Hetedik

3. fejezet: A búcsú
1. részlet

Tizenegy volt mire haza értem. Csak az járt a fejemben, hogy milyen puha ajkai vannak. Mindig végig simítottam az ajkaimat, hogy elmúljon az a bizsergető érzés róluk, de nem akart! Ott maradt és maradni is fog. Meg fogok őrülni! Ez a helyes válasz. Nem lehet, hogy belezúgjak Johnba! Lehetetlen, hogy előforduljon. És még azt mondtam, hogy egy pasi mindent helyre tesz. De csak egy és nem kettő! A francba is. Választanom kell. De egy értelmű, hogy Mitchet, aki megcsal. De John viszont úgy is elmegy! És még belülről is tökéletes hisz megért anélkül, hogy tudná a múltam.

Ilyen gondolatokkal feküdtem be Mitch mellé. Nem tudtam aludni egy szemhunyásnyit sem. Mikor becsuktam a szememet John világító zöld szeme ugrott elém. Inkább néztem Mitch feltornázott seggét. Pizsamában volt tehát nem volt semmi hancúr! Ez megnyugtató. Kikeltem az ágyból és ittam egy pohár vizet. Ahogy az ajkam súrolta a pohár szélét azt éreztem, hogy John ajkai. Letettem a poharat, majd mély levegőt vettem és kimentem a nappaliba. Csak álltam ott és azon gondolkodtam, hogy miért van még itt az ajkaimon az ő ajka? Megráztam a fejemet majd az ablakra néztem. Eszembe jutott a szombat reggel mikor nekem esett. Csak ő tudná leégetni John ajkait az enyémről és jól meg is munkálnám. Besiettem a szobába és levetkőztem egy bugyira és melltartóra. El kell varázsolnom. Jobbnak kell lennem mint Annek. Bemásztam Mitch mellé a takaró alá majd megszólítottam.

- Mitch. - súgtam és löktem rajta egyet.

- Mi az szívem? - motyogta majd az oldalára fordult.

- Mondanom kell valamit! - könyököltem a feje mellé.

- És mit? - nézett rám majd magához húzott. Mikor megfogta a derekamat kipattant a szeme. - miért nincs rajtad pizsi? - csúsztatta feljebb a kezét.

- Mert beindultam! - nyomtam meg a vállát, hogy a hátára feküdjön majd rá másztam és a csípőjére ültem. Meglepődve nézett rám majd kezét a combomra rakta.

- Nagyon szexi vagy! - mosolyodott el. - nekem is mondanom kell valamit! - mondta mire ajkaimat az ajkaira tapasztottam és szenvedélyesen kezdtem csókolni. Keze fel le járt a lábamon majd áttévedt a hátamra. Ajkaimat a füle alá tapasztottam és aprókat szívtam rajta.

- Hülye vagyok! - motyogta.

- Miért? - nyögtem a fülébe.

- Elhanyagoltalak és ott hagytalak az ikrekkel. Meg tegnap este elutasítottalak! Nem volt szép tőlem. - nyögte. Elhajoltam tőle és kiegyenesedtem.

- Ha most azt bepótoljuk minden rendben lesz! - vigyorogtam majd kezemet a pólója alá csúsztattam. Ezt most vegyem egy bocsánatkérésnek? Szebben is mehetett volna.

- Biztos? - ült fel.

- Akkor már régen nem itt ülnék feltüzelve és vágyakozva rád! - húztam le róla a pólót. - csak azt tudnám, miért pólóban alszol? - néztem rá kérdően.

- Szeretem, ha levetkőztetsz! - motyogta majd az ajkaimnak esett. Még mindig éreztem John ajkait. Nem tudom mi ütött belém. Nem történt semmi köztünk csak egy kis szájra puszi és pár flört. De semmi több!

Már csak azt vettem észre, hogy Mitch hatalmasakat nyög, és csak nyög. Felizgatott, de nem vitt el az érzésig, aminek mindig jönnie kellene.

- De hol vagy már? - kérdeztem magamban. Mitch csak élvezkedett és mozgatta a csípőjét mintha kötelező lenne. Velem nem is törődött!

