járjak. - emelte meg a hangját. - szerinted?

- Jó, bocs. - motyogtam. - amúgy szeretnék bocsánatot kérni. Az irodában elég bunkó voltam. Még az apáddal is! Nem szoktam ilyen lenni! - néztem lefelé. Elcsodálkoztam magamon. Tényleg nem szoktam ilyen lenni!

- Ugyan már! Én voltam bunkó. Nem kellett volna csak úgy berobbannom az irodába. - mondta örömtelien.

- Akkor ezt megtárgyaltuk. - néztem rá mosolyogva majd megállt.

- Megérkeztünk! - mutatott az ütött kopott ajtóra. Elég bizalmatlan volt, hogy kinyílik-e.

- Komoly? - kérdeztem meglepődve.

- Nem sokan járnak erre az órára szívesen. Sokan be se mennek! - mondta.

- Ha muszáj. Ki volt adva, hogy filozófiára is járni kell egy fél évet. - motyogtam.

- Bemegyek veled! Engem már valamennyire ismernek. Talán! - nyitotta az ajtót, ami egy hangosat nyikorgott. Olyan volt a terem, mint egy küzdő tér. Mindenütt leszakadt plakátok, és papírgalacsinok. Nem egy átlagos terem. Mikor kinéztem magamnak egy helyet és leültem kaptam egy SMS-t. Azonnal megnéztem.

"Remélem jól telik az első napod! Csók JG"

A szívem hevesebben kezdett verni. Elmosolyodtam és a választ pötyögtem be.

"Még csak most kezdődött el. Vége lehetne már. Millió csók Mr."

Majd elküldtem.

A nap lassan telt. Főleg a dél előtt. Mindenki mutogatott rám és megnézett miután Jenna elment. Tudtam, hogy ez lesz! Valaki már becenevet is aggatott rám. A vándorlélek. Amiért Billings-ből jöttem ide. Még jobban bunkóak az emberek itt, mint ott fent északon, de itt nincs család, aki még náluk is jobban piszkálna! Szerencsémre… De itt azért ilyenek, mert tengerpart és több szórakozó hely van itt mint ott. Néhányan meg okoskának hívnak, mint a hupikék törpikékben és még csak fél napja járok ide. Utálom az egészet!

Az ebédnél álltam sorba és vártam azt a szennyet, amit adnak. Azon gondolkodtam, hogy hogyan fogom én ezt túlélni? Senki nincs itt, akit ismerhetnék, vagy barátkozna velem. Vagy aki nem úgy hív, ahogyan mások. Mikor kifordultam a sorból, egy állatkertet láttam ahol most van ebédosztás - ami részben igaz – és mindenki őrjöng és fel van pörögve! Végig néztem azon a kis termen. Nem volt hová ülnöm. Mint azokban a tipikus amerikai filmekben. A kiközösített új lány… Jobb oldali sarokba néztem, ahol Jenna csalapált és egy üdítőt szürcsölt. Elmosolyodtam, majd elindultam felé. Alig vártam, hogy oda érjek, valami nagyon rossz érzés kavargott bennem.

- Hé szia! – ugrott elém valaki. És itt a rossz érzésed! Hirtelen torpantam meg. – jajj bocs, ha megijesztettelek. – mondta a srác. – te vagy az új csaj, ugye? – kérdezte. Mérgesen néztem rá. Legszívesebben rá önteném a főzeléket. Biztos valami szívatás.

- Igen én lennék, ha még nem hallottál volna rólam! – motyogtam.

- Te dolgozol abban a reggelizőben és mindig délig vagy, ugye? – kíváncsiskodott. Akkor ki is az okoska? Lou oszd már ki!!

- Egyéb információ amit nem tudok? – vontam fel a szemöldökömet.

- Tudtam! – vigyorgott. – csak azt akartam, hogy hoznál nekem egy dupla sajt burgert? – kérdezte hangosan. Egy nagyon nagy mély levegőt vettem és lehunytam a szemem, majd az egészet kifújtam. Csak nyugodtam Lou!

- Figyelj – néztem rá. – más megdolgozik azért, hogy tudjon tanulni. Te és társaid meg az apucikád pénzét költitek, mert nem tanultok, csak lógtok! Szóval elengednél? – mosolyodtam el.

- Hah – sóhajtott. – csak tessék, te vándorlélek! – fintorgott majd arrébb lépett.

- Kösz! – morogtam majd tovább indultam Jennához. Leültem elé és felbontottam az üdítőmet.

- Bunkóak, én megmondtam! – mosolygott Jenna. – amúgy ki volt az?

- Egy srác, aki mindig is bunkó volt! – morogtam, majd belehörpintettem a narancslébe.

- Ki osztottad? – kérdezte.

- Ha egy olyan étteremben dolgozol, vagy bárban ahol csak ilyenekkel találkozol akkor megtanulsz bánni velük! – vettem fel a kanalat, majd enni kezdtem.

- Értem! – motyogta. – az a gyerek engem is zaklatott. – mondta.

- Rájuk kell hagyni! – mondtam teli szájjal.

- Átnézek rajtuk… inkább… - motyogta. – és a haverja ide tart! – mondta halkan.

- Még egy bunkóval több! – morogtam, majd letettem a kanalat.

- Szia, a haverom előbb elég bunkó volt veled! Szeretnék bocsánatot kérni! – mondta mögöttem. Jennát néztem, ahogy a srácot nézi. Szinte teljesen elpirult. Biztos jól néz ki!

- Lényegtelen! – mondtam magam elé.

- Jól kiosztottad! – mondta. – leülhetek? – kérdezte. Nem válaszoltam, csak a tálcámat néztem.

- Igen. – mondta Jenna. Lehunytam a szemem és gondolatban megráztam a fejemet. Nem tudja még, hogy idegenekben ne bízzon meg! Beszél a tapasztalat!

- Ross vagyok! – nyújtotta a kezét nekem. Nem fogadtam el. Majd Jennának intézte tovább. – hallottam, hogy most jöttél ide. Vándorlélek! Vagy okoska. – mondta. – vagyis Louise.

- Vicces! – néztem rá. Ledöbbentem. Magas volt, barna hajú, barna szemű és nagyon jó képű. Majd nem úgy nézett ki, mint Mitch.

- Szerintem csak azért hívnak, így mert irigykednek. – mosolygott.

- Mert Billingsből jöttem? – kérdeztem.

- Nem. Hanem mert mindenből jeles vagy. – mondta.

- Mert tanulok? – néztem Jennára, aki csak a gondolataival volt elfoglalva és Ross-al. – nem irigység. Kiközösítés! – motyogtam.

- De hogy is! – mondta.

- Akkor? Miért hívnak így? Más hogy nézek ki mint bármely más ember? – néztem a srácra. – vagy egy klón vagyok?

- Nem tudom. – sütötte le a tekintetét. Halkan kezdtem kacagni, majd felálltam és mentem a következő órámra.

Egy pancser vagyok! Kiosztom és nem is tudom ki ő. Ok nélkül ítélem el… Vagyis nem! Mert ő is így hív! Vagyis már nem tudom…

- Louise! Várj! – szólt utánam valaki majd megfogta a csuklómat. – miért szaladsz el? – fordított maga felé. Jenna volt az.

- Mert… - néztem félre mellette. – mindegy! – motyogtam majd elengedte a kezemet.

- Nem vagy tiszta! – húzta össze a szemöldökét. – csak kedveskedni akart, meg ismerkedni.

- Nem bízok idegenekben ahogyan benned sem! Meg szívtam már párszor! – néztem a szemeibe.­ – sőt, már senkiben nem bízok!

- Akkor oké. – bólogatott. Sóhajtottam egyet majd megfordultam. Elindultam valamerre és csak mentem és mentem. Úgy éreztem, hogy kikell szaladnom a világból, hogy a suli nem nekem való! Vissza kell mennem az ismert helyre, ahol talán hazugabb emberek vannak mint itt! De ott az én helyem! Vagy már nem is tudom, hogy hol… Lementem a földszintre majd onnan ki az iskola kapuján. Tisztára hülyének érzem magamat.

- Lou – kiáltotta el magát valaki. Nem álltam meg nem voltam semelyik emberfajra kíváncsi. Jelenleg magamra sem. Utálom magam. Nagyon is! – meg se ismeri az embert! – állt elém, mire belé mentem.

- A franc! – morogtam majd ki akartam kerülni, de nem engedett.

- Mi franc bajod van? – kérdezte. Nem néztem rá. Túlságosan magam alatt vagyok. – nézz már rám! – emelete fel a fejemet. James volt az.

- Te hogy kerülsz ide? – kérdeztem halkan.

- Gondoltam szükséged lesz egy segítő kézre! – vigyorgott. – de mi a baj? Valaki megbántott?

- Nem! – léptem egyet hátrébb. – csak szar minden! – néztem lefelé.

- Még óráid lesznek! – kiabálta mögöttem Jenna.

- Ki ez a szexi csaj? – kérdezte halkan James.

- A dékán lánya! – morogtam önelégülten. Elmosolyodtam ahogyan elment a kedve tőle.

- Aha jó bőr! – fordított meg majd átkarolt. Jobb kezét a jobb vállamra rakta. – ha velem látnak minden jobb lesz! – mondta halkan. – helyettesítem Mitchet! – motyogta.

- Köszi! – mosolyodtam el. – de nem leszel az ágymelegítőm!

- Tudom, hogy néha vannak elmebajaid. Rettegsz az emberektől! Nem neked találták ki a sulit! – mondta majd szorított egyet a vállamon.

- Kedves vagy! – motyogtam.

