Kilencedik

3.részlet

- Engem? - kérdeztem halkan.
- Menj már! - vigyorgott. Ijedten néztem rá majd felálltam és az ajtóhoz mentem.
- Maga Louise Hawking? - kérdezték napszemüveg mögül.
- Igen, én lennék az! Miben segíthetek biztos urak? - támaszkodtam az ajtófélfának.
- Az FBI drog szakértői vagyunk - kezdte Edward.
- És úgy hallottuk, hogy maguknál elég jó anyagok terjengenek! - lépett hozzám közelebb John, majd benézett a vállam fölött. - esetleg bemehetnénk egy italra? - kérdezte halkan.
- Természetesen! - léptem hátrébb majd kitártam a kezemet, hogy jöjjenek be. - milyen üdítőt kérnek? - csuktam be utánuk az ajtót.
- Narancslevet! - vették le a szemüveget. Pont úgy ahogyan Horatio a CSI Miami helyszinelőkben.
- Hozom! - léptem a konyhába. A hűtőben minden volt csak narancslé nem. Így töltöttem nekik szölő levet.
- Ez egy kicsit kifehéredett! - nézegette Edward a pohár tartalmát.
- Kokain van benne. - mondtam halkan. - amúgy foglaljatok helyet! - mutattam a kanapéra.
- Ő az FBI-os társad? - mutatott Annre Edward.
- Ann White! - nyújtotta oda nekik a kezét.
- Te vagy a rajongónk? - nyújtotta a kezét John.
- Lou beszélt rólam? - nézett rám Ann mosolyogva.
- Itt mi kérdezünk! - tette le a poharat Edward.
- Igen. A rajongótok vagyok! - vigyorodott el Ann.
- Amúgy miért jöttetek? És hogyan találtátok meg hogy hol lakok? - fontam össze a kezeimet a mellkasomon.
- Segítségünkre volt az FBI! - mosolygott kacéran John. Összehúztam a szemöldökömet, majd leesett, hogy Annre gondoltak.
- Persze! - böktem oldalba Annt mire nyögött egyet. - és miért jöttetek?
- Csak meglátogatjuk Edward barátnőjét! - vigyorgott még mindig John. Sunyin Annre néztem, aki nem tudta, hogy miről van szó.
- Hosszú történet! - súgtam oda Annek.
- Csak azért, hogy eljösz-e egy utolsó sétára, vagy inni egy üdítőt, vagy csak úgy lógni egyet! - magyarázta Edward.
- Utolsó? - húztam föl a szemöldökömet.
- Holnap repülnek vissza! - motyogta Ann.
- Pontosan. - szürcsölt a poharába John. Közben engem nézett. Biztos beszélni akar!
- Csak Annel megyek! - karoltam át majd magamhoz rántottam.
- Muszáj? - morgott Ann.
- Gyere már! A múltkor is tök buli volt. - ráztam meg egy kicsit majd az ikrekre néztem. - ugye?
- Hát még szép! - vigyorgott John. Franc! Franc! Franc!
- Jó akkor megyek! - feszítette le a kezemet a válláról, majd szobája felé indult.
- Hova mész? - fordultam utána.
- Át öltözök! - húzta meg magán a pólóját.
- Igen, mert két szuper sztárral nem lehet ilyen göncben járkálni! - tette fel a szemüvegét Edward. Összehúzott szemöldökkel néztem rájuk majd a szobámba mentem.
Egy fehér toppot vettem fel és egy rövidnadrágnak elvágott farmert. A hajamat felkötöttem. Szeretem, hogy hosszú, de most még nagyon meleg van ahhoz, hogy leengedjem.
Miután kiléptem a szobámból éreztem, hogy John tekintete engem pásztáz. Eléjük léptem majd elvettem előlük az üres poharakat.
- Kértek még? - kérdeztem mire nemlegesen megrázták a fejüket. A mosogatóba raktam a poharakat közben Ann tanácsán járt az eszem! Kaland. Kaland!  Kell! Mitchel nem kalandoztam hanem sokat turbékoltunk. Harmadik randi után puszilt meg. Ez nem volt kalandozás! Pedig már az első randi tökéletes volt! És mindig arról álmodoztam, hogy az első randin elcsattan életem legjobb csókja. Talán ez tegnap volt, ott a mólón, de az nem randi volt!
- Mikor készülnek már el? - hallottam Edward unott hangját.
- Ann mindig sokáig pepecsel! - léptem ki a konyhából majd Ann szobájához mentem. - élsz még? - kopogtam be.
- Még igen. - motyogta.
- Mi tart ilyen sokáig?
- Nem tudok választani! - morogta.
