Tizenegyedik

4. fejezet: A nyár vége

1. részlet

Rosszabb érzés ez, mint amikor megtudtam, hogy Mitch megcsalt. Ő legalább tudja a múltamat, a gondjaimat és az érzéseimet és még valamennyire szeret. Viszont, aki meg teljes szívéből szeret az meg itt hagy egyedül. Megint ez a szó! Utálom kimondani! Pedig néha jól jön. De nem most! Nagyon nem most. Szükségem van valakire, aki mellettem van és megért! De van egyáltalán ilyen ember? Már Annben sem bízhatok meg. Pedig ő a legjobb barátom. Régen ő értett meg. És én segítettem neki abban, hogy hagyja el azt a köcsög Briant, aki nyolcvanszor megcsalta. Most meg összejött Jamesszel, aki ugyan azt csinálja. Mindig ilyeneket fog ki!

- Kicsi, miért sírsz? - kérdezte álmos hangon Ann. Nem válaszoltam csak sóhajtottam egyet és felnéztem. - John miatt? - motyogta. Bólintottam egyet majd lesütöttem a tekintetemet.

- Annyira szeretem! - folytam végig az ajtón majd zokogni kezdtem. Magamhoz húztam a lábamat és a térdeim közé nyomtam az arcomat.

- És ha itt bőgsz az jobb? - közelebbről hallottam a hangját.

- Fogd be! - dörmögtem.

- Nem, Lou! Nem érdemli meg, hogy sírj utána! Kihasznált, flörtölt veled, majd engedte, hogy belészeress! - fogtam meg a kezemet. Mély levegőt vettem, hogy ne öntsön el a düh, de kár volt. Mérgesen néztem rá.

- Te mondtad, hogy kalandozzak! Te bíztattál! Te feküdtél le Mitchel! Mert ha nem dugsz vele, akkor most nem bőgnék itt egy másik pasi miatt, aki csodálatosan csókol! - emeltem meg a hangomat. Kerek szemekkel nézett rám.

- Sajnálom! - motyogta.

- Már mindegy Ann! Bele szerettem és nem akartam egyszerre két pasival lenni úgy mint te! Nem akartam...

- Nem akartál mit? Ribanc lenni? Aki mindig csak más pasijával dug?

- Én nem feküdtem le vele! Csak csókolóztunk. Ez nem ribancság! - magyaráztam. - vagy az?

- Jajj, Kicsi! Ez nem az. Ez beleszeretés egy másik pasiba, aki mellesleg el van eresztve! Nem is értem miért nem mész el vele!? - mosolygott.

- Mert jövő héttől egyetemre megyek Picúr! Nem mondhatom azt, hogy jaj, beleszerettem egy ír pasiba, akinek pénze van, és nem kell ez a fránya suli! - emeltem meg ismét a hangomat.

- Halkabban már! - csitított le.

- Ki van itt? - kérdeztem mérgesen. Nem válaszolt csak elfordította a fejét. Felálltam és a szobájához mentem. Résnyire nyitva volt az ajtó. Csak belöktem és a szemem elé tárult minden.

- Helló! - mosolygott kínosan. Épp hogy a takarót maga elé tudta kapni.

- Micsoda meglepetés! - mosolyodtam el majd az ajtófélfának dőltem.

- Ezt én is mondhatnám! - áll fel. Szőke haja kócos volt.

- Maradsz reggelire? Vagy ki akartál osonni? Mint mindig!

- Louise én nem...

- Lou hagyd már! - fordított maga felé Ann.

- Mit hagyjak? Hogy ne lakjon jól a kicsi gyomra? Ezt nem hagyhatom! - vontam meg a vállamat.

- Maradnék reggelire! Ha már ilyen kedvesen felajánlottad! - suhant el mellettünk James egy farmerben.

- Látod? Hagytam volna, hogy éhezzen? - indultam James után a konyhába majd véletlenül ránehezedtem a jobb sarkamra. - a franc! - támaszkodtam a falnak.

- Neked amúgy hol a papucsod? - kérdezte Ann. - Elszakadt! - morogtam majd felemeltem a lábamat, ami tiszta kosz volt.

- Mibe léptél bele? - lépett közelebb Ann.

- A tenger parton egy tengeri sünbe! - motyogtam. Ann értetlenül nézett rám.

- Ki mondta ezt? - kérdezte. Látszott rajta, hogy visszatartja a nevetést.