- Ez igazság csajom! – mentünk vissza az egyetem falai közé. Jenna csak kullogott utánunk.

- Most élvezed, hogy a karod alatt vagyok, igaz? – kérdeztem.

- Voltál már a karjaim között is! És élveztem! – mondta hangosabban mikor elmentünk a srác bandája mellett, aki rendelt egy burgert. – ismerem ezt a gyereket!

- Várj már! – fordultam ki a keze alól. – bunkóság volt. Ő itt Jenna a dékán lánya! – mutattam a gyönyörű csajra.

- James! – nyújtotta a kezét. – örvendek. – mosolygott James kacéran.

- Jó elég volt tudom, mi zajlik ilyenkor a fejedben! – fogtam meg James kezét.

- Ő az exed? – kérdezte Jenna. Ezen elgondolkodtam majd Jamesre néztem.

- Igen voltunk együtt. – mondta James. – de már másé a kedves! – mondta szomorúan. Megráztam a fejemet majd észrevettem egy plakátot James mögött.

- Várjatok! – toltam arrébb Jamest. Sok és még annál is több hirdetés volt rajta. Megakadt a szemem az egyiken. – cserediákság Európában… - téptem le a lapot, majd megfordultam…

Tizennegyedik

4. részlet

Gyönyörű álmom volt. A mólón feküdtem, és néztem a hulló csillagokat, majd valaki felém hajolt és csókolni kezdett. Lágyan csókolt, majd ízlelni kezdte a felső ajkamat. Ismerős volt ajkai íze. Főleg alsó ajka puhasága. Elhajolt tőlem és rám mosolygott. Hófehér fogai szinte világítottak a sötétben.

Arra ébredtem fel, hogy rezeg a telefonom a párnám alatt. Azonnal kikaptam a fejem alól majd felvettem.

- Tessék! - mondtam álmos hangon. Mitchre néztem, aki nyugodtan aludt majd felültem.

- Felébresztettelek? - kérdezte. Nem volt ismerős a hangja.

- Aha. - motyogtam. - de kivel beszélek? - kérdeztem majd felálltam.

- Már nem is ismered meg a hangomat? - kérdezte sértődötten. Azonnal rá jöttem, hogy ki az.

- Miért hívsz? - indultam a fürdőszobába.

- Csak hallani akartam a hangodat és tudni azt, hogy jól vagy-e! - mondta kisfiúsan.

- Figyelj - zártam magamra a fürdőszoba ajtaját. - jól vagyok, és kérlek - nyeltem egy nagyot. - ne hívogass. Próbállak elfelejteni! - morogtam. Nem akartam kimondani, de muszáj volt.

- De azt mondtad, hogy nem felejted el azt az éjszakát!

- Nem is fogom! De beléd szerettem. - ültem a kád szélére. - muszáj elfelejtenem ezt a szót, ami hozzád kötődik!

- Mitchel vagy? - motyogta.

- Igen. És boldogok vagyunk! - könyököltem a térdemre.

- Ezt jó hallani! És tudta, hogy tudod, hogy mit csinált? - hallatszódott a hangján, hogy elmosolyodott.

- Igen. De ne beszéljünk erről. - hunytam le a szememet. - azt mondtad, hogy csak a boldog pillanatok érdekelnek!

- Igen, azok is, de tudok egyet, ami elég csúnya! Én soha nem lépnék félre és nem tudnám magamnak megbocsátani, amit tettem, ha megtenném. De nem teszem meg, így nem tudok magamnak nem megbocsátani. - hadarta.

- Ez igen. - mosolyodtam el. - de én is megcsaltam Mitchet. Ráadásul veled!

- De egy csók nem megcsalás. Bocs, egy nagyon ízletes csók! Még mindig érzem, hogy itt csüngesz az ajkaimon.

- Szint úgy! - tettem egyik ujjamat az alsó ajkamra. - még mindig bizsereg!

- Veled álmodtam! - mondta. - a mólón csókolóztunk! - mondta sóhajtva. Eszembe jutott az én álmom. Ugyan ez volt! De nem akarom elmondani. Nagyon fájna!

- Soha többet nem fog előfordulni! De lehet egy kérésem?

- Neked igen!

- Maradjunk barátok! Így hívogathatsz, amikor akarsz! Úgy sem tudlak elfelejteni. Legalább tartjuk a kapcsolatot.

- Ez jó ötlet! - motyogta. - azért van rá esély, hogy látlak még!

- Honnan tudod? - motyogtam majd hallottam, hogy recseg a padló. - figyelj, most mennem kell. Holnap hívhatsz. Szia! - mondtam gyorsan.

- Mitch közeleg? - gúnyolódott majd Mitch rátapadt az ajtóra.

- Manó bent vagy? - kérdezte Mitch.

- Igen - kiabáltam közben elindultam az ajtó félé. - holnap. Oké? Holnap! - suttogtam a telefonomba majd bontottam a vonalat és kinyitottam az ajtót.

- Miért zárkózol be? - kérdezte álmosan Mitch.

- Telefonáltam. Fontos volt!

- Úgy megijedtem mikor átakartalak ölelni és nem voltál ott! - motyogta majd átölelt.

- Nem mentem el. Csak nem akartalak felébreszteni! - tettem a kezemet a mellkasára.
- És ki hív ilyen korán? - hajolt el tőlem majd rám nézett. Lou most légy okos! Hazudj valamit! Ez mostanság úgy is megy! Jaj már megint a belső hang.

- A suliból! - hazudtam. - figyelmeztettek, hogy hétfőn kezdődik. - motyogtam. - mintha nem tudnám.

- Igen. Tényleg ezt még meg sem ünnepeltük. - mosolygott majd ismét átölelt és kezeit a fenekemre csúsztatta. - megünnepelhetnénk egy kiadós szexel! - morogta majd tolni kezdett visszafelé a fürdőbe.

- Várj Mitch! - álltam meg, de ő csak tolt. - Mitch a gyógyszert be kell vennem. - mondtam hangosan mire jobban tolt befelé. - ha nem akarsz lurkót akkor muszáj két percet várnod! - mondtam mire megállt. Mindig ő használja a lurkót a gyerekekre. Rám ragadt. - elkezdhetsz addig zuhanyozni. Majd csatlakozok! - suttogtam a fülébe. Már megint beindultam egy szóra. Sőt már az ötlettől is nyögök!

A péntek reggeli álmom folytatódott. Egy gyönyörű szobában voltunk. Hotel szobának nézett ki, de nagyon takaros volt és romantikus. Az ágy melletti éjjeli szekrényen égett a lámpa. Gyönyörűen meg világította hófehér felsőtestét. Haja kicsit kócos volt és izzadt. Megint csókolt, de ez most más volt! Más fajta csók! Halkan nyögtem mikor nyelve rá siklott az enyémre majd mozogni kezdett alattunk az ágy. Elhajolt tőlem és a fejem mellettem lévő párnába markolt. Akkor vettem észre, hogy nincs rajtam ruha, se semmi. A gerincem ívbe rándult. Tehát mi éppen szeretkezünk...

És ismét a telefonom ébreszt fel. Most bátrabb vagyok, hisz Mitch tegnap visszament, pedig maradni akart még, de ő megnézi a gólyákat és szívatja őket. Azt mondta, hogy majd hív. Lehet ő az.

- Hmm jó reggelt. - fordultam a hátamra.

- Jó reggelt Amerikában. - mondta kedvesen. Olyan édes, hogy felébreszt. - milyen a reggeled?

- Most már jó. De tudod, hogy szombat van és szerettem volna még aludni? - nyúltam el az ágyon.

- Nálunk délután négy van. Azaz nálatok öttel kevesebb. Tehát nálatok tizenegy van! Gondoltam, hogy alszol.

- Basszus már ennyi az idő? - morogtam majd az órára néztem. - és tényleg. Matek ötös Mr.Grimes. - mosolyogtam. Miért is teszem ezt?

- Csak utána néztem és tudom. - büszkélkedett. - jut eszembe. Megint veled álmodtam.

- Én is - csúszott ki a számon. Nem akartam kimondani. A fejemet a párnámba vertem.

- Ó igen? - lepődött meg.

- Igen! - motyogtam kislányosan.

- És mit? - kíváncsiskodott.

- Ő hát - gondolkodtam, hogy el mondjam-e vagy sem. Aztán döntöttem. - egy hotelszobában voltunk és mindketten pucérok voltunk.

- Ó hát. Ez... Elég fura. - motyogta.

- És ha jól emlékszem éppen szexeltünk! - mondtam vigyorogva. Nem tudom, miért vigyorgok és mondom el!

- Ez már elég érdekes! - tűnődött. - és jó volt?

- Hát nem tudom. Mert valaki felébresztett! - dörmögtem. Istenem, de jó hogy beszélhetek vele.

- Ó az a pancser! Elront egy ilyen jó álmot! - morogta.

- Ami azt illeti ívbe rándult a gerincem, ami az orgazmust jelenti. Tehát szerintem jó volt. - mosolyodtam el majd elpirultam.

- Erre lehet nem lesz esélyünk, hogy egymásnak örömöt szerezzünk! - mondta. Csendben maradtam. A plafont néztem és elgondolkodtam azon, hogy most mit csinálok. Hogy helyes-e? Persze, hogy helyes. - itt vagy még?

- Persze csak elgondolkodtam. - motyogtam majd összeszorítottam az ajkaimat.

- Micsodán?

- Hogy helyes-e veled beszélnem? El kellene, hogy felejtselek, de nem megy! Olyan maradandó sebet égettél a szívembe, hogy akár hányszor rád gondolok egyre erősebb lesz! - tört ki belőlem.