- Hol a francba vagy már orgazmus? - üvöltöttem magamban. Ha nincs más, jön a tettetés! Mély levegőt vettem, a fejemet a párnába nyomtam és a mellkasomat Mitchez passzíroztam majd nyögni kezdtem.

- Gyerünk bébi! - zihálta Mitch. Tényleg nem nézett rám és még meg sem csókolt. Pedig szokott általában végig azt csinálja és most nem. Ha egy kicsit többet simogatott volna...

- Mitch! - kiáltottam mire ő elélvezett és rám hullott. Csak vártam és vártam valamire. Valami csodára, de nem jött.

- Szeretlek! - támaszkodott fel majd egy puszit nyomott az ajkaimra. Lemászott rólam majd felém fordulva feküdt le.

- Én is szeretlek! - motyogtam majd az oldalamra fordultam neki háttal.

- Valami baj van? - morogta majd hozzám simult.

- Csak - tettem a kezét a mellemre. - nem elégültem ki rendesen!

- Ó - csodálkozott. - nem voltam elég jó? - hajolt felém.

- Nem erről van szó! Csak nem volt annyira erős most, mint szokott! - hazudtam a szemeibe.

- Értem! - sóhajtott, majd lefeküdt.

- Segítene ha - fordultam meg és rá másztam megint. - kicsit többet izgatnál! - mosolyogtam, majd a füle alá tapasztottam az ajkaimat.

- Drágám tudod, hogy - sóhajtotta - szex után megint nem megy! - simította végig a hátamat.

- Próbáltad már? - néztem rá.

- Még nem! - zihálta. Megráztam a fejemet majd csókokkal hintettem el a száját és a mellkasát.

Bele borzongtam, ahogyan az este történéseit idéztem fel magamban. Sikerült aludnom két óra hosszát. Ötkor keltem, de félhétre kellett bemennem. Mitch reggel is elég aktív volt. Ahhoz képest, hogy nem volt elsőnek maximum érzetem másodjára és harmadjára sikerült. És John valamennyire sikerült elűzni az ajkaimról.

Ahogy rendezgettem a poharak a reggelizőben pár vendég jött be. Azonnal oda mentem hozzájuk. Felvettem a rendelést majd visszaléptem a pult mögé, hogy oda adjam Seriffnek a papír fecnit.

- Hé lány! - mondta két elég ismerős férfihang. Megfordultam majd mikor megláttam őket a pultnál ülni, fülemig ért a vigyor a számon.

- John és Edward. Micsoda meglepetés! - léptem oda hozzájuk. - hogyhogy itt?

- Csak szeretnénk elbúcsúzni - kezdte Edward.

- És elkérni a számod - folytatta John.

- És egy jót reggelizni! - fejezte be Edward. Meglepődve néztem rájuk.

- Ez túl sok egyszerre! - mosolyodtam el. - elsőnek is mit adhatok? Egy szokásosat?

- Egy asztro...

- Na, ne basszál ki velem Kicsi! - mondta mérgesen Seriff a hátam mögött.

- Egy sima rántottát! - mondta vigyorogva Edward.

- Hallod! - néztem Seriffre.

- Egyet vagy kettőt? - kérdezte Seriff.

- Kettőt! - mondta John. Megfordultam majd kitöltöttem egy csésze kávét. - hogy aludtál? - kérdezte. Felemeltem a csészét majd belehörpintettem.

- Egész jól! - mosolyogtam miközben a szememmel végig mértem John arcát. A szemem megakadt a száján, mire ő beszívta alsó telt ajkát. Szerencsémre a csésze eltakarta szétnyíló számat, ami egy halk sóhajt engedett ki.

- Kész a meleg szendvics! - zavart meg Seriff az álmodozásban. Letettem a csészét majd megfordultam, elvettem a tányért és elindultam a hatos asztal felé.

- Itt a meleg szendvics. - tettem le a fickó elé mosolyogva.

- De én egy szendvicset rendeltem! - nézett rám kínos mosollyal.