- Jesszus Picúr. Nem buliba megyünk és nem is Jameshez, hogy kinyald magad! Csak két szurpernek mondott sztárral lógunk pár órát. - néztem az ikrekre, majd ördöien elvigyorodtam.
- Áh csak két sztár! Mi az? - dünnyögte. - és ha találkozunk Jamesszel?
- Akkor kiverem a fogait!
- Azt hittem valami mást! - kuncogott.
- Ann tíz másodperced van vagy itt hagyunk! - támaszkodtam az ajtónak. - tíz, kilenc - kezdtem el a számolást.
- Mindjárt! - morogta.
- Három. Kettő. - mondtam egy kicsit hangosabban.
- Itt vagyok! - nyitotta ki az ajtót.
- Végre! - ásítottam majd végig néztem rajta. Szinte ugyan az volt rajta mint rajtam. Csak fehér farmer és az nem saját készítésű mint az enyém.
- Akkor mehetünk? - léptek mellénk az ikrek.
- Persze! - toltam el magamat a faltól majd az ajtó felé mentem.
Ann velem jött elöl és mutattuk az irányt, hogy mi merre van és hová szeretnének menni.
- Ha láttad volna, hogy nézett! - jegyezte meg Ann.
- Befognád? - morogtam.
- Nem! Mert te is úgy nézted! - lökött meg.
- Szóval hová szeretnétek menni? - fordultam az ikrekhez.
- Valami cool helyre! - vigyorgott Edward.
- Ahol nem unatkozunk! - tette hozzá John. Gondolkoztam egy kicsit majd eszembe jutott egy hely. Itt Orlandoban sok jó dolog van, de nem mindig kapod a legjobbakat.
- Én tudom! - mosolygott Ann. Kérdően néztem rá.
- A kis park! - mondtuk egyszerre.
- Nincs innen messze! - vigyorogtam.
- De mi az? - kérdezte John.
- Kis vidám park! - motyogta Ann.
- Sok jó dolog van ott! - néztem mosolyogva Johnra.
- Akkor menjünk! - indult el Edward. John csak áll és nagyokat sóhajtott.
- Jaj, menjünk már! - fogtam meg a karját majd húzni kezdtem Edward és Ann után.
- Húú Edward a barátnőd lepasszolt! - gúnyolódott John. Elmosolyodtam majd megráztam a fejemet és gyorsítottam.
- Érjünk oda hamarabb! - motyogta Ann Edwardnek.
- Nem fogtok! - toltam el Johnt a következő sarkon. - erre rövidebb! - mutogattam.
- Biztos?
- Minden hétvégén elmegyünk oda! Csak a mostani maradt ki.
- És muszáj oda mennünk? - állt meg.
- Hová?
- Abba a kis parkba!
- Ha nem akarsz, akkor nem! De Edward nem fog haragudni?
- Megbeszéltem vele! - húzta el a kezét. - szeretnék veled lenni! - fogta meg a karomat, majd végig simított rajta és összekulcsolta az ujjainkat.
- Elmondtad neki? - kérdeztem halkan.
- Igen. - indultunk el.
- És mit mondott? - néztem rá.
- Hogy hajrá! - mosolyodott el.
- Ó - lepődtem meg.
- Bizony. De ha neked nem jövökbe akkor mond meg! Nem fogok megharagudni! És tudom, hogy barátod van. - nézett rám. Beleharaptam az alsó ajkamba majd elmosolyodtam. - és nem fogok elszaladni, mint te tegnap! Sőt még barátok is - kezdte, de a szabad kezemet a tarkójára raktam és egy puszit adtam az arcára.
- Csak gyors volt a közeledésed! - suttogtam a fülébe.
- Ó. Értem. - bólintott.
- És hová menjünk?
- Te hová szeretnél? - húzott közelebb magához.
- Szeretném kicsinálni Annt. Aztán nem tudom. De még szeretnék még Edwarddel is lógni. - néztem rá.
- Én meg veled! - gyerekeskedett.
- Utána lehetünk együtt! - szorítottam meg a kezét.
- Akkor alázzuk le őket! - vigyorodott el, majd elengedte a kezemet és újra megfogta, de nem kulcsolta össze az ujjainkat. Jobban rá szorított majd futni kezdett.
- Tudod merre kell menni? - kuncogtam.
- Reméltem majd te megmondod! - lassított majd balra húztam. Pár perc alatt ott voltunk. Hamarabb mint Ann és Edward.
- És te elmondtad Annek? - hajolt a fülemhez.
- Magától rájött. - néztem rá. - tudja hogyan viselkedek, ha tetszik valaki! - mosolyogtam. Valami remény féleség felcsillant a szemében.
- Hogy a francba? - lépett mellénk Ann.