- Legalább az álmaidban megmaradtam. És ott együtt lehetünk. - mondta.

- Rohadj meg! - folyt le az arcomon egy könnycsepp. - hogy tudtad magad ilyen hamar megszerettetni velem? Eleinte utáltalak most meg szeretlek! Mitchel több, mint egy évig ismerkedtünk és nem is szóltam hozzá. Te meg négy nap alatt csodát műveltél velem.

- Lou én sem tudom, hogyan működik! De én is szeretlek. Lehet, ez a különleges vonzalom miatt van.

- Ez több mint szerelem! - morogtam. - nem tudom mi a helyes! Ha nem beszélsz, velem hiányzol, ha meg felhívsz, azt akarom, hogy velem legyél. - motyogtam. Teljesen összezavarodtam.

- Igazságtalanság! Ez a sors. Nem a barátnőkről vagyok híres.

- Én meg a szerencséről. Elkezdek valamit és mindig rosszul végződik! - morogtam. - ahogyan te vagy Mitch.

- Tényleg. Most, hogyhogy ilyen hosszú tárgyalást folytatunk? - kérdezte. Gyorsan megfordultam az ágy végéhez feküdtem hasra.

- Úgy hogy a drága Mitch visszament New Yorkba. - mondtam vidáman. - még egy telefont sem eresztett el, hogy megérkezett-e vagy sem.

- Gyökér!

- Hé! Azért a barátomról beszélsz! - vigyorogtam.

- Tudom, de akkor is az! Egy nagy gyökér. Én felhívnálak, ha a barátod lennék. Biztos aggódnál értem.

- Hidd el, most is aggódom! És nem hívtál, hogy megérkeztetek. Ezt megjegyeztem Johnny. - morogtam.

- Ne hívj így! Nem szeretem, ha becézgetnek. - mondta kisfiúsan.

- Tényleg. Edward? Mi a helyzet vele?

- Meg van. Éppen a fényképeket szedi le. Majd tölti twitterre.

- Tud rólunk? - kérdeztem halkan.

- Mindent.

- Minden mindent? - motyogtam.

- Aha. Az elsőt is. Meg a búcsút is. - mondta. Nagyon kíváncsi vagyok, mit gondol!

- És mit mondott?

- Hogy hülyék vagyunk! Főleg én. Mert nem kellett volna ott a mólón megcsókolnom téged. És nem lett volna belőle ilyen szerelmi románc. - hadarta. Nagyot sóhajtottam.

- Igaza van! De neki meg nem kellett volna otthagyni minket. Szóval az ő hibája.

- Az lehet, de én csók nélkül is szeretlek! - mondta kisfiúsan.

- Amúgy észrevettél valamit?

- Aha! Nem tudunk normálisan veszekedni. Amúgy sem szoktam.

- Nem is lehet veled. - mosolyodtam el. - amúgy mióta beszélgetünk? - kérdeztem. Valami nagyon zavart.

- Úgy kb fél órája?! Vagy több! Miért?

- Mert te hívsz. Magas lesz a számla! - motyogtam. Az a valami még mindig zavart.

- És?

- Te Írországból hívsz! - tátottam a számat.

- Igen! Ez miért baj?

- Én meg Amerikában vagyok! Az én számlámra is megy!

- De hogy megy! - nyugtatott.

- John jobb, ha letesszük! Majd írok SMS-t, ha igazad van. Ha meg nem akkor is!

- Majd akkor felhívlak, ha igazam van. Ha meg nincs akkor én is egy SMS-t írok.

- Oké ezt megtárgyaltuk! Szia.

- Puszi és szia. És persze szeretlek.

- Ó John. - nyögtem.

- Most mi van?

- Csak furán hangzik, hogy kimondod!

- Az se baj, ha te nem mondod ki! Én akkor is szeretlek! - hangsúlyozta.

- Tudod mit John? Szeretlek. Talán jobban, mint Mitchet! Ezért bekaphatod!

- Milyen kedves vagy!

- Ó ezt már sokan mondták!

- És milyen igazuk van! - mondta.

- Szerintem jobb, ha letesszük! - sóhajtottam.

- Oké, de te tedd le!

- Miért én? Te tedd le!

- Nem! Te tedd le!

- Tedd le te!

- Tegyem le én? Te tedd le!

- Tudod mit? Tegyük le egyszerre! - mondtam.

- Oké! - egyezet bele. Nem nyomtam ki, mert kíváncsi voltam, hogy leteszi-e. Nem vettem levegőt. Csönd volt a vonal másik oldalán.

- Miért mosolyogsz úgy, mint a tejbe tök? - mondta Edward a háttérben.

- A francba Edward! - morogta John.

- Tudtam, hogy nem nyomod ki! De tényleg tegyük le, mert nem tudom, mennyi pénz van a kártyán. Szóval, szia!

- Szia! - mondta majd nagy nehezen letettem a telefonomat. Harminchat perc és ötven másodpercet beszéltünk.

Tizenharmadik

3.részlet

- Mitch! - szuszogtam. Nem hagyta, hogy eltoljam magamat tőle. Erősen szorított.

- Mi az? - kérdezte az ajkaimba harapva.

- Nagyon szúrsz! - motyogtam.

- Azt mondtad, hogy kibírod! - kezdett újra csókolni.

- Ezt már nem bírom! - toltam el magamat majd mellé feküdtem. - jobb lenne, ha megborotválkoznál. Utána tárgyalhatunk a macska-egér játék ügyéről! - mosolyogtam.

- Nem! - nyögte majd a melleim közé tette a fejét és szorosan átölelt.

- Ne gyerekeskedj! - simítottam végig a haján.

- Nem akarok mellőled elmenni! - motyogta.

- Mitch, az ég áldjon meg! - vágta ki a szoba ajtaját James. - hát ki békültetek! - indult az ágy felé.

- Nem is voltunk összeveszve! - mosolyogtam majd még egyszer végig simítottam Mitch fején.

- Nem bizony. - motyogta Mitch.

- Te úgy fekszel ott, mint egy kutya! - feküdt háttal az ágyra James.

- Lou árva kiskutyája! - dörzsölte hozzám a fejét Mitch.

- Szeretlek titeket így látni! - tette a feje alá a kezeit James.

- Húzzál a helyemről! - mutatta Mitch. - ott én szoktam aludni!

- Most én fogok! - vigyorgott James.

- Meg a csajom mellől is! - hajolt át rajtam Mitch majd lökdösni kezdte Jamest ameddig nem került az ágyszélére.

- Te is lefeküdtél az enyémmel! Akkor én miért ne tehetném meg? - mászott vissza mellém.

- Már megbántam! - tette vissza a fejét Mitch. - nem tudom, miért mondod mindig azt, hogy mekkorát dugtatok! Nem nagy szám a csajod!

- Mert te vagy a szar, nem ő! Érteni kell hozzájuk, nem csak dugni! - támaszkodott fel James.

- Nem nekem volt meg fél Orlando! És nem dugni szoktam! - morogta Mitch.

- Akkor szeretkezni szoktál? - kérdezte James.

- Manóval igen! - motyogta Mitch majd egy puszit adott a jobb mellemre.

- Már becenevet is adtál Annek?

- Nem, te gyökér! Lou az én Manóm! - emelte fel a fejét Mitch. - és most húzzál kifelé! - mutatott az ajtóra. - és mi a faszt keres rajtad a pólóm?

- A te Manócskád adta! - állt fel James majd az ajtóhoz indult. - sőt még egy melltartót is kaptam! – mondta boldogan majd kilépett és becsukta az ajtót.

- Mi a faszról beszél? - nézett rám mérgesen.

- Nyugodj le! - mondtam halkan.

- Hogy nyugodjak le? Az én pólóm van rajta, elvette a melltartódat, amiket gyűjtöget és rajtad meg csak egy póló van! - mért végig.

- Félre érted!

- Mond azt, hogy nem feküdtél le vele! Hogy nem ő az, amit el kellene mondanod! - nézett a szemeimbe. - nem érdekel, ha bosszúból lefeküdtél valakivel. De ha pont Jamesszel... Ő haver! - mondta. Nem tudtam komoly arcot vágni, elmosolyodtam és kuncogni kezdtem.

- Elvégre te is lefeküdtél az ő csajával. Vagy mijével! - mosolyogtam. - és a póló és melltartó. - löktem le magamról, majd az ölébe ültem. - ha azt hiszed, hogy az előbb Jamesszel dugtam, akkor most elméletileg nincs rajtam se bugyi se melltartó. És Jamesnél van! Igaz? - néztem rá. Nagyot nyelt és bólintott egyet. - láss csodát! - egyenesedtem fel majd a piros pólóm aljához nyúltam és lehúztam magamról. Fehér melltartó és egy rózsaszín bugyi volt rajtam. - tévedsz Mitch! Azt hiszed, hogy majd pont Jamesszel csallak meg! A-a! Én nem olyan fajta vagyok, mint te vagy Ann! Nem a barátom legjobb barátjával fekszek le! Főleg nem Jamesszel vagy Briannel. Tudod, hogy taszítanak! - hajoltam oda hozzá és szemtől szembe mondtam meg neki. - és még az, mint ha olyan sok pasival keféltem volna. Úgy mondtad mintha egy ribanc lennék! De én nem Ann vagyok! És a pólód! Igen én adtam neki mert Ann tegnap este leszaggatta róla. Ja és a melltartóm. Oda állt a fiókos szekrényhez és kutatgált és a rózsaszín melltartómat felvette és elment. - mondtam majd ismét felegyenesedtem. - és amit elkell mondanom azaz - hajoltam a füléhez. - hogy csókolóztam valakivel. Többször is! Szóval kapós vagyok bébi. A helyedben vigyáznék, vagy sírhatsz utánam! - suttogtam. - ha még egyszer megcsalsz. Soha a büdös életben nem bocsátok meg neked. És még a barátok szót is elfelejtheted! - tapadtam a fülére. - ezt vésd jól az eszedbe! - böktem meg a halántékánál a fejét majd lefordultam róla és a fürdőszobába indultam.

