Tizennegyedik

4. részlet

Gyönyörű álmom volt. A mólón feküdtem, és néztem a hulló csillagokat, majd valaki felém hajolt és csókolni kezdett. Lágyan csókolt, majd ízlelni kezdte a felső ajkamat. Ismerős volt ajkai íze. Főleg alsó ajka puhasága. Elhajolt tőlem és rám mosolygott. Hófehér fogai szinte világítottak a sötétben.

Arra ébredtem fel, hogy rezeg a telefonom a párnám alatt. Azonnal kikaptam a fejem alól majd felvettem.

- Tessék! - mondtam álmos hangon. Mitchre néztem, aki nyugodtan aludt majd felültem.

- Felébresztettelek? - kérdezte. Nem volt ismerős a hangja.

- Aha. - motyogtam. - de kivel beszélek? - kérdeztem majd felálltam.

- Már nem is ismered meg a hangomat? - kérdezte sértődötten. Azonnal rá jöttem, hogy ki az.

- Miért hívsz? - indultam a fürdőszobába.

- Csak hallani akartam a hangodat és tudni azt, hogy jól vagy-e! - mondta kisfiúsan.

- Figyelj - zártam magamra a fürdőszoba ajtaját. - jól vagyok, és kérlek - nyeltem egy nagyot. - ne hívogass. Próbállak elfelejteni! - morogtam. Nem akartam kimondani, de muszáj volt.

- De azt mondtad, hogy nem felejted el azt az éjszakát!

- Nem is fogom! De beléd szerettem. - ültem a kád szélére. - muszáj elfelejtenem ezt a szót, ami hozzád kötődik!

- Mitchel vagy? - motyogta.

- Igen. És boldogok vagyunk! - könyököltem a térdemre.

- Ezt jó hallani! És tudta, hogy tudod, hogy mit csinált? - hallatszódott a hangján, hogy elmosolyodott.

- Igen. De ne beszéljünk erről. - hunytam le a szememet. - azt mondtad, hogy csak a boldog pillanatok érdekelnek!

- Igen, azok is, de tudok egyet, ami elég csúnya! Én soha nem lépnék félre és nem tudnám magamnak megbocsátani, amit tettem, ha megtenném. De nem teszem meg, így nem tudok magamnak nem megbocsátani. - hadarta.

- Ez igen. - mosolyodtam el. - de én is megcsaltam Mitchet. Ráadásul veled!

- De egy csók nem megcsalás. Bocs, egy nagyon ízletes csók! Még mindig érzem, hogy itt csüngesz az ajkaimon.

- Szint úgy! - tettem egyik ujjamat az alsó ajkamra. - még mindig bizsereg!

- Veled álmodtam! - mondta. - a mólón csókolóztunk! - mondta sóhajtva. Eszembe jutott az én álmom. Ugyan ez volt! De nem akarom elmondani. Nagyon fájna!

- Soha többet nem fog előfordulni! De lehet egy kérésem?

- Neked igen!

- Maradjunk barátok! Így hívogathatsz, amikor akarsz! Úgy sem tudlak elfelejteni. Legalább tartjuk a kapcsolatot.

- Ez jó ötlet! - motyogta. - azért van rá esély, hogy látlak még!

- Honnan tudod? - motyogtam majd hallottam, hogy recseg a padló. - figyelj, most mennem kell. Holnap hívhatsz. Szia! - mondtam gyorsan.

- Mitch közeleg? - gúnyolódott majd Mitch rátapadt az ajtóra.

- Manó bent vagy? - kérdezte Mitch.

- Igen - kiabáltam közben elindultam az ajtó félé. - holnap. Oké? Holnap! - suttogtam a telefonomba majd bontottam a vonalat és kinyitottam az ajtót.

- Miért zárkózol be? - kérdezte álmosan Mitch.

- Telefonáltam. Fontos volt!

- Úgy megijedtem mikor átakartalak ölelni és nem voltál ott! - motyogta majd átölelt.

- Nem mentem el. Csak nem akartalak felébreszteni! - tettem a kezemet a mellkasára.
- És ki hív ilyen korán? - hajolt el tőlem majd rám nézett. Lou most légy okos! Hazudj valamit! Ez mostanság úgy is megy! Jaj már megint a belső hang.

- A suliból! - hazudtam. - figyelmeztettek, hogy hétfőn kezdődik. - motyogtam. - mintha nem tudnám.

