Hatodik

3. részlet

Minden fájdalom kijött belőlem. A hazugságok, a csalódás, hogy milyen hülye vagyok, hogy bedőltem nekik. Az életem már így is egy nagy katasztrófa főleg velük. Lehet anyáék küldték rám. Bár a szerencse nem üldöz engem, hogy utolérjen.

- Hé! - tette a kezét a hátamra Edward. - mi a baj? - ült közelebb hozzám.

- Semmi! - szipogtam.

- Mond el, hátha segíthetünk! - bíztatott John.

- Csak Mitchel itt randiztunk elsőnek. - nyeltem egy nagyot majd felnéztem.

- És ez a baj? - nézett rám John. Csak megráztam a fejem és összeszorítottam a számat, hogy ne törjön ki belőlem ismét. - akkor meg... - kezdte. Tudtam mire gondol ezért bólogattam egyet. - az a szemét!

- Menjünk innen! - álltam fel.

- De még nem ittunk! - mondta Edward.

- Kérlek! - mondtam.

- Gyerünk! - állt fel John. - van még ezer étterem és kávézó Orlandóban. Menjünk! - húzta fel John Edwardöt. Mikor kiléptünk a kávézóból csörögni kezdett a telefonom. Ismeretlen szám volt.

- Tessék? - szóltam bele.

- Louise Hawkingot keresem.

- Igen én vagyok.

- Jó napot. Donald Fish vagyok az Orlando-i egyetem dékánja. - mutatkozott be mire elmosolyodtam a nevén. - csak szeretnék egy nagyon jó hírt közölni!

- Ez komoly? - álltam meg.

- Felvételit nyert az egyetemünkre! - mondta örömtelien. Ökölbe szorítottam és beleöklöztem a levegőbe.

- Ez nagyon jó! - vigyorogtam.

- Csak annyit kellene tennie, hogy holnap délután bejön és aláír pár papírt!

- Délután?

- Igen. Akkor érek rá és szeretném bemutatni az egyik kollégámnak. Meg kell mutatom neki a matek eredményeit.

- Értem. Akkor holnap délután.

- Igen. - mondta.

- Alig várom. - vigyorogtam majd a szám elé kaptam.

- Örömmel várom én is. Viszhal'.

- Viszonthallásra! - köszöntem el majd vigyorogva szökkentem az ikrek után.

- Ó de szép ez a vigyor! - mosolygott rám John.

- Van is miért! - nevettem.

- És mi az ok? - kérdezte Edward.

- Hát tudjátok ez olyan felnőttes dolog! - karoltam beléjük. - felvettek az egyetemre! - rántottam őket közelebb magamhoz.

- És ezt csak így mondod? - állt meg Edward.

- Most hogy mondtam volna el? Életem legnagyobb híre! - álltam meg én is. A kezem még mindig John karjába volt akasztva.

- Ez hatalmas hír. - fordított maga felé John. - gratulálok! - ölelt meg.

- Köszönöm! - motyogtam majd elengedett. - mennyünk igyunk valamit! - húztam magamhoz Edwardöt.

- De valami alkohol menteset! - figyelmeztetett Edward.

- Majd valami bébi kaját bevágunk! - kuncogtam.

- És mi lenne, ha felmennénk a hotelszobánkba? - ajánlotta John. - ott is van víz és pihenni is tudsz

- A nagyon király ágyunkban! - fejezte be Edward.

- Ezt soha nem fogom megszokni! De mehetünk! - indultunk el.

- És mi leszel ha nagy leszel? - kérdezte John.

- Érdekel az építészet. Vagy belső építész vagy építész. - magyaráztam.

- Női építész. Ez fura. - jegyezte meg Edward.

- Itt Amerikában könnyű szerkezetes házak vannak és nem annyira nehéz őket felhúzni. Nincs velük sok probléma. És nem is tart sokáig. Csak 2-3 hónap, amíg felhúzzák őket. - magyaráztam, de abban reménykedtem, hogy nem érdekli őket.

- És majd házakat fogsz építeni? Meg barkácsolni? - kérdezte Edward.

- Nem. - mosolyodtam el. - én csinálom a tervrajzot meg tervezem a házakat. Vagyis majd fogom.

- És hol fogod? - kérdezte John.

- Nem fogok semmit jelenleg. - néztem rá.

- De hol fogsz majd dolgozni? - kérdezte vigyorogva.

- Ahová felvesznek!

- Egyértelmű! - nevetett.

- És hol dolgozol jelenleg? - kérdezte Edward.

- Százfelé és mindegyik dög nehéz! - néztem lefelé.

- Akkor miért dolgozol százfelé? - kérdezte John.

- Miért tesztek fel hülye kérdéseket?