A tükör elé álltam és fésülködni kezdtem. Még egy kicsit nedves volt a hajam. Éreztem rajta, hogy teli van homokkal. Próbáltam nem azokra a kellemes pillanatokra gondolni. Csak az járt a fejemben, hogy lehet, rosszabb dolgokat is művelne John, mint Mitch. Lehet, elhagyna és nem is tudom, mit csinálna még, hisz nem is ismerem. De nem ez a fontos, hanem azok a csodálatos pillanatok. Tökéletesek voltak. Visszagondolva rájuk nagyot sóhajtottam.

- Sajnálom! - motyogta Mitch a hátam mögött. Hirtelen libabőrös lettem.

- Már megbocsátottam! - tettem a fejem búbjára a fésűt, de Mitchbe ütközött. A tükörben néztem, ahogyan a hajamba túrja az orrát.

- Még ez a kis magyarázat is úgy fájt! - mondta majd éreztem, hogy beszippantja az illatomat. - szégyellem magam! És bánt, hogy ilyen hülyeséget csináltam!

- Még mindig nem fáj annyira mikor megtudtam, hogy mit csináltál! Nem éreztem volna magam olyan hülyén, ha nem az ágyunkban esel neki! - morogtam majd lehunytam a szememet. Hirtelen elgyengült a kezem és kiesett belőle a fésű.

- Ezért írtam, hogy jobb, ha elfelejtesz! - mondta.

- Ne is gondolj erre! - morogtam majd a mosdó pultjának támaszkodtam. - én meg azt mondom, hogy jobb, ha ezt az egészet elfelejtjük! Szeretlek Mitch! És megpusztulnék nélküled! Te is szeretsz engem. - fordultam meg. - és szerelmesek vagyunk, egymás mellett a helyünk nem mérföldekre egymástól! - mondtam a mellkasának. Nem mondott semmit. - mit akarsz? Hmm? Hogy ne mondogassam, hogy mit tettél? - néztem rá. - Már elmúlt a haragom, mert szeretlek! Szeretlek és szeretlek és szeret... - mondogattam mire hirtelen az ajkaimra tapadt. Lassan kezdte ízlelgetni a felső ajkamat majd cibálni az alsót. Nem érdekelt, hogy szúr! De nagyon szúrt! Lehet már sebes az ajkam és az állam is. De nem érdekel. Kezemet a tarkójára raktam és az egész testemet hozzá nyomtam. Ujjaimat a hajába túrtam és szenvedélyesen csókoltam vissza. Nagyon szúrt a borostája és már bizsergett is az ajkam. Kezét a fenekemre rakta és erősen belemarkolt majd az ölébe vett. El akart tőlem szakadni, de nem engedtem. A mosdó mellé ültetett és eltolta magát tőlem.

- Minden a régi. - lihegte. - de azt akarom, hogy borotválj meg! - mondta.

Langyos vizet engedett a mosdóba majd levettem róla a pólóját, hogy ne legyen tiszta hab és lássam kidolgozott felső testét. Be borotva habozta az arcát majd az én arcomra is kent egy kicsit.

- Itt nincs mit borotválni! - mosolyogtam majd a kezembe vettem a borotvát. - felkészültél, hogy akár, a nyakadat is elvághatom? - vizeztem be a borotvát.

- Bízom benned! Ezért kértelek meg rá! - nézett rám majd a tükörképére.

- Hát jó! - húztam közelebb magamhoz a lábammal. - mintha a lábamat borotválnám. - tettem a szeme alá majd elkezdtem lefelé húzni a habot a borotvával.

- Majd a lábadat én borotválom. Vagy valami mást! - mosolyodott el.

- Én a helyedben nem jártatnám a szádat! Vagy tényleg elvágom az ütőeredet! - mostam le a borotvát majd újra és újra lehúztam a habot. - amúgy nem szoktam borotválni a lábamat. Gyantáztatom. - öblítettem le utoljára a borotvát.

- Vagy majd valami mást! - törölte le a rajta maradt habot.

- Mire célzol? - kérdeztem majd egyben el is pirultam. Tudtam, hogy mire gondol.

- Őő hát - lépett a lábaim közé. - nem mintha zavarna, hogy szőrös, de egyszer szeretnélek ott is megcsókolni! - hajolt közelebb.

- Te is ezzel jössz? - fontam a lábamat a dereka köré.

- Ki jött még ezzel?

- James. - mondtam mire furán nézett. - bekötötte a lábamat és közben beszélgettünk. És jött a hülye dumájával, hogy milyen jó Ann az ágyban, meg hogy minden pasi szereti az orált! Mind a két a szemszögből. - magyaráztam.

- Ez így igaz. Csak én még várni szeretnék! - motyogta majd egy puszit adott. - gyere, aludjunk. Nem aludtam két napja rendesen!

- Miért is?

- Tegnap előtt nem hagytál, tegnap este meg repültem. Vagy is nem olyan régen.

- De nekem meg le kéne’ zuhanyoznom! Bár nem tudom, hogy ezzel a lábbal mit lehet. - emeltem fel a jobb lábamat.

- Had nézzem! - fogta meg a lábamat. Letekerte a kötést majd vizsgálni kezdte. - ezzel inkább fürdeni. - hajolt vissza hozzám. - és velem. - emelt el a pultról majd a fürdő kád előtt tett le. - engedj vizet. Addig beszélek Jamesszel! - mondta majd egy puszit adott az ajkaimra és el akart távolodni.

- Ne - húztam vissza majd beleharaptam alsó ajkába. Lágyan csókoltam és lassan toltam át nyelvemet a szájába. Kezét a nyakamra tette és eltolt.

- Manó ne izgass fel. - motyogta.

- Mit akarsz beszélni Jamesszel? - léptem közelebb hozzá.

- Hogy ne folytassa a basztatásomat. És ne húzzon fel, mert szétverem. - morogta.

- Itt fog majd lakni! Meg kell vele békülnöd.

- Mi? - nézett rám kérdően.

- Én mondtam neki. Szereti Annt. Látszik rajta! - tettem a kezemet a mellkasára. - jobb lenne, ha én beszélnék vele! De miért húztad fel magad rajta ennyire?

- Mert egy fasz! Csak basztatni tud! - mondta hangosabban.

- Akkor mindenképpen beszélj vele! - motyogtam majd elvettem a kezemet a mellkasáról.

- Ne csináld! - emelte fel a fejemet.

- Mit? - kérdeztem. Tudtam, hogy miért kérdezi. Mert nem akarom, hogy haragban legyenek.

- Csak, mint pasi a pasival megdumáljuk. - nézett a szemembe.

- Oké. Addig teli engedem a kádat! - fordítottam el a fejemet.

- Minden a helyén lesz! - mondta majd az arcon csókolt és kiment. Amíg folyt a meleg víz kifésültem a hajamat és azon gondolkodtam, hogy milyen tökéletes Mitchel minden, ha éppen nem bunkó. Bár ez nem sokszor fordul elő, csak akkor, ha nagyon mérges vagy felhúzta valaki. De általában nagyon kedves és tud hülyeségeket is csinálni. Na meg persze szeretni is.

Annyira nézegettem a hajszálaim végét, hogy mennyire van már eltöredezve, hogy nem vettem észre, hogy Mitch átkarolt.

- Gyönyörű a hajad! - motyogta majd egy puszit adott a fejem búbjára.

- Meg kell mosnom! - húztam ismét végig a fésűt.

- Majd én megmosom. - húzta el a kezeit. A kád már majdnem teli volt, és forró vízzel. Előre hajoltam, hogy elzárjam és megnyissam a hideget. Fenekem Mitch csípőjéhez nyomódott. Megdermedtem mikor jobb kezét a bugyim korcához rakta és lassan benyúlt alá. Végig simított a fenekemen mire kirázott a hideg és lehunytam a szememet. Lassan fogta kézre másik oldalamat is majd lehúzta rólam a bugyimat. Mélyet lélegeztem, hogy lelassítsam szívverésemet. Nagyon beindultam. Olyan izgató ez az egész! Már a gondolat is, hogy vele fürdök!

Mikor kiléptem a bugyimból felegyenesedtem és megfordultam.

- Hmm. Te még farmerban! - nyúltam a gombjához közben végig az arcát vizsgáltam. Döbbenet cikázott végig rajta. Nagyot nyelt mikor a sliccét húztam lefelé. Benyúltam a bokszere alá és nadrágjával együtt letoltam róla. Leguggoltam, hogy teljesen lehúzzam róla a nadrágot. Nem vett levegőt! Meglepődött mikor az orromat végig húztam alhasán egészen a szemérem szőréig. Felálltam és elmosolyodtam az arcán. Le volt hunyva a szeme és az alsó ajkába harapott.

- Soha nem fogunk megfürödni! - motyogtam majd megfordultam. Ismét bepucsítottam és elzártam a hideg vizet és vártam, hogy lépjen valamit, de nem csinált semmit. Még nem is éreztem, hogy mögöttem lenne. Felegyenesedtem, hogy a kádba lépjek, de hirtelen előre simította a hajamat és kicsatolta a melltartómat.