- Mert mi kanyarogtunk összevissza! - motyogta Edward. - mondtam, hogy fussunk.
- Magassarkúban vagyok. Eszes! - hőbörgött Ann.
- Tipikus nők! - rázta a fejét John.
- Menjünk már és játszunk! - indultam a bejárat felé.

Sokat. Még annál is többet lőttünk célba. Egyikünk se nyert semmit. De jó volt egymást csesztetni. Főleg Annt. Edward engem csesztetett és ezért rontottam sokszor. John viszont nevetett rajtunk. Néha már annyira, hogy könnybe lábadt a szeme. Annyira másabb mint Mitch. Szinte teljesen más mint az átlag pasik. Mert ő nem néz és fordul meg minden csaj után.
Egy négy sávos csúzda elé léptünk, amin feltétlenül lekellett csúszniuk az ikreknek. Ráadásul még videóra is kellett vennünk. De ez az őrültség nélkül nem is ők lennének!
- És hová menjünk? - kérdezte Ann miután kiléptünk a vidám parkból.
- Én innék valamit! - mondta Edward.
- Én ennék! - fogtam meg a hasamat.
- Mint tegnap a két és fél hambi? - nézett rám John.
- Inkább mint, hogy azt hallgassátok, hogy "valami diétása!". - motyogtam.
- Én is szomjas vagyok. Nem messzi van egy gyros bár. - indult el Ann.
- Én is éhes vagyok de nem gyrosra. - motyogta John.
- Meg ott drága a kaja! - magyaráztam.
- De az üdítő olcsó. - durcázott Ann.
- De mi meg éhesek vagyunk! - tette John a kezét a vállamra.
- Akkor menjetek ketten. - mondta Ann hangsúlyozva az utolsó szót.
- Megyünk is! - fordultam a part felé majd Johnba karoltam. - eszünk valami sushit. Soha nem ettem még. - motyogtam.
- Te akkor nem vagy ember! - húzott közelebb magához. - amúgy nem vagyok éhes. Csak azt mondtam amit te!
- Amúgy én sem. - mosolyogtam.
- Akkor hová menjünk? - kérdezte, majd ismét elhúzódott tőlem és megfogta a kezemet.
- A partra! Még nem ment le teljesen a nap! Szép ahogyan jön a sötétség keletről. - néztem rá.
- De az messzi van. Nem?
- Nem annyira. De ráérünk nem? - vigyorogtam.
- De igen.
- És mikor repültök vissza?
- Holnap délután. De nem akarok!
- Nem rossz az idő eltolódás? - kíváncsiskodtam.
- Nem. Megszokható! Csak kicsit nehéz.
- És nem félsz, hogy valaki lekap minket? És címlapon leszünk?
- Itt? Nem ismer annyira Amerikában senki. Mármint újság író.
- Bár sok barátnőtök lehetett. Biztos voltatok már címlapon! - jegyeztem meg mire felnevetett.
- Nem voltak barátnőink! - kuncogott. - fura. De tényleg nem voltak. Nincs idő rájuk és a karrierünkkel foglalkozunk.
- És hogy megy a koncertezés? - sóhajtottam.
- Jól. Pörgünk mint mindig. Királyak a rajongóink. Meg jó sokan vannal. Nektek is elkell jönnötök egyre! - ujjongott.
- Hát az kizárt! - fordítottam el a fejemet. - nincs pénz rá...
- De a szüleitek majd - kezdett bele mikor egy nagyot sóhajtottam.
- Nem a szüleinkel élünk! Két éve nem.
- Ó. Értem. Akkor majd egyszer, talán sikerül. - mosolygott.
- Nagyon összevesztem az anyámmal... - kezdtem volna magyarázni mire megállt.
- Figyelj! Engem nem érdekel, hogy miért jöttél ide. Engem csak te érdekelsz! - tette a kezét az arcomra majd egy homlok puszit adott. Úristen! Mitch azonnal ezzel kezdte. Őt érdekelte a múltam, Johnt nem. És Mitch soha nem adott homlok puszit csak így simán. Mindig volt valami ok, vagy sírtam vagy mérges voltam.
- Ezt hogy érted, hogy ide jöttem?
- Hallottuk ahogyan a pasi rá kérdezett, hogy honnan jöttél! - húzta mosolyra a száját. Mélyet lélegeztem, majd röktönözve egy puszit adtam az ajkaira.
- Menjünk! - fogtam meg a kezét majd elindultunk.
- Kérdezhetek valami nagyon furcsát?
- Amit csak akarsz! - néztem rá.
- Miért vagy velem? - kérdezte a levegőbe. Nem értettem a kérdést. - reggel azt mondtad, hogy lefeküdtél Mitchel. Ha őt szereted miért vagy most itt velem? - nézett rám. Mély levegőt vettem és egy nagyot pislantottam.
