Ötödik

2.részlet

Mikor haza értem azt reméltem, hogy még Mitch ébren lesz, de csalódtam. Égett a villany a nappaliban ezért az hittem, hogy még mindenki talpon van. Ann is aludt és Mitch is. Belopóztam Picur szobájába és a tükrös asztalára tettem az autogramot, ahol millió kép van rólunk, a barátainkról és róla. Ann fura szokása az, hogy imádja magát bámulni bárhol is van. Ezért rakták ki múltkor is a plázából, mert túl sokáig nézegette magán a ruhát. Nagyot nevettem mikor elmesélte.

Átmentem a szobánkba ahol Mitch úgy aludt, ahogy még embert nem láttam. Kicsavarodva és úgy mintha elütötte volna valami. Lassan másztam mellé majd csókoltam meg az ajkait. Fura ízt éreztem rajta. Talán a söré volt és ezért fekszik így. Nyögött egyet majd kiegyenesedett.

- Hmm, szia. - morogta majd hunyorítva rám nézett.

- Nem akartalak felébreszteni, csak furán feküdtél. - mosolyogtam majd még egy puszit adtam az ajkaira, ami kicsit hosszasra sikeredett és csókba ment át. Annyira belejöttem, hogy nem akartam leállni. Gondoltam, hogy megint megtornáztat, mint reggel és alszok egy jó nagyot. Az ölébe másztam közben kacagtam majd szenvedélyesen csókolni kezdtem, hogy tudassam vele mi vár rá.

- Hmm - nyögte majd eltolt magától. - Kicsi most ez nem megy! - simított végig a lábamon. - nagyon sok pia van bennem.

- Érzem, de...

- Nagyon nagy bulit csapott Brian és kicsit berúgtunk - vigyorgott.

- Oké! Értem. - szálltam le róla majd csalódottan feküdtem mellé. Háttal! Fújtattam mint egy bika akit felhergeltek. Végül is mérges vagyok, mert nem fogok aludni és nem volt este szex. Pedig tudja, hogy akkor a legjobb és tapasztalni akarok, nem kifogásokat hallgatni!

- Haragszol? - ölelt át hátulról. Nem válaszoltam neki elsőre. Keze a mellem félé csúszott.

- Nem! - dörmögtem.

- De haragszol! - markolt a mellembe.

- Nem Mitch. Nem haragszom! - fogtam meg a kezét. - csak szerettem volna egy jót aludni!

- Tudod, ilyenkor a szerszám nem úgy viselkedik és a tudat alattim sem! - morogta a fülembe. - de tudod én is nagyon szeretném, de nem áll a meló! - motyogta majd belepuszilt a fülembe, amitől kirázott a hideg.

- Mitch ha nem akarsz szexelni ezt hagyd abba! - kuncogtam.

- Igenis! - morogta majd kezét az államra rakta, felé fordította a fejemet és egy erős csókot nyomott az ajkaimra. Vigyorgott egyet majd hasra vágta magát és már aludt is. Mély levegőt vettem és azon gondolkodtam, hogy miért hazudik!? Láttam már berúgva és akkor felsem lehetett ébreszteni. Plusz félre is beszélt. Most meg őszinteségi rohama támadt! Nem értem miért nem akarta! Pedig mindig ő tapiz és izgat fel. Most meg mintha hideg vízzel öntötték volna le.

Ismét mély levegőt vettem és megpróbáltam nem erre gondolni, de valami illat megcsapta az orromat. Belenyomtam az arcomat a párnába és mélyen bele szagoltam. Ann parfümjét éreztem rajta amit, pár napja vett. Összehúztam a szemöldökömet majd megfordítottam a párnát. Biztos csak képzelődök. Miért járt volna itt? Főleg az én ágyamban?

Másnap reggel korán keltem. Hozzá szoktam, hogy hatra megyek dolgozni, és hogy ötkor kelek ezért. Álmosan csoszogtam be a fürdőszobába majd nyitottam meg zuhanyt. A tükörhöz sétáltam majd megnéztem magam. Úgy néztem ki mint akit átmostak. Kisimult arc és a tegnapi ruha.