- Igazad van! Jobb ha fürdünk egyet! - fogta meg a derekamat majd besegített a fürdőkádba. Azonnal leültem. - csússz előrébb! - kérlelte mire kicsit ellöktem magam és előre csúsztam majd mögém ült. Lábait körém rakta majd magához húzott.

- Tiszta nyugtató! - dőltem hátra a mellkasára.

- Aha! - simított végig a hasamon majd a jobb lábát a jobb lábam alá rakta és kirakta a lábamat a kád szélére. - nem baj, ha víz éri, mert kimossa a piszkot, de nem szabad sokáig áztatni! - mondta majd egy puszit adott a vállamra.

- Oké, doktor bácsi! - motyogtam majd tusfürdőt nyomtam a kezembe.

- Megmosom a hátad! - vette ki a kezemből a tubust. - meg a hajad is! - vette el a zuhanyrózsát a csapról majd megnyitotta. Bevizezte a hajamat majd lassan habozta be és mosta meg.

A közös fürdés többnyire csendben telt el. Már szinte aludtam a karjai között és élveztem, hogy együtt vagyunk és hogy meleg a víz.

- A-a! - tette oldalra a vízbe eső lábamat. - mondtam, hogy ne áztasd! Megbüntetlek, ha még egyszer belerakod! - fenyegetett meg.

- Most mit csináljak, ha olyan jó itt lenni? - fordultam meg félig majd rá néztem. - és benne van a lábam a vízben. - mosolyogtam.

- Rossz kis Manó! - morogta majd magához szorított és csókolni kezdett. Bal keze egyre lejjebb csúszott a hasamról. Másik keze viszont a mellemre csúszott. Halkan nyögtem bele a csókba mikor megmarkolt alul is és felül is. Ujját lassan csúsztatta a csiklómra és kezdte kör körösen mozgatni. Majd a jobb kezével a mellemet markolászta.

- Mitch! - nyögtem mire még erősebben kezdett masszírozni. - azt mondtad - nyögtem mikor áttolta a nyelvét a számba. Nem tudtam megszólalni. Csak nyögtem és nyögtem. Olyan jól csinálta. Nem bírtam tovább! Elhajoltam tőle és belemarkoltam a vállába. Bizsergett mindenem. Éreztem egy bizonyos löketet a gerincemben mire egy hangosat nyögtem. Talán ez lesz az orgazmus!

- Addig nem megyek tovább, míg nem könyörögsz! - morogta majd elhúzta a kezeit.

- Te szemétláda! - húzódtam el tőle. - te mondtad, hogy nincs szex! - löktem magam a kád másik végébe. - és amúgy is neked kellene könyörögnöd! - dünnyögtem. Majd a lábamat a combjaira raktam.

- Oké! De úgy beindultál! - vigyorgott majd kiemelte a jobb lábamat a vízből. - amúgy nagyon szexi vagy beindulva. - tette a szájához a lábamat majd bekapta a lábujjamat.

- És hol a könyörgés? - tettem a másik lábamat a férfiasságához, ami már meredt volt. Le és felhozogattam rajta a lábujjaimat. Beleharaptam az alsó ajkamba és élveztem az arca elváltozását. Hirtelen magához rántott.

- Kérlek, szeretkezz velem! - tette a lábamat a háta mögé.

- A-a! - hajoltam közel hozzá. - van egy kis elintézni valóm! - néztem lefelé majd a kezemet rá raktam arra a merev szerszámra.

- Könyörgök, Manó! - nyögte mikor le s fel kezdtem mozgatni a kezemet.

- Még nem végeztem! - helyezkedtem el. A másik lábamat is a háta mögé raktam. - talán, ha..

- Kérlek szépen! - morogta.

- Oké! De nem itt! - húzódtam el tőle, hogy kiszálljak, de visszahúzott.

- De igen itt! - emelt meg majd hátra döntött és megpuszilta az orromat. - most úgy meg duglak, hogy újra forró lesz a víz! - morogta majd kezével újra masszírozni kezdett odalent.

- Miért? - nyögtem majd ugrott egyet a csípőm.

- Nem könyörögtél! - motyogta. - nagyon benned akarok lenni. - nyögte majd erősen rám nyomta ujját.

- Kérlek! - nyögtem értetlenül. - kérlek. Mitch! - kéjelegtem mire belém hatolt...

Az egész hetet hasonlóan töltöttük. Szerelmesen és boldogan. Harag és sírás nélkül. Ann alig mert Mitchez szólni. Csak velem dumált perverzségekről és arról, hogy mennyire örül, hogy James itt lakik - majd elmúlik. Végül is ők is boldogok, de minket nem múl felül senki sem. Pedig próbálták már tönkre tenni a kapcsolatunkat. Nem is egyszer! Mert mi nem csak járunk. Mi legjobb barátok is vagyunk! És ezt a kapcsolatot soha nem teheti tönkre, senki!

Tizenkettedik

2. részlet

- James, ez fáj! - szorítottam meg a kezét mikor a fertőtlenítőt öntötte a sebemre.

- Az a jó, ha csíp! - mondta majd gézt kötött rá. Leragasztotta a végét majd kisegített a kádból.

- Köszönöm! - néztem rá.

- Nincs mit! - indult a szoba felé.

- Ezt amúgy hol tanultad?

- Régebben sokat bunyóztam, sok sebet kellett össze kötni meg varrni! - magyarázta.

- Áh! - indultam utána.

- Amúgy Mitchnek nincs valami jó pólója? - indult a fiókos szekrényhez.

- Nem ott vannak a cuccai! - mentem a nagy szekrényhez.

- Akkor itt mik vannak? - húzta ki a felső fiókot.

- Az én cuccaim! - morogtam.

- Ez cuki! - kuncogott majd a rózsaszín melltartómat a melléhez tartotta.

- Azt nem szeretem! - motyogtam.

- Akkor enyém lehet? - kérdezte, mint egy gyerek. Basszus, minden pasi ilyen?

- Ha akarod! - húztam ki Mitch egyik fehér pólóját.

- Segíts! - kérte. Mikor megláttam, hogy be akarja kapcsolni a melltartót megráztam a fejemet és oda mentem mögé.

- Nem vagy normális! - nevettem.

- Volt már rajtam ilyen!

- Ha nem tudnám, azt hinném, hogy meleg vagy! - húztam össze a hátán majd bekapcsoltam.

- Azt a mindenit! Neked ekkora melled van? - nézett rám, majd a melleimre.

- Talán probléma? - húztam össze a szemöldökömet.

- Nekem aztán nem! - vigyorgott. - nagyobb, mint Annek!

- Azt nem hinném!

- De igen! Gyere. - indult kifelé.

- Pont veled dumálom meg az ilyeneket. - mentem utána.

- Nem gondoltad volna, mi?

- Hát régen nem! - suhantunk át a nappalin.

- Majd meglátod, hogy igazam van! - lépett be Ann szobájába majd a felkapta a földön heverő melltartót. - tessék! Ez sokkal kisebb, mint a tiéd. - mérte a rajta lévő melltóhoz az Annét.

- Az egy régebbi melltartóm. Akkor tényleg nagyobb volt! De ezt hagyjuk. Amúgy meg tényleg illesz Annhez. Ugyan olyan őrültek vagytok! - vágtam hozzá Mitch pólóját. - amúgy maradsz és segítesz takarítani vagy elmész? - indultam kifelé a szobából.

- Takarítani?

- Főleg itt. Ann nem szokott. Amint látod! - mutattam a bögrékre, ami az íróasztalát foglalták el.

- Oké. De csak itt! - mutatott körbe. - és csinálhatnánk nekem egy fióknyi helyet. Vagy egy polcnyi helyet!

- Minek?

- Meg akarom lepni Annt. Ezen vesztünk egyszer össze, mert azt akarta, hogy költözzek ide. Akkor segítesz?

- Majd igen! - indultam a vissza a szobámba.

- Lou! - szólt utánam.

- Igen?

- Jó fej vagy! - mondta.

- Tudom. - csuktam be a szoba ajtaját. Letoltam a nadrágomat majd levettem a toppomat is. A szekrényhez mentem és elő vettem a kedvenc pólómat. Piros és már nagyon ki van nyúlva. Ebben szoktam hétvégente lenni. Mitchtől kaptam mikor még nem volt ennyire komoly a kapcsolatunk. Mindig nyafogtam neki, hogy nincs mit felvennem, takarítani. Ezért vette nekem.

Ahogy kirántottam a pólót kiesett belőle egy papírdarab. Magamra húztam a nyúlt rongyot lehajoltam a papírért majd széthajtottam.

Lou, ha ezt olvasod, régen New Yorkban vagyok. Búcsú nélkül megyek el, mert nem akarok a szemedbe nézni úgy, hogy hazudok. Mert hazudtam volna! Lehet rá jöttél már mit tettem, mert olyan tisztán látsz mindent.

Sajnálom Lou. Nem tudtam, hogy mit csinálok. Vagyis tudtam, de valahogyan le kellett vezetnem. Nem tudtam magamon uralkodni!

Nem magyarázkodom, mert nem tudnám magam ki magyarázni. Megtettem. Nincs vissza út. És gondolom, nem tudsz megbocsátani, mert én sem tudok magamnak! Egy szar szemét szar alak vagyok! Jobb, ha nem is folytatom.

Lehet, jobb lenne, ha örökre vége lenne a kapcsolatunknak. Nem tudok a szemedbe nézni! Már úgy sem mint barát. Keress valaki mást, és legyetek boldogok. Egy olya,t aki nem olyan hűtlen fasz fej, mint én!