- Mert ismerkedni akarunk! - mondta Edward.

- Jut eszembe. El kell intéznem valamit! - húztam ki a kezemet John karjából majd elővettem a telefonomat és Henry számát tárcsáztam.

- Mi a hézag? - szólt bele.

- Szia Henry, én vagyok az Lou.

- Ááh szia Kicsi. Miért hívsz?

- A holnap délután nem fog menni!

- Miért? Valami baj van? - kérdezte aggódóan. - az pöcs fejű Mitch ugye?

- Nem. Nem Mitch az ok. - Johnra pillantottam, aki felhúzott szemöldökkel nézett rám. - az egyetemre kell bemennem. - mondtam mire hangosan beleordított a telefonba.

- Úristen! Ez nem lehet igaz! - kiabálta mire eltartottam a telefont a fülemtől.

- Jó elég Henry! A dobhártyám egybe épült a másikkal. Csak délutánra kéne kimenő!

- Hát persze, hogy kimenőt kapsz! Ezt meg kell ünnepelnünk. - mondta örömtelien.

- Azért ne vigyük túlzásba! - legyintettem a bal kezemmel mire rájöttem, hogy az még mindig Edwardbe kulcsolódik. - Henry most mennem kell.

- De ugye reggel bejössz? - kérdezte gyerekesen.

- Persze, hatra! Mint mindig.

- Oké. Aztán vigyázz magadra. Puszi. Szia!

- Szia! - köszöntem el majd eltettem a telefont. - bocsi! - húztam el a kezemet Edwardtől, de visszarántott.

- Ha ez egyszer ide került itt is marad! - mondta komolyan majd megpaskolta a kezemet.

- Na meg ez is! - kapta el a kezemet John majd magához szorította azt. - ma még forgatnunk kell Edward!

- Igen és a kedves barátnőnk segíthet kiválasztani az öltözékünket! - mondta büszkén.

- Mit forgattok? - néztem Johnra.

- Az egyik új számunkra

- De mivel nem szereted a számainkat nem is számít! - mondták.

- Miért számítana? Nem kell a pénzetek. Megdolgozom a sajátomért. És nem ezért lógok veletek. Szeretek új arcokat megismerni. Mellesleg elég jó arcokkal. És ha akarjátok még a rajongótok is leszek! - vágtam be a durcát.

- Hú de hisztis! De nem erőltetünk semmit. - vigyorgott John.

- Höh! - húztam el a kezemet tőle. - akkor csak Edward rajongó leszek! - simultam Edwardhöz.

- Hagyjuk magára! - mondta Edward halkan.

- Gyere menjünk! - néztem Johnra, aki meglepődve nézett utánunk.

- Hallod - kezdte halkan Edward. - szerintem...

- Aztán siessünk! - előzött meg minket John.

- Mit akartál mondani? - kérdeztem Edwardtől.

- Mindegy! Előzzük meg! - rántott rajtam egyet.

Egészen a hotelig versenyeztünk. Néha futottunk is főleg az utolsó pár méteren. Mikor beértünk az előtérbe ismerősé vált a hotel. Dolgoztam itt pár hónappal ezelőtt, de nem sokáig hisz nem kaptam sok fizetést.

- A 846-os szobához szeretném kikérni a kulcsot! - mondta John a pulthoz lépve elég bunkón.

- Ti mindenhol így kéritek ki a kulcsot? - kérdeztem halkan Edwardtől.

- Csak John! Néha így viselkedik, ha bejön neki valaki! - vigyorgott.

- És azt hiszi, hogy ez majd bejön a csajnak? - morogtam mérgesen.

- Ezek szerint nem! - mondta. Összehúzott szemöldökkel néztem rá. Nem értettem mit hord össze. Csak elvigyorodott és Johra nézett, majd én is rá és néztem, ahogyan minket néz.

- Én? - néztem Edwardre. Csak bólintott hunyorított szemmel. - hahaaa - tört ki belőlem a nevetés. - ugye csak viccelsz? Hogy ő meg én... - kuncogtam. - esélytelen! - töröltem le a nevetéstől kibuggyanó könnyeimet.

- Figyelj, nem mondtam semmit, oké? John nehezen vallja be, ha tetszik neki valaki, de én tudom, hogy bejössz neki! Szóval hallgass! - mondta halkan.

John felmutatta a kulcsot és elindultunk a lift felé. Ahogy beszálltunk én és Edward álltunk hátul és John előttünk. Nem tudom miért, de a szemem pont oda tévedt, ahol a csípője végződik és a combja kezdődik. Nem sok látszódott belőle, de az is formás volt és jól megdolgozott. Mit meg nem adnék, ha egy farmer lenne rajta! De Lou hová gondolsz? Túl messzire mész. De még nem túl messzire. A belsőhang megint megszólalt! Amíg csak nézem semmi baj. Viszont elég jó bosszúállás lenne Mitch ellen. De szeretem Mitchet és lehet, nekem lenne lelki ismeretfurdalásom.