- John. - sóhajtottam mire kuncogott egyet.

- Látszik rajta, hogy nem tanult bioszt. És te sem voltál belelő elég fényes. Már régen meghaltál volna, ha tényleg egy tengeri sünbe lépsz! Ugyan is mérgező a tüskéje. - fogta meg a lábamat.

- Akkor mibe léphettem bele?

- Fába, kagylóba! Akármibe, de már rég hallott lennél. - magyarázta majd csörögni kezdett a telefonja. - szent Isten, ez Henry!

- Jó munkát!

- Te nem jössz? - nézett rám ijedten.

- Ilyen lábbal nem! - dörmögtem.

- Akkor szia! - indult az ajtó felé. Sóhajtottam egyet majd elindultam a konyha felé. Bicegve értem oda majd kerek szemekkel néztem, ahogyan James a hűtőben kutatgál.

- Mint ha otthon lennél! - morogtam. Kinézett a hűtőből majd elmosolyodott.

- Szinte már itthon vagyok! - vigyorgott önelégülten. Oda mentem hozzá és rácsuktam az ajtót. - naa! - lépett arrébb.

- Nem lég kondi! - csuktam be a hűtőt.

- Elárulnád, hogy miért vagy velem ilyen bunkó?

- Mert te is az vagy! - morogtam majd megfordultam és újra kinyitottam a hűtőt.

- Ha megismernél, talán más lenne a véleményed rólam!

- Talán! - emeltem ki a szót majd kivettem a tojástartót.

- Louise, még esélyt sem adsz! Honnan tudod, hogy milyen vagyok valójában?

- Nagyon jól ismerlek! Ezerszer átvágtad már Ann fejét és pár héten belül újra megteszed. Ann helyében nem bíznék benned, és nem is bízok! - ütöttem fel három tojást. - megint dobni fogod, majd megdugsz pár csajt, majd visszahódítod magad Ann szívébe! - vettem elő egy villát majd habosra kezdtem verni a tojásokat. - tudom. Mert minden pasi ilyen! Kihasználjátok, hogy egy nő bármikor a rendelkezésetekre áll, majd újra és újra átveritek! - szórtam egy kevés sót a tojásra.

- Ez nem igaz! - dőlt a pultnak.

- Mert akkor te mit csinálsz Annel? Hónapok óta csak játszol vele, nekem meg vigasztalnom kell. - néztem rá.

- Most akkor elmondom, hogy milyenek a nők! - fordult felém. - mindig csak egy dolgot akarnak. Ha nem adjuk meg nekik rögtön hisztiznek! Mindig rajtunk csüngenek, nem adnak teret, megfojtanak. Mindent alábecsülnek. Lustának tartanak. És mindig azt hiszik, hogy megcsaljuk őket! - magyarázta.

- Egy, nem minden nő hisztizik. Kettő, mindig kifogásokat találtok, hogy miért nem akartok velünk lenni. Három, ti szoktatok alábecsülni minket, mert mi hülyék vagyunk és bénák. És négy, azért hisszük, hogy megcsaltok, mert nem vagytok velünk és néha tényleg így van! - javítottam ki majd visszafordultam a tojások felé.

- Egyszer sem csaltam meg Annt. - tette hozzá.

- Nem csak rólad beszéltem! - morogtam majd a serpenyőbe öntöttem a tojást.

- Tudom! - sóhajtott. - Ann elmondta. - motyogta.

- Akkor ezért vagy most itt? Beszélsz, érvelsz, hogy ti nem vagytok ilyenek? Mert ilyenek vagytok!

- Mitch megbánta már és szeret téged! És Ann is.

- Pont egy olyan mondja ezt nekem, aki még a krumplit is megdugná, ha lenne rajta lyuk! - morogtam majd a tűzhelyen sütni kezdtem a tojást.

- Te az ilyeneket honnan veszed? Attól, hogy flörtölök, a csajokkal még nem dugom meg őket! És igaz, hogy Ann előtt a fél város meg volt, de az óta csak Ann van. Nem jártam más helyen csak Annben! Kérdezz meg bárkit! - büszkélkedett.

- Erre nem voltam kíváncsi! De ha már itt tartunk, akkor miért hagyod el minden hónapban legalább kétszer?

- Mert rám akaszkodik, mindig velem akar lenni. Nem hagyja, hogy a haverjaimmal legyek! Miért nem tud olyan lenni, mint te? Te mindig hagyod, hogy Mitch bulizzon. Teret adsz neki! - magyarázta.