Mert ha boldognak látlak, én is az vagyok!

- Nem! - dobtam el a lapot majd letöröltem a könnyeimet és a nadrágomhoz léptem. Kikaptam belőle a telefonomat és Mitchet hívtam. Nem engedhetem el. Ő az egyetlen, aki megért! Még ha félre lépett is. Ő az, aki mellettem áll, megvigasztal, megvéd. És ő az, akit szeretek. Még ha John csak egy kaland is volt. De Mitch az igazi!

- Ig...

- A francba Mitch nem teheted ezt! Nem szakíthatsz így! - zokogtam a telefonba mikor felvette.

- Te ki vagy? - kérdezte egy csaj. Ismerős volt a hangja.

- M-Mitch barátnője. - dadogtam.

- Van barátnője? - kérdezte.

- Igen! Van és lesz is. Ha nem adod neki oda telefont, kikaparom a szemed!

- Csak nyugodj le szépen! Mitch jól érzi magát nélküled.

- Add. Oda. Neki. A. Telefont! - tagoltam.

- Nem kíváncsi rád! - mondta mire összeszorult a torkom. - nem szeret!

- Ilyet soha nem mondana! - morogtam. - csak mond meg neki, hogy gyűlölöm! - motyogtam majd kinyomtam a telefont és a térdemre rogytam.

Azt hittem, hogy végre boldog lehetek egy pasi mellett. Hogy majd minden olyan lesz, mint a filmekben kicsit több és tovább tartó haragsággal. Hogy majd megmutatom a családomnak, hogy megcsináltam és boldog vagyok!

De e helyett itt sírok, mint két évvel ezelőtt, mikor még Billingsben laktam és azon gondolkodtam, hogy mi lesz a sorsom!

- Lou mosogatni kéne! Mi történt? - kérdezte valaki. Nem ismertem fel a hangját. Még magamról se tudtam, nem hogy még másról. Úgy sírtam, mint egy kis lány, aki hiányolja az anyját. - elmondanád mi történt? - kérdezte közelebbről. Nem tudtam válaszolni. Csak sírtam és sírtam. A kezét éreztem a vállamon. - Mitch miatt sírsz?

- Azt mondta, hogy nem szeret! Hogy boldog nélkülem. - zokogtam lehunyt szemmel. - pedig mindig azt mondta, hogy milyen jó velem lenni. Hogy milyen boldog. Hogy soha nem érezte még így magát. - sóhajtottam. - hazudott! És még meg is csalt! - tört ki belőlem ismét a sírás. - én meg vagyok olyan hülye, hogy még mindig szeretem és megbocsátanék neki! - motyogtam. - de nem akart velem beszélni! - szipogtam majd felnéztem. A könnyeimtől homályosan láttam, de barna szemei olyan bűnbánóan feketedtek, hogy nem tudtam szóhoz jutni. Mély levegőt vettem és pislogtam egyet. - m-mit keresel itt? - dadogtam. - nem boldog vagy nélkülem?

- Tegnap James beszélt a fejemmel és gépre ültem és ide jöttem.

- Nem szeretsz? - kérdeztem.

- Lou, én...

- Mond ki! Ennél rosszabb már nem lehet!

- Louise, én jobban szeretlek, mint bárki mást. Te vagy az én Júliám, és én a te Rómeód! - mondta. Halkan kuncogtam egyet.

- Olcsó duma. Ezt gyakoroltad, míg repültél?

- Mit mondjak Kicsi? Mit akarsz hallani? Hogy egy mihaszna szemétláda vagyok? Aki megcsalt? Tudom. Igen. Nem fogsz megbocsátani, ezért írtam azt a hülye levelet, mondtam a stréber csoport társamnak, hogy mondja azt, hogy nem szeretlek, mert el akartalak felejteni! Nem akartam a hangodat hallani, mert jobban fájt volna! És igen lefeküdtem Annel többször is. Akartam a szexet, mert hét hónapja nem szexeltem és hiányzott. Azt hittem, hogy jó lesz. De rájöttem, hogy várnom kellett volna! És arra, hogy téged szeretlek és te vagy igazi! - mondta teljesen együtt érzően. Elmosolyodtam és végig néztem rajta. Ugyan úgy térdelt, ahogyan én. Sötétkék farmer volt rajta egy fekete pólóval. Kialvatlan volt az arca és borostás.

- Pont ezt akartam hallani! - fogtam meg a kezét. - Mitch én megbocsátok neked. - mondtam. - de nekem is el kell mondanom valamit!

- Nem érdekel! Bármi is az. Szeretlek Lou. Nagyon szeretlek! Bocsáss meg kérlek. Hülye vagyok. Egy nagy barom! Kérlek!

- Mitch te nem hallottad, amit mondtam? - tettem a szájára a mutató ujjamat.

- De igen! - hunyta le a szemét.

- Akkor?

- Csak ki akartam ismét mondani! - fogta meg a kezemet és puszit nyomott az ujjamra. - szent a béke?

- Szerintem igen! - mosolyodtam el.

- Úgy szégyellem magam, amiért miattam sírtál. Utálom, ha sírsz! Mindig mondtad, hogy régen mennyit sírtál! Nem hagyom, hogy ez többet előforduljon! - nézett a szemeimbe majd lassan nyúlt az arcomhoz, hogy letörölje a könnyeimet. Sóhajtottam egyet mikor hüvelyk ujját végig húzta a szemem alatt. - még ilyenkor is gyönyörű vagy! - mosolygott.

- Szeretlek! - egyenesedtem ki majd az ölébe másztam és hozzá bújtam. Fejemet a vállához raktam és a kezeimet a mellkasára.

- Én is szeretlek! - ölelt át. - nem lehet elégszer mondani!

- Ez hiányzott. - néztem borostás állát. - annyira szeretlek, hogy mindent elnéznék neked! De valahol fáj. És nekem az öröm, ha neked is! Viszont el kell viselned Annt! Menni fog?

- Azt hiszem, hogy majd átnézek rajta. Téged meg levegőnek nézlek! - mosolyodott el.

- Mi van? - hajoltam el tőle majd mérgesen néztem rá.

- Levegő nélkül nem lehet élni! - mondta kisfiúsan.

- Bekaphatod! - morogtam. - amúgy ki volt az a csaj, aki felvette a telefont?

- Tifany - motyogta. – jelentem; még szűz! A férjével szeretné elveszíteni! - húzott vissza magához.

- Várj! - nyomtam el magamat. - James tudja, hogy itt vagy? Vagy Ann?

- Valahonnan tudtam, hogy itthon vagy és itt. Senki nem tudja, hogy most az ölemben ülsz és olyan a kapcsolatunk, mint régen! - mosolygott.

- Ó de jó! - vigyorodtam el.

- És szeretném, ha maradna is olyan amilyen volt!

- Ezt hogy érted?

- Hogy nincs szex! - jelentette ki. A szám azonnal kinyílt. - hét hónapot kihagytam. Ez volt a leghosszabb időszak. És ezt is elbaszom azzal, hogy mással fekszem le. Sőt! Még szar is volt! Mert Ann nem élvezett el. Aztán az utolsó együtt létünk is rossz volt. Változtatnom kell! - magyarázta.

- Ezt komolyan gondolod? - vonta fel a szemöldökömet.

- Szar vagyok az ágyban bébi!

- Ühüm! - bólogattam.

- Köszi! Akiben bízhatok alá becsül. De az igazat mondja!

- Plusz a baj, hogy utána mindig elalszol! - motyogtam.

- Mert mit kéne tennem? - kérdezte sértődötten.

- Át ölelni, ugyan úgy velem maradni. Mert ha elszakadsz tőlem, elmúlik a varázs! - néztem rá.

- Oké. Végre egy őszinte ember! - bólogatott. - ezért imádlak! - fogta meg az államat majd egy puszit adott az ajkaimra. Iszonyatosan erősek a szőrszálai!

- Au! - húzódtam el tőle. - hány napja nem borotválkoztál?

- Kettő! - morogta.

- Szakállad lesz? - mosolyodtam el. - mindegy. Nekem akkor is tetszel majd. - motyogtam majd egy puszit adtam ajkaira. - csak nagyon szúr! - adtam még egy puszit. - de kibírom! - motyogtam az ajkaira tapadva.

- Úgy örülök, hogy megbocsátottál! - mosolyodott el majd ő is egy puszit adott.

- Mindig adni kell egy esélyt! Én viszont örülök, hogy itt vagy! - motyogtam.

- Úgy szeretem, mikor ilyenek vagyunk! - ölelt magához.

- Én is. Nem szeretem, ha haragban vagyunk! - pusziltam meg szúrós arcát.

- Én sem! - nyögte.

- Mi volt ez?

- Nem jó így ülni! Elzsibbadt a lábam. - fészkelődött.

- Üljünk az ágyra! - másztam le róla majd fel az ágyra. - jössz? - feküdtem középre.

- Mindjárt! - nyúlt a levélért majd az asztal melletti kukába dobta. - így már mindjárt más! - fordult meg majd az ágyra mászott.

- Mint egy kutya! - kuncogtam. Rám nézett majd megszagolta a talpamat és elcsodálkozott a kötésen. Tovább szagolgatott majd combjaim közé tévedt és hirtelen az ajkaimnál kötött ki. Megszagolta az arcomat majd végig nyalt rajta.