- Úristen! - néztem végig magamon majd vetkőzni kezdtem.

Amikor végeztem frissen és üdén mentem el a horpasztó Mitch mellett egy szál semmiben. Nem zavart, hisz nem lát senki. Ha meg meglát már látott már ilyet! Kiválasztottam a napi ruhámat, majd felöltöztem, megfésülködtem és lágy sminket dobtam magamra. Mikor elfordultam a tükörtől nem is tudom miért, de a földre néztem, ahol egy használt óvszer volt. Kikerekedett a szemem majd Mitchre néztem majd vissza a gumira. Nem lehetett ő, sem mi, mert nem kell használnunk ilyesmit. Ahogy a gondolataim Annre terelődtek úgy teremtem a szobájában.

- Ébredj! - löktem rajta egyet. Nem mozdult. Löktem rajta egy erősebbet.

- Hagyjál már! - nyomta a fejét a párna alá.

- Kellj már fel az istenért! - húztam le róla mérgesen a takarót. Mikor még erre sem reagált leültem az asztalához. - egy használt gumi van a szobánk kellős közepén. - sóhajtottam. - basszus Ann mi van, ha megcsal? - néztem rá könnyes szemekkel. - pedig minden úgy néz ki hogy igen!

- Kicsi! - kelt fel. - azaz enyém. Tegnap Jamesszel oda tévedtünk, mert az én fürdőmben nem volt meleg víz! - nézett rám megbánóan. A könnyeim elpárologtak és méreg vette át a szerepüket.

- Legalább megtudtam, hogy védekeztek! - csaptam az asztalára miközben felálltam. - majd eltakaríthatod a... a... azt a... - dadogtam. Hányinger vett elő még ha őket láttam is. - azt a gumit! - morogtam majd mérgesen átmentem a szobámba és lerángattam a párnahuzatomat ami Anntől bűzlött, majd jött a takaró amibe Mitch volt belecsavargózva. Megrántottam majd Mitch automatikusan pördült ki belőle le a földre meztelenül.

- Drágám az istenért! - tápászkodott fel.

- Te csak így? - mutattam rajta végig.

- Ó! - kapott a férfiasságához. - melegem volt este. Azt hiszem! - mosolygott kínosan. Lehúztam a lepedőt is majd az ő párnájáról a húzatatót és bedobtam azokat a szennyes kosárba.

- Majd jövök! - kaptam fel a táskámat és szinte kirohantam a lakásból. Mély levegőt vettem hogy megnyugodjak, de nem ment. Túl keserű a felismerés! Ezért volt Ann szaga a párnámnak és aludt Mitch meztelenül és mondta azt az éjszaka, hogy nem akarja! Mert szex után nem megy neki még egyszer. Ezért viselkedett Ann olyan furán tegnap!

Nem tudtam, hogy hová menjek, hogy mit csináljak. Ma az ikrekkel találkoznék. De akarom én őket látni? Hát persze, hogy akarod! Mondta egy hang. A düh hangja!

Az első busszal a part felé vettem az irányt. Ugyan is Orlandónak nincs tenger partja, de hozzá kapcsolták, mert kellet valamihez. Útközben a telefonomból töröltem kifelé az összes képet Mitchről és, amin ketten vagyunk. Mérges voltam, nem csalódott! Elsősorban a legjobb barátnőmre, amiért jó pofizott velem. Másodsorban, amiért hazudott. És harmadsorban amiért Mitch hazudott és hülyének néztek. De ezt még megkeserülik. Nem fogom nézni, ahogyan boldogok lesznek ketten miután én szakítok Mitchel. Azt azért már nem! Ann a legjobb barátnőm, akinek mindent elmondtam még Mitchről is. Hogy lehettem ekkora hülye? De nem leszek akkora, hogy hagyjam, hogy ők ketten boldogok míg én a poklok poklát járom meg e miatt!