- Igen. Tényleg ezt még meg sem ünnepeltük. - mosolygott majd ismét átölelt és kezeit a fenekemre csúsztatta. - megünnepelhetnénk egy kiadós szexel! - morogta majd tolni kezdett visszafelé a fürdőbe.

- Várj Mitch! - álltam meg, de ő csak tolt. - Mitch a gyógyszert be kell vennem. - mondtam hangosan mire jobban tolt befelé. - ha nem akarsz lurkót akkor muszáj két percet várnod! - mondtam mire megállt. Mindig ő használja a lurkót a gyerekekre. Rám ragadt. - elkezdhetsz addig zuhanyozni. Majd csatlakozok! - suttogtam a fülébe. Már megint beindultam egy szóra. Sőt már az ötlettől is nyögök!

A péntek reggeli álmom folytatódott. Egy gyönyörű szobában voltunk. Hotel szobának nézett ki, de nagyon takaros volt és romantikus. Az ágy melletti éjjeli szekrényen égett a lámpa. Gyönyörűen meg világította hófehér felsőtestét. Haja kicsit kócos volt és izzadt. Megint csókolt, de ez most más volt! Más fajta csók! Halkan nyögtem mikor nyelve rá siklott az enyémre majd mozogni kezdett alattunk az ágy. Elhajolt tőlem és a fejem mellettem lévő párnába markolt. Akkor vettem észre, hogy nincs rajtam ruha, se semmi. A gerincem ívbe rándult. Tehát mi éppen szeretkezünk...

És ismét a telefonom ébreszt fel. Most bátrabb vagyok, hisz Mitch tegnap visszament, pedig maradni akart még, de ő megnézi a gólyákat és szívatja őket. Azt mondta, hogy majd hív. Lehet ő az.

- Hmm jó reggelt. - fordultam a hátamra.

- Jó reggelt Amerikában. - mondta kedvesen. Olyan édes, hogy felébreszt. - milyen a reggeled?

- Most már jó. De tudod, hogy szombat van és szerettem volna még aludni? - nyúltam el az ágyon.

- Nálunk délután négy van. Azaz nálatok öttel kevesebb. Tehát nálatok tizenegy van! Gondoltam, hogy alszol.

- Basszus már ennyi az idő? - morogtam majd az órára néztem. - és tényleg. Matek ötös Mr.Grimes. - mosolyogtam. Miért is teszem ezt?

- Csak utána néztem és tudom. - büszkélkedett. - jut eszembe. Megint veled álmodtam.

- Én is - csúszott ki a számon. Nem akartam kimondani. A fejemet a párnámba vertem.

- Ó igen? - lepődött meg.

- Igen! - motyogtam kislányosan.

- És mit? - kíváncsiskodott.

- Ő hát - gondolkodtam, hogy el mondjam-e vagy sem. Aztán döntöttem. - egy hotelszobában voltunk és mindketten pucérok voltunk.

- Ó hát. Ez... Elég fura. - motyogta.

- És ha jól emlékszem éppen szexeltünk! - mondtam vigyorogva. Nem tudom, miért vigyorgok és mondom el!

- Ez már elég érdekes! - tűnődött. - és jó volt?

- Hát nem tudom. Mert valaki felébresztett! - dörmögtem. Istenem, de jó hogy beszélhetek vele.

- Ó az a pancser! Elront egy ilyen jó álmot! - morogta.

- Ami azt illeti ívbe rándult a gerincem, ami az orgazmust jelenti. Tehát szerintem jó volt. - mosolyodtam el majd elpirultam.

- Erre lehet nem lesz esélyünk, hogy egymásnak örömöt szerezzünk! - mondta. Csendben maradtam. A plafont néztem és elgondolkodtam azon, hogy most mit csinálok. Hogy helyes-e? Persze, hogy helyes. - itt vagy még?

- Persze csak elgondolkodtam. - motyogtam majd összeszorítottam az ajkaimat.

- Micsodán?

- Hogy helyes-e veled beszélnem? El kellene, hogy felejtselek, de nem megy! Olyan maradandó sebet égettél a szívembe, hogy akár hányszor rád gondolok egyre erősebb lesz! - tört ki belőlem.

- Legalább az álmaidban megmaradtam. És ott együtt lehetünk. - mondta.

- Rohadj meg! - folyt le az arcomon egy könnycsepp. - hogy tudtad magad ilyen hamar megszerettetni velem? Eleinte utáltalak most meg szeretlek! Mitchel több, mint egy évig ismerkedtünk és nem is szóltam hozzá. Te meg négy nap alatt csodát műveltél velem.