- Mitch! - toltam el magamtól. Szomorúan nézett majd nyüszíteni kezdett. - te árva kiskutya! - tettem a kezemet borostás arcára. Szipogott egyet majd lehunyta a szemét. - az én árvám! - húztam közelebb magamhoz majd egy puszit adtam ajkaira. Nem szakadtam el tőle. Vártam, hogy ő folytassa. Kezemet a hátára raktam és magamhoz öleltem.

- Te puszilgatni szoktad a kutyáidat? - motyogta a számra tapadva. Kinyitottam a szememet majd mélyen a szemébe néztem.

- Csak az árva kutyosokat! - motyogtam. - na meg ölelgetni! - löktem le magamról majd átöleltem és a mellkasára hajtottam a fejemet.

- Hmm! - szorított magához.

- Mitch ez nagyon szoros! - néztem rá.

- Tudom! - puszilta meg a homlokomat. Elmosolyodtam majd eszembe jutott, hogy azt mondtam, hogy tőle soha nem kaptam csak úgy homlok puszit. Feljebb kúsztam egészen a fejéhez majd a hátamra fordultam. - te kis manó! - nézett rám.

- Kis manó? Nem elég az, hogy manó még kicsi is? - néztem rá mérgesen.

- Az én kicsi manóm! - mosolygott majd magához húzott és egy puszit adott az orromra. - ez lesz a neved! Manó.

- Miért pont Manó?

- Mert a Kicsi az már olyan régi. És mindenki így hív. Levédetem ezt a nevet. - fészkelődött. - csak én, hívhatlak így!

- Manó. - sóhajtottam. - megszokható. - tettem a fejemet a vállára majd kezét az oldalamra rakta. - amúgy úgy jöttél be, hogy mosogatnom kellene! Ezt miért mondtad?

- Mert mindig segítek neked a törölgetésben! – motyogta, majd magára húzott és csókolni kezdett…

Tizenegyedik

4. fejezet: A nyár vége

1. részlet

Rosszabb érzés ez, mint amikor megtudtam, hogy Mitch megcsalt. Ő legalább tudja a múltamat, a gondjaimat és az érzéseimet és még valamennyire szeret. Viszont, aki meg teljes szívéből szeret az meg itt hagy egyedül. Megint ez a szó! Utálom kimondani! Pedig néha jól jön. De nem most! Nagyon nem most. Szükségem van valakire, aki mellettem van és megért! De van egyáltalán ilyen ember? Már Annben sem bízhatok meg. Pedig ő a legjobb barátom. Régen ő értett meg. És én segítettem neki abban, hogy hagyja el azt a köcsög Briant, aki nyolcvanszor megcsalta. Most meg összejött Jamesszel, aki ugyan azt csinálja. Mindig ilyeneket fog ki!

- Kicsi, miért sírsz? - kérdezte álmos hangon Ann. Nem válaszoltam csak sóhajtottam egyet és felnéztem. - John miatt? - motyogta. Bólintottam egyet majd lesütöttem a tekintetemet.

- Annyira szeretem! - folytam végig az ajtón majd zokogni kezdtem. Magamhoz húztam a lábamat és a térdeim közé nyomtam az arcomat.

- És ha itt bőgsz az jobb? - közelebbről hallottam a hangját.

- Fogd be! - dörmögtem.

- Nem, Lou! Nem érdemli meg, hogy sírj utána! Kihasznált, flörtölt veled, majd engedte, hogy belészeress! - fogtam meg a kezemet. Mély levegőt vettem, hogy ne öntsön el a düh, de kár volt. Mérgesen néztem rá.

- Te mondtad, hogy kalandozzak! Te bíztattál! Te feküdtél le Mitchel! Mert ha nem dugsz vele, akkor most nem bőgnék itt egy másik pasi miatt, aki csodálatosan csókol! - emeltem meg a hangomat. Kerek szemekkel nézett rám.

- Sajnálom! - motyogta.

- Már mindegy Ann! Bele szerettem és nem akartam egyszerre két pasival lenni úgy mint te! Nem akartam...

- Nem akartál mit? Ribanc lenni? Aki mindig csak más pasijával dug?

- Én nem feküdtem le vele! Csak csókolóztunk. Ez nem ribancság! - magyaráztam. - vagy az?

- Jajj, Kicsi! Ez nem az. Ez beleszeretés egy másik pasiba, aki mellesleg el van eresztve! Nem is értem miért nem mész el vele!? - mosolygott.

- Mert jövő héttől egyetemre megyek Picúr! Nem mondhatom azt, hogy jaj, beleszerettem egy ír pasiba, akinek pénze van, és nem kell ez a fránya suli! - emeltem meg ismét a hangomat.

- Halkabban már! - csitított le.

- Ki van itt? - kérdeztem mérgesen. Nem válaszolt csak elfordította a fejét. Felálltam és a szobájához mentem. Résnyire nyitva volt az ajtó. Csak belöktem és a szemem elé tárult minden.

- Helló! - mosolygott kínosan. Épp hogy a takarót maga elé tudta kapni.

- Micsoda meglepetés! - mosolyodtam el majd az ajtófélfának dőltem.

- Ezt én is mondhatnám! - áll fel. Szőke haja kócos volt.

- Maradsz reggelire? Vagy ki akartál osonni? Mint mindig!

- Louise én nem...

- Lou hagyd már! - fordított maga felé Ann.

- Mit hagyjak? Hogy ne lakjon jól a kicsi gyomra? Ezt nem hagyhatom! - vontam meg a vállamat.

- Maradnék reggelire! Ha már ilyen kedvesen felajánlottad! - suhant el mellettünk James egy farmerben.

- Látod? Hagytam volna, hogy éhezzen? - indultam James után a konyhába majd véletlenül ránehezedtem a jobb sarkamra. - a franc! - támaszkodtam a falnak.

- Neked amúgy hol a papucsod? - kérdezte Ann. - Elszakadt! - morogtam majd felemeltem a lábamat, ami tiszta kosz volt.

- Mibe léptél bele? - lépett közelebb Ann.

- A tenger parton egy tengeri sünbe! - motyogtam. Ann értetlenül nézett rám.

- Ki mondta ezt? - kérdezte. Látszott rajta, hogy visszatartja a nevetést.

- John. - sóhajtottam mire kuncogott egyet.

- Látszik rajta, hogy nem tanult bioszt. És te sem voltál belelő elég fényes. Már régen meghaltál volna, ha tényleg egy tengeri sünbe lépsz! Ugyan is mérgező a tüskéje. - fogta meg a lábamat.

- Akkor mibe léphettem bele?

- Fába, kagylóba! Akármibe, de már rég hallott lennél. - magyarázta majd csörögni kezdett a telefonja. - szent Isten, ez Henry!

- Jó munkát!

- Te nem jössz? - nézett rám ijedten.

- Ilyen lábbal nem! - dörmögtem.

- Akkor szia! - indult az ajtó felé. Sóhajtottam egyet majd elindultam a konyha felé. Bicegve értem oda majd kerek szemekkel néztem, ahogyan James a hűtőben kutatgál.

- Mint ha otthon lennél! - morogtam. Kinézett a hűtőből majd elmosolyodott.

- Szinte már itthon vagyok! - vigyorgott önelégülten. Oda mentem hozzá és rácsuktam az ajtót. - naa! - lépett arrébb.

- Nem lég kondi! - csuktam be a hűtőt.

- Elárulnád, hogy miért vagy velem ilyen bunkó?

- Mert te is az vagy! - morogtam majd megfordultam és újra kinyitottam a hűtőt.

- Ha megismernél, talán más lenne a véleményed rólam!

- Talán! - emeltem ki a szót majd kivettem a tojástartót.

- Louise, még esélyt sem adsz! Honnan tudod, hogy milyen vagyok valójában?

- Nagyon jól ismerlek! Ezerszer átvágtad már Ann fejét és pár héten belül újra megteszed. Ann helyében nem bíznék benned, és nem is bízok! - ütöttem fel három tojást. - megint dobni fogod, majd megdugsz pár csajt, majd visszahódítod magad Ann szívébe! - vettem elő egy villát majd habosra kezdtem verni a tojásokat. - tudom. Mert minden pasi ilyen! Kihasználjátok, hogy egy nő bármikor a rendelkezésetekre áll, majd újra és újra átveritek! - szórtam egy kevés sót a tojásra.

- Ez nem igaz! - dőlt a pultnak.

- Mert akkor te mit csinálsz Annel? Hónapok óta csak játszol vele, nekem meg vigasztalnom kell. - néztem rá.

- Most akkor elmondom, hogy milyenek a nők! - fordult felém. - mindig csak egy dolgot akarnak. Ha nem adjuk meg nekik rögtön hisztiznek! Mindig rajtunk csüngenek, nem adnak teret, megfojtanak. Mindent alábecsülnek. Lustának tartanak. És mindig azt hiszik, hogy megcsaljuk őket! - magyarázta.

- Egy, nem minden nő hisztizik. Kettő, mindig kifogásokat találtok, hogy miért nem akartok velünk lenni. Három, ti szoktatok alábecsülni minket, mert mi hülyék vagyunk és bénák. És négy, azért hisszük, hogy megcsaltok, mert nem vagytok velünk és néha tényleg így van! - javítottam ki majd visszafordultam a tojások felé.

- Egyszer sem csaltam meg Annt. - tette hozzá.

- Nem csak rólad beszéltem! - morogtam majd a serpenyőbe öntöttem a tojást.

- Tudom! - sóhajtott. - Ann elmondta. - motyogta.

- Akkor ezért vagy most itt? Beszélsz, érvelsz, hogy ti nem vagytok ilyenek? Mert ilyenek vagytok!