Ahogy oda értem, mosolyt próbáltam erőltetni az arcomra, több-kevesebb sikerrel. Sétálgattam a parton és próbáltam nem arra a két tetű ládára gondolni! Ahogy rugdostam a homokot két egyforma pasit láttam meg beljebb a vízben, fehér ingben és amerikai zászlós nadrágban. Elmosolyodtam, ahogy videózzák egymást majd oda sétáltam hozzájuk.

- Sziasztok! - álltam John mellé.

- Wow! Végre itt! - ölelt át. - hé Edward néz ki van itt! - mutogatott rám.

- Lou! - szaladt hozzánk Edward majd szendvicsbe öleltek meg. Furcsálltam egy kicsit ezt a közelséget, de hisz ők ilyenek!

- Levegő hol vagy? - szuszogtam mire elengedtek. - végre. - vettem egy mély levegőt.

- Ehhez szokj hozzá! - mosolygott Edward.

- Ehhez nem lehet! - mutogattam. - biztos eltört vagy hat bordám! - nyúltam az oldalamhoz.

- Na és hol van az FBI? - nézett körbe John.

- És a CIA? - kérdezte Edward.

- Közbe jött nekik valami! - morogtam. - tehát azt csináltok a városban amit akartok én nem árullak el titeket! - mosolyogtam.

- De kár!

- Pedig börtönben nem voltunk még! - mondták elkeseredve.

- Ó pedig az a világ egyik leges legjobb bűntanyája! - vigyorogtam. - csak nektek pasiknak vigyázni kell a szappannal! El ne ejtsétek! - mosolyogtam sunyin, mire kitört Edwardből a nevetés.

- Ó fúj! - morogta John. - ezt azért ne! - tette a szája elé a kezét.

- Most félsz egy kis análtól? - kuncogtam. - na jó hagyjuk ezt a témát! - motyogtam.

- Támogatom! - mondta undorodva John.

- Egyedül maradtam! - motyogta csalódottan Edward majd John kérdően nézett rá. - vicceltem! - vigyorgott.

- Nem kapunk be valamit? - kérdeztem mire mindketten kérdően néztek rám. - ja persze. És még szüzek! - ráztam a fejemet.

- Mit harapnál szívesen? - kérdezte vigyorogva Edward.

- Egy jóóó naaagy - húztam. Mindketten kíváncsiskodva néztek. - jaj nem azt! - legyintettem. - jó nagy hambira rá harapnék! Rá cuppannék mint egy pióca! - mondtam álmodozva.

- Hát akkor együnk hambit! - nézett Edward Johnra majd belém karoltak és elindultunk le az éttermekhez.

- Tudok is egy jó helyet! - mondtam majd a másik irányba indultam kettőjük között.

- Biztos arra kell menni? - kérdezte a jobbomon álló John.

- Helybeli vagyok, ne fossál! - mosolyogtam majd tovább mentünk. Nem hitték el, hogy jó irányba megyünk, de mire oda értünk nem hittek a szemüknek.

- Ez egy hamburger vár! - néztek a kis bódéra.

- Itt mindenféle hambit lehet kapni! Kicsit. Nagyot. Óriásit. Mindent! - mutattam a menü táblára. - és még olcsó is! Más helyen például a reggelizőben tíz dolcsi a hambi. De itt csak három! De függ attól is milyen fajtát kérsz.

- Én egy kicsit! - mondta John.

- Én is! - mosolygott Edward.

- Egy kicsit? Na ne vicceljetek! - néztem rájuk meglepődve.

- Nem tudjuk, hogy mekkora és milyen. - mondta Edward.

- Hagyjuk már! - legyintettem majd az ablakhoz álltam. - szia Zara! - hajoltam beljebb.

- Ugye nem jól hallok? - kérdezte magától majd megfordult. - úristen! Louise! - nézett rám gülledt szemekkel. Zara a négerek legjobbja és ő az, aki kimondja azt ami a szívét nyomja és nagy a szája. Sőt hatalmas.

- Régen láttalak! Gondoltam megleplek! - mosolyogtam. - hoztam neked két fehér husit! - mondtam neki halkan.