- Lou én sem tudom, hogyan működik! De én is szeretlek. Lehet, ez a különleges vonzalom miatt van.

- Ez több mint szerelem! - morogtam. - nem tudom mi a helyes! Ha nem beszélsz, velem hiányzol, ha meg felhívsz, azt akarom, hogy velem legyél. - motyogtam. Teljesen összezavarodtam.

- Igazságtalanság! Ez a sors. Nem a barátnőkről vagyok híres.

- Én meg a szerencséről. Elkezdek valamit és mindig rosszul végződik! - morogtam. - ahogyan te vagy Mitch.

- Tényleg. Most, hogyhogy ilyen hosszú tárgyalást folytatunk? - kérdezte. Gyorsan megfordultam az ágy végéhez feküdtem hasra.

- Úgy hogy a drága Mitch visszament New Yorkba. - mondtam vidáman. - még egy telefont sem eresztett el, hogy megérkezett-e vagy sem.

- Gyökér!

- Hé! Azért a barátomról beszélsz! - vigyorogtam.

- Tudom, de akkor is az! Egy nagy gyökér. Én felhívnálak, ha a barátod lennék. Biztos aggódnál értem.

- Hidd el, most is aggódom! És nem hívtál, hogy megérkeztetek. Ezt megjegyeztem Johnny. - morogtam.

- Ne hívj így! Nem szeretem, ha becézgetnek. - mondta kisfiúsan.

- Tényleg. Edward? Mi a helyzet vele?

- Meg van. Éppen a fényképeket szedi le. Majd tölti twitterre.

- Tud rólunk? - kérdeztem halkan.

- Mindent.

- Minden mindent? - motyogtam.

- Aha. Az elsőt is. Meg a búcsút is. - mondta. Nagyon kíváncsi vagyok, mit gondol!

- És mit mondott?

- Hogy hülyék vagyunk! Főleg én. Mert nem kellett volna ott a mólón megcsókolnom téged. És nem lett volna belőle ilyen szerelmi románc. - hadarta. Nagyot sóhajtottam.

- Igaza van! De neki meg nem kellett volna otthagyni minket. Szóval az ő hibája.

- Az lehet, de én csók nélkül is szeretlek! - mondta kisfiúsan.

- Amúgy észrevettél valamit?

- Aha! Nem tudunk normálisan veszekedni. Amúgy sem szoktam.

- Nem is lehet veled. - mosolyodtam el. - amúgy mióta beszélgetünk? - kérdeztem. Valami nagyon zavart.

- Úgy kb fél órája?! Vagy több! Miért?

- Mert te hívsz. Magas lesz a számla! - motyogtam. Az a valami még mindig zavart.

- És?

- Te Írországból hívsz! - tátottam a számat.

- Igen! Ez miért baj?

- Én meg Amerikában vagyok! Az én számlámra is megy!

- De hogy megy! - nyugtatott.

- John jobb, ha letesszük! Majd írok SMS-t, ha igazad van. Ha meg nem akkor is!

- Majd akkor felhívlak, ha igazam van. Ha meg nincs akkor én is egy SMS-t írok.

- Oké ezt megtárgyaltuk! Szia.

- Puszi és szia. És persze szeretlek.

- Ó John. - nyögtem.

- Most mi van?

- Csak furán hangzik, hogy kimondod!

- Az se baj, ha te nem mondod ki! Én akkor is szeretlek! - hangsúlyozta.

- Tudod mit John? Szeretlek. Talán jobban, mint Mitchet! Ezért bekaphatod!

- Milyen kedves vagy!

- Ó ezt már sokan mondták!

- És milyen igazuk van! - mondta.

- Szerintem jobb, ha letesszük! - sóhajtottam.

- Oké, de te tedd le!

- Miért én? Te tedd le!

- Nem! Te tedd le!

- Tedd le te!

- Tegyem le én? Te tedd le!

- Tudod mit? Tegyük le egyszerre! - mondtam.

- Oké! - egyezet bele. Nem nyomtam ki, mert kíváncsi voltam, hogy leteszi-e. Nem vettem levegőt. Csönd volt a vonal másik oldalán.

- Miért mosolyogsz úgy, mint a tejbe tök? - mondta Edward a háttérben.

- A francba Edward! - morogta John.

- Tudtam, hogy nem nyomod ki! De tényleg tegyük le, mert nem tudom, mennyi pénz van a kártyán. Szóval, szia!

- Szia! - mondta majd nagy nehezen letettem a telefonomat. Harminchat perc és ötven másodpercet beszéltünk.