- Aha. A legutóbb is elment "Brian bulijára" és megcsalt. - morogtam. - ő tudja, hogy én tudom? - néztem rá.

- Ööö hát... Fogalmam sincs. Lehet Ann kikotyogott valamit...

- Akkor biztos tudja! Ezért ment el búcsú nélkül. - vettem el a serpenyőt, majd elővettem két tányért.

- Igen. Ég a pofájáról a bőr! Minden nap elmondja. És bíztatom, hogy hívjon fel és kérjen bocsánatot! - mondta. - Mitch szeret!

- Aha. - sóhajtottam. - el tudom képzelni, hogy mennyire. - szedtem szét a tojást két adagra.

- Ha eljátszanád azt, amit Annel, biztos a talpára állna!

- Ti mindent megbeszéltek Annel? - tettem az üres serpenyőt a mosogatóba.

- Most már igen! Tegnap megbeszéltünk mindent. A gondjainkat. - mosolygott.

- Akkor mindent elmondott, amit mondtam neki? - néztem Jamesre.

- Mondhatni. Azt igen, hogy nem volt orgazmusa! Szégyellte elmondani. Aztán felhívta Mitch, hogy mi újság vele, aztán Ann beolvasott neki, hogy miért nem téged hív, és miért nem veled van. Utána meg kikaptam Ann kezéből a telefont és beszéltem vele. - vette el az egyik tányért majd az asztalhoz indult.

- Mit mondtál neki? - mentem utána.

- Hogy ne dobjon el, csak úgy egy ilyen lányt, mert kevés ilyen van, mint te. Hogy kérjen bocsánatot és jöjjön haza és a szemedbe is mondja meg, hogy mennyire sajnálja. - mondta. Leültem mellé majd gondolkozni kezdtem. Mitch egy idióta, de szeretem, és ki kell vernem Johnt a fejemből.

- És haza fog jönni?

- Nem tudom. De remélem, hogy jön, mert elmegyek New Yorkba és kiherélem! - morogta.

- Ennyire óvod? - markoltam meg a villát.

- Óvlak! Mitch a barátom és boldog veled. És te is vele. Szóval nem akarom, hogy egy hülyeség miatt menjetek szét. - mondta teli szájjal.

- Meg tudom magam védeni. - tettem a számba egy adag rántottát.

- Amúgy csalódtam benned! - motyogta. Kérdően néztem rá. - azt hittem, hogy csendes vagy! Meg szótlan.

- Néha szófosásom van, néha kussolok! Ez vagyok én. - mosolyodtam el. - de hagyjunk engem, térjünk át rád és Annre. Most mi van köztetek?

- Semmi! - jelentette ki majd tovább falatozgatott.

- Ugyan már! Biztos miattam feküdtél le vele az éjszaka! - löktem meg az asztalon heverő könyökét.

- Csodás a rántottád! - vigyorgott.

- Ne tereld a témát!

- Tegnap eljöttem, hogy beszéljek veled, mert Mitch mindent bevallott, aztán Ann azt mondta, hogy nem vagy itthon. Én meg letámadtam! - nézett fel rám. - szóval igen. Miattad volt! - mondta. Alig tudtam lenyelni a számban lévő rántottát.

- Micsoda meglátás! - köhögtem majd felálltam és egy pohár vizet engedtem magamnak. Ismét ráálltam a sebes sarkamra ezért csak a bal lábamon álltam.

- Mit csináltál a talpadnak? - kérdezte. Megálltam az ivásban, majd elgondolkodtam, hogy mit is mondjak.

- Megvágta valami a tenger parton! - tettem le a poharat. - miért? - fordultam meg.

- Ömlik belőle a vér! - tette le a villát majd felállt és elém sétált. - fordulj meg!

- Minek?

- Fordulj már meg! - utasított. Lassan fordultam meg majd felkapta a jobb lábamat. - tiszta piszok! - morogta. - csoda, ha nem fertőződött el! - mondta majd nyomkodni kezdte a lábamat.

- James! - húztam el a lábamat.

- Ki kell véreztetni! - húzta vissza a lábamat.

- De fáj! - markoltam a pult szélébe.

- Úgy tudom, hogy erős vagy! Bírd ki!

- De nem ilyen fájdalmakra! - sziszegtem a fogaim közül.

- Ezt lemossuk, lefertőtlenítjük és bekötjük! - engedte el a lábamat.