- Őket? Egy harapásra felfalom őket! - mutatott az ikrekre.

- Szóval milyen hambit akartok harapni? - néztem rájuk. Közelebb léptek, majd szemügyre vették a listát. - John és Edward ő itt Zara nagy szajú és hatalmas szívű Clark. Zara ők itt az ikrek! - mutattam be őket egymásnak.

- Nekünk még találkoznunk kell, kettesben! - hajolt ki a bódéból Zara majd közelebb rántotta magához Johnt. - jó az illatod, husi! - morogta majd elengedte az áldozatát. - jó lennél hamburgerhúsnak! - vigyorogta. Végig mérte John majd a szeme megakadt középtájon.

- Zara szerintem csinálhatnál egy tripla meget. - mondtam nevetést vissza tartva.

- Hány centi? - kérdezte Johnt.

- Zara ez tök felesleges! - toltam vissza a bódéba.

- Ne legyél már ilyen szemét! Tudom, hogy te is tudni akarod! - bökte meg a vállamat. - ezért kéne' husi kettesben taliznunk! Mert ha túl kicsi...

- Aki a kicsit nem becsüli... - kezdte Edward.

- Szóval kicsi? - meredt Zara Johnra.

- Nem mondanám! - vigyorodott el John.

- Zara! Elég lesz. Még nem fognak itt enni. - léptem egy kicsit hátrébb.

- Tudom, husi. De csak viccelek! Szóval három meget? - húzta fel a kesztyűjét Zara majd munkához látott. Oda sétáltam az ikrekhez majd egy kicsit arrébb húztam őket.

- Figyeljetek, a barátnőm nevében is szeretnék bocsánatot kérni! Néha nagyon furán viselkedik. - mondtam nekik halkan.

- Pedig tök muris volt, ahogyan Johnt méregette! - kuncogta Edward.

- Haha. Pedig téged kellett volna méregetnie! - durcázott John.

- Elég! Örülj annak, hogy nem kérte, hogy mutasd meg! - morogtam, majd Edward nevetni kezdett. - volt már ilyen alkalom!

- És Lou! Hogy van az én drága Mitchem? - kiabálta Zara a bódéból. Oda sétáltam majd a pultra támaszkodtam.

- Elég jól meg van! - motyogtam keserűen.

- Összevesztetek? - ugrott az ablakhoz.

- Nem! De hogy is. - mosolyogtam.

- Tudod - fogtam meg az államat. - nekem bármit elmondhatsz és szétverem a fejét. - mondta bíztatóan.

- Nincs semmi Zara, csak este nem aludtam valami jól! - hazudtam és egyben az igazat is mondtam. Ezt kellett tennem, hisz Zara tényleg szétverné a fejét.

- Ha te mondod! - vonta meg a vállát majd tovább csinálta hambikat.

Ahogy egyre közelebb kerültünk a délhez úgy lett melegebb és melegebb.

- Jobb, ha valami hűvösebb helyre megyünk! - lihegtem.

- Miért is? - kérdezte John.

- Mert most ettem meg majdnem két mega hambit és szomjas vagyok. Plusz ezek után pihennem is kellene! - néztem rá.

- Ezért nem kellett volna megenned a hamburgeremet! - motyogta.

- Ezt most úgy mondod, mintha finnyás lennék. És éhes voltam! - néztem rá mérgesen. - Menjünk be oda! - mutatott át a másik oldalba Edward.

- Miért oda? Menjünk ide! - húzott be minket John a mellettünk lévő kávézóba. Mikor leültünk pont oda ültünk ahol pont rá lehet látni arra az asztalra ahol Mitch és én az első randinkat töltöttük.

- A francba! - sziszegtem, majd a fejemet az ablak felé fordítottam. Minden pillanat ott kavargott belül és a ma reggeli felfedezés is.

- Minden rendben? - kérdezte Edward.

- Persze! - mosolyogtam majd letöröltem az arcomon lecsorgó könnycseppet. Nem törődtem velük. Rá támaszkodtam az asztalra, lehajtottam a fejemet és halkan sírni kezdtem...