- Oh elnézést! - emeltem el előle a tányért. - alig aludtam az éjjel! - magyaráztam, de nem nagyon érdekelte. Körül néztem az éttermen majd rájöttem, hogy a nyolcas asztalnál rendeltek meleg szenyát. Gyorsan, ahogy tudtam oda mentem.

- Tehát. Itt a meleg szendvicse! - tettem le a pasi elé a tányért. - hozhatok még valamit? - kérdeztem mosolyogva.

- Egy pohár narancslevet. Legyen szíves! - nézett rám kacér mosollyal. Bólintottam egyet majd visszamentem a pult mögé.

- Ez nem az én reggelem! - dünnyögtem az orrom alá.

- Nem aludtál sokat? - kérdezte Edward.

- Azt mondta, hogy jól aludt! - nézett John Edwardre.

- Csak két órát, de elég volt! - mosolyogtam. - Mitch az éjjel eléggé...

- Tudjuk! - fintorogta John.

- Na és utána úgy alszom, mint a bunda! - sóhajtottam.

- Hát erre nem voltunk kíváncsiak! - morogta John.

- És reggel is... Lehet ez a baj! Pihennem kellene! - mondtam mintha meg sem hallottam volna mit mondott John. - keserű a bosszú! - motyogtam majd Annre néztem. Eddig tudomásul sem vettem, hogy itt van. Köszönt és beszélt is hozzám, de csak, ühüm és az aha csúszott ki a számon. Lehet, hogy gyűlölöm és a föld alá átkoznám, de ő a legjobb barátnőm, akinek mindent elmondok, és már hiányzik, hogy beszámoljak neki az újabb kalandjaimról. Johnnak viszont bizonyára leesett, hogy semmibe vettem a tegnap történteket és nem érdekel. Pedig ha tudná, hogy még mindig ég az ajkam az övétől, nem így viselkedne.

- Kész a szendvics! - szakította félbe ismét a gondolataimat Seriff. Megfordultam és kivittem a fickónak a szenyát. Majd eszembe jutott, hogy a másik még rendelt egy narancslevet. Hiper gyorsasággal fordultam mindkét asztaltól, majd adtam oda az ikreknek a rántottát.

- Egészségetekre! - mosolyogtam majd John úgy nézett rám mintha valami aranyat tettem volna elé. Eszembe jutott, amit tegnap mondott: Szép a mosolyod! Csak ennyi…. akkor olyan boldogan nézel ki…

Mélyen néztem gyönyörű szép szemeibe majd valami okot kerestem a tegnap történtekre. Csak néztem az a két csodás zöld íriszét, de nem találtam semmi magyarázatot. Szeméről az alsó ajkára tévedt a tekintetem, ami ismét a szájában volt. Hangosan sóhajtottam fel majd néztem a csészémre, ami még félig volt kávéval. Túl szexi és jóképű. Túl csodálatos, hogy bármi más történjen köztünk és túl messzi lakik, hogy együtt legyünk. Az istenedet Lou! Neked pasid van! Már megint a lelki ismeret. Az a másik valaki aki, irányít, és nem hagyja, hogy flörtöljek Johnnal. A másik meg az eszem és szívem, akik nem engedik, hogy ott hagyjam Mitchet és John karjai közé olvadjak, mert úgy is vissza megy Írországba. Túl tisztán látom a dolgokat!

- Neked tetszik John! - mondta Ann halkan.

- Nem is. - rendezgettem a poharakat.

- Jaj ne mond már! Úgy bámultátok egymást az előbb. - lökött meg a csípőjével.

- Ha te mondod! - morogtam, de még mindig nem néztem rá.

- Tudod ugye?

- Még is mit? - dünnyögtem.

- Azért nem nézel rám reggel óta! - mondta halkan. Túl okos és nagyon jól ismer!

- Jaj Ann - néztem rá. - mit kéne tudnom? - kérdeztem hangosan.

- Majd ha haza mentünk megbeszéljük! - ment el mellettem.