- Louise. Gyere már! - szólt rám John. Rá néztem majd elvigyorodtam. A tudat alattim irányít és flörtöl. Hülye vagy! Szidtam le az érzéseimet.

- Minden rendben? - kérdezte.

- Azt hiszem! - motyogtam.

- Ha akarod - karolta át a vállam. - megtanítom neki, hogyan is kell bánni egy lánnyal! - súgta. Kakaskodik. Igaza lehet Edwardnek!

- Áh köszi. Azt hiszem megoldom egyedül! - mosolyogtam.

- Ha te akarod! - húzott még erősebben magához.

- Hé John szállj le a csajomról! - mondta gyerekesen Edward.

- Tudod, hogy nem állhat közénk csaj! - mondta John majd átkarolta Edwardöt is.

- Kiválasztjuk a ruhánkat, utána mehetünk forgatni! - örvendezett Edward.

Mikor beértünk a szobájukba ledöbbentem. Túlságosan is rend volt.

- Fizettek valakit, hogy takarítson? - néztem szét.

- Nem! Mi tartunk rendet! - nézett rám öntelten John. - foglalj helyet. - mutatott az ágyra.

- És segíthetsz kiválasztani az összeállítást! - húzta elő a bőröndöt Edward.

- Ezer örömmel! - ültem le az ágyra majd hátra dőltem a kezemre és keresztbe tettem a lábaimat. Vártam és vártam míg előjönnek a fürdőből és megmutatják hogyan néznek ki. Már a körmeimet néztem mikor előjött John.

- Nos ilyen lett! - lépett elém.

- Tovább nem tudtatok volna készülni? - néztem rá. Fehér farmerben feszült, fehér pólóban és szegecses zakóban. - fordulj! - mutattam a kezemmel mire megfordult. Mély levegőt vettem és felkészültem a látványra. Majdnem leesett az állam mikor megláttam hátsó idomait. Több mint tökéletes! De a fenék nem dönt el semmit belsőleg. Végül is Mitchen is ez tetszett meg elsőnek.

- Na milyen? Túl ki vagyok nyalva, igaz? - húzta meg magán a zakót.

- Őőő attól függ milyen a zene! - néztem fel rá. Basszus Lou ebből még baj lesz!

- Pörgős! - lépett ki Edward a fürdőből.

- Hát akkor nem ilyen kinyalt ruhában kéne forgatnotok! - mutattam végig Johnon. - ugyan olyan ruhában szoktatok lenni? - kérdeztem.

- Igen. Mindig. Hogy megzavarjuk az embereket! - mondta Edward fekete farmerban és egy fehér ingben.

- Akkor ideje változtatni! - álltam fel és a bőröndhöz léptem. - hol akartok forgatni? - kérdeztem mikor leguggoltam.

- Este a mólón. - mondta John.

- Akkor oda valami rövid kell. - dobtam ki vagy négyezer fehér inget. Fél néztem, hogy mit szólnak hozzá csak ültek az ágyon és néztek. - ne legyünk már csendben! Valami zenét nyomassatok már! - utasítottam őket.

- Megmutatjuk neked, mire forgatunk videoklipet! - pattant fel Edward majd elővett egy laptopot és lejátszotta a zenét. Sokszor hallottam már, hisz Ann mindig ezt hallgatja, de nem rögzült még be az agyamba. Ezért azt kértem, hogy még egyszer és még egyszer játsszák le!

John kezébe löktem egy kék rövid ujjú inget és egy krémszínű halásznadrágot. Elment a fürdőbe átöltözni majd Edwardnek kerestem ruhát, míg John elkészült.

- Szerintem ez nagyon Cool! - kiabálta John.

- Megnézem. Addig öltözz fel! - nyomtam Edward kezébe egy fehér piros csíkos pólót majd bementem a fürdőbe. - na? - néztem végig rajta.

- Ez soha nem jutott volna eszembe! Ez nagyon laza, de egyszerű és hétköznapi. - nézett végig magán. Én is ugyan úgy tettem. Valami nem stimmel! Valami nagyon gáz rajta. Cipő még nincs, nadrág és fenék jó, ing jó, haj az meg...

- A hajad nem jó így! - vágtam unott fejet.

- Miért? - nézett rám.

- Túl - léptem közelebb - felfelé áll. - nyúltam a hajához majd lefelé kezdtem simítani.

- Vizezd be a kezed! Úgy egyszerűbb lesz. - motyogta.