- Most hová mész? - néztem rá.

- Le kell mosni! Gondolom, nem a mosogatóban akarod!? - ment kifelé. Lassan álltam rá a lábamra és indultam utána. A konyha közepén rá jöttem, hogy nem megy és ugrálni kezdtem a bal lábamon. - jössz már? - lépett vissza az ajtóba. Kérdően nézte a produkciómat a konyha közepén.

- Nem tudsz várni? - morogtam.

- Én tudok, de a sebed nem! - indult felém.

- Még is hogyan menjek el a... - kezdtem el mire felkapott. - szóval így!

- Élvezd ki a pillanatot, mert még egyszer egy ilyen izmos pasi nem fog a karjai közt tartani! - vigyorgott.

- Kezdtelek megkedvelni! Ne folytasd! - morogtam.

- Csak az igazat mondtam. - indult el Ann szobája felé.

- Be akarok én oda menni? - tettem a kezemet a nyakába.

- Miért? - állt meg. Morogtam egyet majd elindult a szobám felé. - nem vészes, mert nem védekeztünk! - lépett be az ajtón.

- Nem vagyok kíváncsi az ágytornátokra! - motyogtam.

- Pedig eszméletlen Ann az ágyban! - indult a fürdő felé.

- Nem fognád be? - csíptem a nyakába.

- Ha tudnád, miket csinál! - lökte be a lábával az ajtót.

- Nem vagyok pasiból!

- Pedig néha a pasik élveznek dolgokat! - tett le a kád elé. - például az orált! - suttogta a fülembe. - mind a két szemszögből! - indult a tükörhöz.

- Ezt majd később, James! - ültem a kád szélére majd befordultam.

- Csak azért mondom, mert azért Mitch is pasiból van! Egyszer neki is kell.

- Még nagyon az elején vagyunk ennek a kapcsolatnak. Szóval nem hinném, hogy ezzel akarja kezdeni! - motyogtam majd a jobb lábamat a bal térdemre raktam.

- Hát, ti tudjátok! De ismerem Mitchet. - lépett mögém. - bár lehet, tényleg mutat pár eszméletlen mozdulatot és majd csak a nászéjszakán juttok el odáig! - lépett be a kádba. - mondjuk én nem tudnék odáig várni! - engedte meg a vizet.

- Most komolyan James. Mi van közted és Ann között? - néztem rá.

- Semmi.

- De van valami! Miért támadtad le? Miért maradtál reggelig? - kérdeztem.

- Fogalmam sincs! Néha azt érzem, hogy megőrülök nélküle, néha meg azt, hogy megőrülök mellette. Téged vártalak. - mondta majd a víz alá nyomta a lábamat.

- Az istenért! - sziszegtem. Kicsit csípte a sebemet.

- Bocsi! - motyogta.

- Te fülig szerelmes vagy Annbe! - néztem rá.

- Nem én! - nézett rám.

- Tagadod! Pedig olyan örömtelien mesélsz a vele kapcsolatos dolgokról. Például az előbb a szexről.

- Louise...

- Szólíts már Lounak! - motyogtam.

- Lou, én nagyon össze vagyok zavarodva. Azt sem tudom, hogy ő mit érez. És hogy mások mit gondolnának, hogy a szex gép James tartós kapcsolatba kezdett és mennyiszer fogja majd megcsalni szegény lányt! Nem tudnám hallgatni.

- És kit érdekel, hogy mit gondolnak mások? Azért mondanák, mert irigyek, hogy boldognak látnak! És amúgy is tartós kapcsolatban vagytok. Mindig itt esz a fene! Nem volt olyan nap, hogy ne láttalak volna. Talán már a ruháid is itt vannak!

- Pár tényleg itt van.

- Miért nem költözöl ide? Megpróbálnátok közösen élni, Ann nem nyavajogna, hogy nem vele vagy, és haver is van a háznál!

- Nem tudom, Lou! - zárta el a csapot majd magához húzta a lábamat.

- Adj esélyt! - fogtam meg a kezét mire rám nézett.

- Ha te is adsz Mitchnek! - húzta össze a szemöldökét.

- Áll az alku! - nyújtottam a kezemet.

- De még mennyire, hogy áll! - rázta meg a kezemet. Belementem egy jó nagy hülyeségbe. Nem tudom, hogy sikerül-e elfelejtenem Johnt. Még ha egy kicsit is, de még túl friss ez a "kaland"!