- Délután az egyetemre megyek. Nem tudom mikor érek haza! - mondtam utána. Csak rám nézett és megvonta a vállát.

- Hé Lou! - szólt John. Mosolyogva léptem elé. - megadod a számod? - kérdezte gyerekesen.

- Ha szépen kéred, talán megadom! - motyogtam.

- Kérlek szépen, drága Louise, add meg a számod. Légy oly szíves! - mondta kérően.

- Minek a számom? Miért akartok engem hívogatni?

- Mert szoktunk telefon betyárkodni! - tette hozzá halkan Edward.

- Akkor nektek kéne megadnotok! - vigyorodtam el. - minden este felhívnálak titeket és bele ordítanám azt, hogy GERAPPÁÁ! - vigyorogtam ördögien majd a kezembe vettem a jegyzettömbömet és felírtam a számomat. - aztán ne zaklassatok! - húztam le a fecnit majd közel hajoltam Johnhoz. Mosolyra húztam a számat és az ajkaira néztem majd rá tapasztottam a fecnit. Csak azért, hogy hozzá érjek. Vajon neki is bizsereg az ajka? Szerencsémre az érkező vendég pont az én asztalomhoz ült.

- Mit hozhatok? - álltam a pasi mellé eléggé bazsalyogva. Ma csak férfi vendégeim vannak. Ez elég fura. Plusz egyik sem túl öreg!

- Valami nem túl hétköznapit! - nézett fel rám. Rövid barna haja volt ami a feje búbján már kicsit megkopott. Zöld szeme és eléggé ki volt gyúrva. Vagyis testes volt. Biztos egy pénzes üzletember.

- Egy rántottát? - kérdeztem.

- Nem. Valami mást! - rázta meg a fejét.

- Omlettet? - kérdeztem. Túl finnyás! Biztos pénzes.

- Nem. Az túl amerikai. - motyogta.

- Egy hamburgert? - kérdeztem. Ha az omlett túl amerikai, akkor ehhez mit szól.

- Hmm... - húzta végig a mutató ujját az állán.

- Nem hamburger húsból! - tettem hozzá.

- Ezt hogy érti? - nézett rám.

- Fasírt van benne, nem marhahús. Egyszerűbb elkészíteni! - magyaráztam.

- Az nem túl nehéz kaja? - kérdezte. Nagyon válogat és nehézfejű. Bár melyik pasi nem?

- Ha tőlem kérdezi szerintem nem! De mások szerint igen! - tűrtem a kérdéseit.

- Akkor maradok a rántottánál! - mondta sóhajtva. Felvont szemöldökkel néztem rá. - egy jó hagymás rántottánál! - mutatta az adagot.

- Még valamit? - kérdeztem.

- Egy erős fekete nem ártana! - mondta.

- Amint kész hozom is! - mosolyogtam. - valamit kérdezhetek?

- Természetesen! - mosolyodott el.

- Maga Brit? - kérdeztem kíváncsian.

- Igen. Miért? - válaszolta őszintén.

- Mert próbálja úgy megfogalmazni, mint az amerikai, de mégis angol a kiejtése! - magyaráztam.

- Nem régen költöztem ide. Próbálok átszokni a nyelvre! - mondta kedvesen.

- Szerintem jobb, ha nem szokik át. Bár egy idő után olyan, mint a drog!

- Voltál már Európában? - kérdezte kíváncsian.

- Még nem volt hozzá szerencsém. - mondtam miközben csilingelt az ajtó. Oda néztem, hogy hová megy az a bizonyos alak, de nem ült le. - szeretnék egyszer eljutni oda! - motyogtam miközben néztem a vendéget, aki nem is vendég volt. Körül nézett. Keresett valakit. Elsőnek az étterem másik felében kereste így háttal állt nekem. Ismerős volt az alakja, a haja és a testtartása. Valamit mondott a pasi mellettem, de nem figyeltem. Csak azt a nőt néztem, aki az étterem közepén állt és keresett valakit.

- Elnézést! - mondtam a fickónak majd a nőhöz sétáltam. - Chetherine  te mit keresel itt?