- Azért feküdtem le vele, mert nem tudtam elfelejteni azt a puszit. Bizsergett az ajkam és még mindig bizsereg! Azt hittem majd ő segít lemosni az ajkaidat az ajkamról, de nem! - mondtam halkan.
- A francba! Én meg azt hittem, hogy csak bosszút akarsz állni! - álltunl meg ismét majd maga felé fordított. - úgy meg csókolnálak, de
- Akkor mire vársz? - léptem közelebb hozzá.
- Még nincs itt az ideje! - mosolyodott el.
- Menjünk a mólóra! - indultam el. - aki később ér oda az egy lúzer! - kezdtem el futni.
- Hé! - jött utánam. - azt se tudom merre van! - futott mellém.
- Gyere utánam és majd megtudod! - gyorsítottam.
Olyan gyorsan értünk oda és olyan együtt futottunk, hogy a móló előtt elszakadt a papucsom és hasra vágódtam.
- A francba! - fordultam a hátamra majd lerúgtam a papucsot.
- Te mit keresel ott? - lépett felém John. - jól fekszel? - nyújtotta a kezét.
- A tervem már nem valósul meg! - motyogtam majd az égre mutattam ami teli volt csillaggal.
- Mindegy! - vonta meg a vállát. - menjünk a mólóra.
- Menjünk! - fogtam meg a kezét majd felhúzott. Pár centire álltam meg az orrától.
- Engedd ki a hajad! - mire kimondta már nyúlt is a hajgumihoz és kihúzta a hajamból. - szép mikor fújja a szél.
- Szeretem én is! - motyogtam majd megfogtam a kezét.
- Még senki nem veszített. Lépjünk rá egyszerre! - indult el majd felhúzott a mólóra.
- Menjünk a végére! Olyan szép ott! - nyújtottam meg a lépteimet. Nem szóltunk egymáshoz, csak sétáltunk egymás mellett mint két normális ember. Hihetetlen érzés! Nagyobb amit Mitch iránt érzek. Talán szakítanom kéne Mitchel és Johnhoz mennem.
- Üljünk le! - mentem a korláthoz mikor oda értünk. Leültem, majd lelógattam a lábaimat.
- És ha jön egy cápa? - ült le mellém.
- Idáig nem jönnek be. Meg amúgy is magas a móló. - dőltem hátra.
- Ha te mondod! - feküdt mellém. - milyen gyönyörű!
- Egész életemben eltudnám nézni. Soha nem unom meg! - mondtam a csillagokra.
- Ők aztán sokat láttak már! - motyogta majd a kezét a kezemre rakta.
- Ezért is kérdezném meg, hogy a dínókat tényleg egy meteor pusztította ki őket. - mondtam mikor egy hulló csilló csillag suhant át felettünk. - kívánj! - parancsoltam majd behunytam a szemem és azt kívántam, hogy ez a nap soha ne érjen véget!
- Na kívántál? - kérdeztem.
- Persze.
- És mit? - néztem rá.
- Nem szabad elmondani mert akkor nem teljesül! - nézett a szemeimbe.
- Pedig a hulló csillagok, nem mindig teljesítik a kívánságaidat!
- Akkor meg azt kívántam, hogy többször lássalak! Öleljelek és csókoljalak! - támaszkodott fel.
- Én meg azt, hogy ez a nap soha ne érjen véget! - fordítottam az ég felé a fejemet.
- Azt akarod? - hajolt fölém és eltakarta a csillagokat.
- Igen és azt hogy csókolj már meg végre! - csúsztattam a kezemet a mellkasára.
- Kívánságod számomra parancs! - mosolygott majd egy puszit adott az ajkaimra amivel elhitette, hogy csak ennyi volt. De nem. Lassan kezdte ízlelgetni a felső ajkamat majd áttért az alsóra. Nem hagytam magam próbáltam elvenni tőle az irányítás, de nem tudtam. Nem azért mert nem hagyta hanem azért mert jól csinálta. Nagyon jól csókol. És az alsó telt ajka, na meg a felső! Egy pillanatra kinyitottam a szemeimet, hogy megbizonyosodjak róla, hogy ez nem álom. John feje mellett ezernyi pici csillag ragyogott és egy pont közülük húzott el felelettünk. Ismét lehunytam a szemem, és azt kívántam, hogy ne menjen vissza és maradjon velem. Aztán eszembe jutott Ann kijelentése! "Addig ne engedd el míg nem járt a nyelved a szájában!" Nem fogok eleget tenni neki! Főleg, hogy egy ilyen jól csókol! Hisz még a holnapi napból egy perc sem telt el!