- Mitch megbánta már és szeret téged! És Ann is.

- Pont egy olyan mondja ezt nekem, aki még a krumplit is megdugná, ha lenne rajta lyuk! - morogtam majd a tűzhelyen sütni kezdtem a tojást.

- Te az ilyeneket honnan veszed? Attól, hogy flörtölök, a csajokkal még nem dugom meg őket! És igaz, hogy Ann előtt a fél város meg volt, de az óta csak Ann van. Nem jártam más helyen csak Annben! Kérdezz meg bárkit! - büszkélkedett.

- Erre nem voltam kíváncsi! De ha már itt tartunk, akkor miért hagyod el minden hónapban legalább kétszer?

- Mert rám akaszkodik, mindig velem akar lenni. Nem hagyja, hogy a haverjaimmal legyek! Miért nem tud olyan lenni, mint te? Te mindig hagyod, hogy Mitch bulizzon. Teret adsz neki! - magyarázta.

- Aha. A legutóbb is elment "Brian bulijára" és megcsalt. - morogtam. - ő tudja, hogy én tudom? - néztem rá.

- Ööö hát... Fogalmam sincs. Lehet Ann kikotyogott valamit...

- Akkor biztos tudja! Ezért ment el búcsú nélkül. - vettem el a serpenyőt, majd elővettem két tányért.

- Igen. Ég a pofájáról a bőr! Minden nap elmondja. És bíztatom, hogy hívjon fel és kérjen bocsánatot! - mondta. - Mitch szeret!

- Aha. - sóhajtottam. - el tudom képzelni, hogy mennyire. - szedtem szét a tojást két adagra.

- Ha eljátszanád azt, amit Annel, biztos a talpára állna!

- Ti mindent megbeszéltek Annel? - tettem az üres serpenyőt a mosogatóba.

- Most már igen! Tegnap megbeszéltünk mindent. A gondjainkat. - mosolygott.

- Akkor mindent elmondott, amit mondtam neki? - néztem Jamesre.

- Mondhatni. Azt igen, hogy nem volt orgazmusa! Szégyellte elmondani. Aztán felhívta Mitch, hogy mi újság vele, aztán Ann beolvasott neki, hogy miért nem téged hív, és miért nem veled van. Utána meg kikaptam Ann kezéből a telefont és beszéltem vele. - vette el az egyik tányért majd az asztalhoz indult.

- Mit mondtál neki? - mentem utána.

- Hogy ne dobjon el, csak úgy egy ilyen lányt, mert kevés ilyen van, mint te. Hogy kérjen bocsánatot és jöjjön haza és a szemedbe is mondja meg, hogy mennyire sajnálja. - mondta. Leültem mellé majd gondolkozni kezdtem. Mitch egy idióta, de szeretem, és ki kell vernem Johnt a fejemből.

- És haza fog jönni?

- Nem tudom. De remélem, hogy jön, mert elmegyek New Yorkba és kiherélem! - morogta.

- Ennyire óvod? - markoltam meg a villát.

- Óvlak! Mitch a barátom és boldog veled. És te is vele. Szóval nem akarom, hogy egy hülyeség miatt menjetek szét. - mondta teli szájjal.

- Meg tudom magam védeni. - tettem a számba egy adag rántottát.

- Amúgy csalódtam benned! - motyogta. Kérdően néztem rá. - azt hittem, hogy csendes vagy! Meg szótlan.

- Néha szófosásom van, néha kussolok! Ez vagyok én. - mosolyodtam el. - de hagyjunk engem, térjünk át rád és Annre. Most mi van köztetek?

- Semmi! - jelentette ki majd tovább falatozgatott.

- Ugyan már! Biztos miattam feküdtél le vele az éjszaka! - löktem meg az asztalon heverő könyökét.

- Csodás a rántottád! - vigyorgott.

- Ne tereld a témát!

- Tegnap eljöttem, hogy beszéljek veled, mert Mitch mindent bevallott, aztán Ann azt mondta, hogy nem vagy itthon. Én meg letámadtam! - nézett fel rám. - szóval igen. Miattad volt! - mondta. Alig tudtam lenyelni a számban lévő rántottát.

- Micsoda meglátás! - köhögtem majd felálltam és egy pohár vizet engedtem magamnak. Ismét ráálltam a sebes sarkamra ezért csak a bal lábamon álltam.

- Mit csináltál a talpadnak? - kérdezte. Megálltam az ivásban, majd elgondolkodtam, hogy mit is mondjak.

- Megvágta valami a tenger parton! - tettem le a poharat. - miért? - fordultam meg.

- Ömlik belőle a vér! - tette le a villát majd felállt és elém sétált. - fordulj meg!

- Minek?

- Fordulj már meg! - utasított. Lassan fordultam meg majd felkapta a jobb lábamat. - tiszta piszok! - morogta. - csoda, ha nem fertőződött el! - mondta majd nyomkodni kezdte a lábamat.

- James! - húztam el a lábamat.

- Ki kell véreztetni! - húzta vissza a lábamat.

- De fáj! - markoltam a pult szélébe.

- Úgy tudom, hogy erős vagy! Bírd ki!

- De nem ilyen fájdalmakra! - sziszegtem a fogaim közül.

- Ezt lemossuk, lefertőtlenítjük és bekötjük! - engedte el a lábamat.

- Most hová mész? - néztem rá.

- Le kell mosni! Gondolom, nem a mosogatóban akarod!? - ment kifelé. Lassan álltam rá a lábamra és indultam utána. A konyha közepén rá jöttem, hogy nem megy és ugrálni kezdtem a bal lábamon. - jössz már? - lépett vissza az ajtóba. Kérdően nézte a produkciómat a konyha közepén.

- Nem tudsz várni? - morogtam.

- Én tudok, de a sebed nem! - indult felém.

- Még is hogyan menjek el a... - kezdtem el mire felkapott. - szóval így!

- Élvezd ki a pillanatot, mert még egyszer egy ilyen izmos pasi nem fog a karjai közt tartani! - vigyorgott.

- Kezdtelek megkedvelni! Ne folytasd! - morogtam.

- Csak az igazat mondtam. - indult el Ann szobája felé.

- Be akarok én oda menni? - tettem a kezemet a nyakába.

- Miért? - állt meg. Morogtam egyet majd elindult a szobám felé. - nem vészes, mert nem védekeztünk! - lépett be az ajtón.

- Nem vagyok kíváncsi az ágytornátokra! - motyogtam.

- Pedig eszméletlen Ann az ágyban! - indult a fürdő felé.

- Nem fognád be? - csíptem a nyakába.

- Ha tudnád, miket csinál! - lökte be a lábával az ajtót.

- Nem vagyok pasiból!

- Pedig néha a pasik élveznek dolgokat! - tett le a kád elé. - például az orált! - suttogta a fülembe. - mind a két szemszögből! - indult a tükörhöz.

- Ezt majd később, James! - ültem a kád szélére majd befordultam.

- Csak azért mondom, mert azért Mitch is pasiból van! Egyszer neki is kell.

- Még nagyon az elején vagyunk ennek a kapcsolatnak. Szóval nem hinném, hogy ezzel akarja kezdeni! - motyogtam majd a jobb lábamat a bal térdemre raktam.

- Hát, ti tudjátok! De ismerem Mitchet. - lépett mögém. - bár lehet, tényleg mutat pár eszméletlen mozdulatot és majd csak a nászéjszakán juttok el odáig! - lépett be a kádba. - mondjuk én nem tudnék odáig várni! - engedte meg a vizet.

- Most komolyan James. Mi van közted és Ann között? - néztem rá.

- Semmi.

- De van valami! Miért támadtad le? Miért maradtál reggelig? - kérdeztem.

- Fogalmam sincs! Néha azt érzem, hogy megőrülök nélküle, néha meg azt, hogy megőrülök mellette. Téged vártalak. - mondta majd a víz alá nyomta a lábamat.

- Az istenért! - sziszegtem. Kicsit csípte a sebemet.

- Bocsi! - motyogta.

- Te fülig szerelmes vagy Annbe! - néztem rá.

- Nem én! - nézett rám.

- Tagadod! Pedig olyan örömtelien mesélsz a vele kapcsolatos dolgokról. Például az előbb a szexről.

- Louise...

- Szólíts már Lounak! - motyogtam.

- Lou, én nagyon össze vagyok zavarodva. Azt sem tudom, hogy ő mit érez. És hogy mások mit gondolnának, hogy a szex gép James tartós kapcsolatba kezdett és mennyiszer fogja majd megcsalni szegény lányt! Nem tudnám hallgatni.

- És kit érdekel, hogy mit gondolnak mások? Azért mondanák, mert irigyek, hogy boldognak látnak! És amúgy is tartós kapcsolatban vagytok. Mindig itt esz a fene! Nem volt olyan nap, hogy ne láttalak volna. Talán már a ruháid is itt vannak!

- Pár tényleg itt van.

- Miért nem költözöl ide? Megpróbálnátok közösen élni, Ann nem nyavajogna, hogy nem vele vagy, és haver is van a háznál!

- Nem tudom, Lou! - zárta el a csapot majd magához húzta a lábamat.

- Adj esélyt! - fogtam meg a kezét mire rám nézett.

- Ha te is adsz Mitchnek! - húzta össze a szemöldökét.

- Áll az alku! - nyújtottam a kezemet.

- De még mennyire, hogy áll! - rázta meg a kezemet. Belementem egy jó nagy hülyeségbe. Nem tudom, hogy sikerül-e elfelejtenem Johnt. Még ha egy kicsit is, de még túl friss ez a "kaland"!