- Előfordulhat! - nyúltam a csaphoz majd utasítására bevizeztem a kezem és lesimítottam a haját. - így sokkal jobb. - léptem hátrább egyet.

- És tényleg! - nézte meg magát a tükörben.

- Amúgy mi a francot kentek a hajatokra? Nyálkás és ragad! - nyúltam a csaphoz majd megnyitottam. Miközben a kezemet mostam azt vettem észre, hogy néz a tükörben. Ahogy tekintetünk találkozott megállt az idő. A francba mi történik veled Lou? Neked ott van a tökéletes Mitch! Aki megcsalt!

Ahogy ez eszembe jutott elzártam a csapot és elhajoltam a mosdókagyló felől.

- Köszönöm! - mondta.

- Nincs mit! - mosolyogtam. - megnézem Edwardöt. - mutattam a háló felé majd megfordultam és kimentem.

- Úristen Louise neked divattervezőnek kéne lenned. Vagy stylisnak! - örvendezett Edward.

Nem gondoltam, hogy ilyen jól elleszünk a mólón és így eltelik az idő. Nagyon jó fejek mindketten és jó barátok is. Azt mondták, ha Amerikában járnak mindenképpen meglátogatnak majd és hogy engem is szívesen látnak Írországban szóljak, ha arra járok.

- John ideje mennünk! - ásított Edward.

- Jaj ne már Edward. Nem halsz bele, ha még maradunk! - morogta John.

- De álmos vagyok és még holnap forgatnunk kell. - nyafogott Edward. - vagy tudod mit? Vissza találok egyedül is!

- Oké! - intett John.

- Vigyázz a barátnőmre és ne tapizd! - ölelt át majd erősen megszorított. - még találkozunk! - morogta majd elhajolt tőlem és elindult lefelé a mólóról.

- Nem kéne utána menned? - néztem Johnra.

- Nem. Tud magára vigyázni! - mosolygott.

- Biztos?

- Jaj, ugyan már. Pasiból van és ott van nála a telefon! Ha baj van hív! - vigyorogta. - inkább téged kísérlek haza! - nézett rám.

- Nem kell. Csajból vagyok és nálam a telefon, ha baj van hívom a rendőrséget! - vigyorodtam el.

- Ki tudja mik járnák erre? Haza kísérlek! - erőlködött.

- Csak Mitchtől kell félnem ezen a környéken. Senki mástól. - sütöttem le a tekintetemet.

- Ezért kísérlek haza! Az a nagyfejű állat ne bántson!

- Ugyan már! Ő nem tudja, hogy én tudom! És nem is fogja! - morogtam majd az óceán felé néztem.

- És mit fogsz tenni? Végig tűröd? - kérdezte.

- Nem! Bosszút állok. Nem hagyom, hogy ők ketten boldogok legyenek. - morogtam. - A legjobb barátnőmmel. Érted? - néztem rá. - elmondtam neki mindent ő meg csak úgy – mutogattam, mert nem tudtam befejezni. - váltsunk témát! - sóhajtottam.

- Miért dolgozol ennyi helyen? - kérdezte.

- Kell a pénz! A tandíjra, a lakbérre, rezsi. És még sorolhatnám. De még így sem elég! - motyogtam.

- Hány helyen dolgozol?

- Összesen hat. Néha nyolc! - mondtam büszkén. - de a kávézóban mindennap ott vagyok. Szeretem azt a helyet! - mosolyogtam Johnra aki elvigyorodott. - most mi az?

- Semmi! - kuncogott.

- Tényleg jó barát vagy! - morogtam.

- Szép a mosolyod! Csak ennyi. - nézett rám kisfiúsan. - akkor olyan boldogan nézel ki! És a kávézóban is mindenkire mosolyogtál és jókedvre derítettél. - magyarázta.

- Soha nem hallottam még ezt! - néztem rá tátott szájjal.

- Soha? Pedig olyan észre vehető! - vigyorgott.

- Miért? - kérdeztem.

- Mit miért? - nézett rám kérdően.

- Miért más veletek minden? Miért jó veletek lenni? - néztem zöldellő szemeibe. - egész nap veletek lógtam és nem is gondoltam arra, hogy haza kéne mennem. Pedig kellett volna.

- Mert jó velünk lógni? - kérdezte.

- Talán. - húztam mosolyra a számat.

- Nem! Ez más. - fordult felém. - teljesen más! - lépett közelebb majd kezét az államhoz rakta. Megállt a lélegzetem és semmit nem tudtam tenni. Ajka hirtelen tapadt az enyémre és csak hagytam, hogy elidőzzön rajta. Puha volt és nagyon lágy. Éreztem, hogy akarom még, érezni és ízlelni.

- Nekem mennem kell! - fordítottam el a fejemet, majd elindultam hazafelé.